Kicsit túlpörgettem magam két (bio) energiaitallal. Bár rámfért. Nagyon fáradt voltam. A kávéról ismét leszoktam, kicsivel több mint egy hónapja nem ittam, és már az ízét sem kívánom, de ma olyan napom volt… De eddig a hetem is őrület…

Hétfőn délután szerettük volna befizetni a nyaralást. ‘A’ végül úgy döntött, hogy egye fene, menjünk Törökországba,  tette ezt az én legnagyobb örömömre, hiszen a delfinekkel úszás volt az idei nyár legnagyobb célkitűzése és Törökországban sok helyen van erre lehetőség. Az is szuper, hogy egy új országba fogok eljutni, így leírhatatlanul boldog vagyok ettől az úttól. Tehát. Eldöntöttük, így gondoltuk be is fizetjük. De az utazási irodák honlapját nem frissítik rendszeresen. Így ahova mentünk volna, egy 5 csillagos új luxusszállodába, ott már nem volt hely. Se 15-i, se 22-i indulással, se a kettő között. A válság miatt az irodák nem mertek sok helyet foglalni a szállodákban, mondván, hogy idén nem fognak sokan nyaralni menni. Ennek köszönhetően a megadott összeghatárig és a megadott időszakra konkrétan egyetlen egy lehetőségünk maradt. De szerencsére az is elnyerte a tetszésünket, szintén 5 csillag, saját közvetlen strand, lassan mélyülő homokos partszakasszal. Persze azért még tettünk egy kísérletet az elsőnek kinézett szállodára, az utazásszervező csaj próbált kérni újabb szoba opciókat. Természetesen az egyetlen lehetőségünket bebiztosítva (nehogy elvigye más az alternatívánkat), hagytuk ott az irodát. Hogy kifújjuk az izgalmak okozta fáradalmainkat (nagyon be voltunk sózva, hogy tökéletesen jöjjön össze a tervünk), egy-egy bodzás limonádé mellett csacsogtunk még a nyaralásról, magunkról, az életről…

Már a múlt héten eldőlt, hogy a két főnököm közül az egyik kisajátított magának, így hozzá kerülök teljesen. Ez azzal is járt, hogy el kellett hagynom szeretett szobámat és az ottani szeretett kollégáimat. Kedden átköltöztettem magam egy másik irodába, ahol eddig a főni ült egyedül. Hatalmas felfordulás után délutánra sikerült az átpakolás, ki is purcantam a végére rendesen. Délután újra irány az utazási iroda. Sajnos nem jött lehetőség abba az új szállodába, így maradtunk a másiknál. Közben lett még egy felszabadult hely, egy több mint 60.000-rel drágább mégluxusabb, mégújabb szálloda, de győztek az ész érvek, inkább költjük fakultatív programokra azt az összeget. Vagy táskára. Vagy cipőre. Természetesen! :) Tehát az előleg befizetése után most már biztosra mondhatom, hogy július 22-én irány a török riviéra! :) Hurrá-hurrá! Össze-vissza fogom puszilgatni a delfineket! :)

Ma volt az első teljes napom az új helyen, ami nem volt egyszerű. Szokatlan volt az új szoba, szokatlanok voltak az új feladatok, szokatlan volt az egész új szituáció. Személyi asszisztensi munkám viszont volt már, így biztos gyorsan belerázódok a dologba. Arról nem is szólva, hogy ez egy előrelépés, ami azért nem rossz. :) Anyu olyan aranyos volt, kaptam tőle egy gyönyörű orchideát, hogy ne legyek magányos, hogy legyen egy társam az új helyen. A munkatársnőm pedig reggel szintén egy csokor virággal jött be ma hozzám, hogy otthonosabban érezzem magam.

Ő az én orchideám, Aurora, akinek a nevét franciásan kéretik ejteni. Így Oror.

Remélem megszeret és nem lesz öngyilkos. Csak rajta fog múlni, hogy kitart-e mellettem, mert én nagyon fogok rá vigyázni. Alaposan utánaolvastam az interneten az ápolásának, vizes kavicságyon (pára miatt) nyugszik az átlátszó cserepe és naponta fújkálom egy kis vízzel a leveleit. És ha még pár hét múlva is életben van, akkor veszek itthonra is egyet magamnak, de azt már lilás-pinkes színben. Gyönyörű virág!

Mondtam, hogy kellenek a virágok ahhoz, hogy jó kedvem legyen ezen a szürke szombat délutánon.

Kedves kis margarétákat vettem:

Plusz: török zene hoz mosolyt az arcomra! Mert végül oda lesz az utazás! :)

A mai munkanap fáradalmai után egy séta a Duna-parton szuper nyugtató és jókedvet meghozó délutáni programnak bizonyult.

Aztán bementünk a Szent István parkba, amit imádok. Az egész környéket imádom. Egyszer ott fogok lakni… :)

Dilis én.

Ugye már vagy ezerszer említettem, hogy az egyik kedvenc kiülős helyem nyáron a Dunapark Kávézó.

Most sem tudtam kihagyni. Éden limonádét választottam, telis-tele gyümölcsökkel.

Hazafelé még kivételesen egy fagyi is belefért. (A gyümölcsfagyik állítólag tej nélkül készülnek. Nagyon remélem, hogy tényleg…) Fini volt, idejét sem tudom mikor ettem utoljára fagyit, jól esett. :)

Nos. A nyaralás kérdése. Azt hittem egyszerű lesz ez az egész, A-val kitaláljuk hova megyünk, befizetjük, elmegyünk, jól érezzük magunkat és kész. E helyett:

A német sajtó állítólag tele van azzal, hogy felhívják a nyaralni vágyók figyelmét, Törökországot messze kerüljék el, mert robbantani fognak nyaralóhelyeken. Erről itthon nem hallani semmit. Egy két kósza cikk foglalkozik a kurd helyzettel, de semmi figyelmeztetés, hogy ne utazzunk. Most akkor mi van? … De! Ha itthon sétálgatok az utcán akkor is ráeshet a fejemre egy virágcserép, tehát bármikor történhet valami szörnyűség az emberrel, ha itthon van, ha nyaral. Nem lehet úgy élni, hogy lehetséges dolgoktól rettegünk, mert akkor ki sem lépnénk az utcára, viszont itthon is megrázhat az áram. Hülyeség az egész!

Egyiptommal most az a baj, hogy szivárog az olaj a Vörös-tengerbe, ami állítólag már a nyaralóhelyeket is eléri, és a búvárkodás már nem igazán lehetséges. Na nem mintha annyit búvárkodnék, de nem szeretnék kőolajos vízben úszkálni, ez viszont fix. Állítólag katasztrofális a helyzet, nem is merek belegondolni, hogy az élővilággal mi lesz, mert komolyan elsírom magam. Szegény Föld!

Görögország volt az első úticél, amit idén nyárra kitaláltam. Ott pedig a zavargások miatt vannak kétségeim az utazással kapcsolatban. Tudom-tudom, a szigeteken nyugi van, de azért Athént szívesen megnézném, így viszont… nem is tudom…

Tunéziába már máshova nem mennék, csak Djerba szigetére.

Spanyolországgal az a baj, hogy kevés szálloda ajánl all inclusive ellátást, ami az én táplálkozási szokásaimnak viszont több mint szükséges, nem tehetnek elém egy fajta fix kész ételt, mert nagy valószínűséggel azt én nem ehetem meg. Boltba viszont nem szeretnék nyaralás alatt járkálni. Viszont a Costa Brava nagyon jó kis nyüzsgős hely, ott aztán van élet, szórakozóhelyek, tengerparti koktélbárok, igazi pörgős éjszakai élet. De jó is az. :)

(Horvátország idén biztos nem célállomás, ahogy Olaszország és Franciaország sem.)

Délután találkoztunk, átbeszéltük ezt az egészet, aztán most nem is tudjuk mi legyen. Annyi biztos, hogy menni szeretnénk, nagyon menni szeretnénk, de hova?

Begyűjtöttem csomó katalógust, most azokat nézem át, hátha megjön az ihlet.

Tudom, nem vagyunk egyszerűek. :)

Szombaton reggel piacozás. Nem tudom pontosan hány kilónyi zöldséggel és gyümölccsel jöttünk haza, de majd leszakadt a kezünk, mire felcipeltük a szatyrokat a lakásba. Így jár az, aki szinte csak ezen él! :)

Végre megtartottam a cseresznye-napot.

Frissen szedett levendulát is vettem, amit megszárítok, varrok pici zacskókat és abba szépen betöltöm, hogy  sokáig illatozzon a hálószobában. Olyan jól tudok tőle aludni…

Tovább folytattam a lakásban felhalmozódott dolgok válogatását. Nehéz munka ez, mind fizikailag is, de lelkileg talán még jobban. Megválni sok emléktől… Csak elég ránéznem egy pár cipőre és beugranak róla az emlékek, hogy hol viseltem, kivel voltam akkor, milyen ruha volt hozzá rajtam. Ez vagyok én, ilyenek mintha be lennének égetve az agyamba… De nem a múltban kell élni, így fájó szívvel, de elbúcsúztam sok mindentől.

És máris vasárnap délelőtt van. Itt ülök a pöttyös bögrémmel a laptop előtt. Pinky ♡ Baba az ölemben szuszog, alszik. Samantha James énekel (új album – Subconscious). Blogokat olvasgatok, képeket nézegetek, inspirációkat gyűjtök. Konkrétan nem tudom mihez. Vagyis nem is számít, hogy mihez, mert az életemhez. Ez kell nekem, hogy vigyen előre, hogy feltöltődjek élettel.

Az ebéd borsóleves lesz.

Aztán folytatom a lakás csinosítását.

Jövőheti tervek:

úszni, masszázsra menni, infraszaunázni, szolizni (heti alap)

találkozni A-val és megbeszélni a nyaralást (de jó-de jó)

fürdőruhát venni (tipp valakinek?)

sushit tekerni (ugye, ha már a spórolás jegyében most nincs éttermezés)

dinnye-napot tartani (minden héten egy gyümölcsnap)

folytatni a lakás teljes kitakarítását (további szanálás és minden csillogjon-villogjon)

virágot venni (ami emlékeztet a nyárra ebben a hűvös és esős  időben)

Ma gyalog mentem dolgozni. Idejét sem tudom mikor volt ilyen. Természetesen el is késtem, kicsit elkalkuláltam magam az idővel. Azaz kerek húsz perccel. :) Viszont el is felejtettem milyen jó érzés a reggeli friss levegőben, zenével a fülemben sétálni ilyenkor, amikor ébredezik a város. Azt találtam ki, hogy sűrűbben csinálok ilyet, talán hetente egyszer, ami kis reggeli tornának sem rossz. El vagyok nagyon szokva ettől…

Mielőtt még beértem volna, gondoltam beugrok a zöldségeshez, de zárva volt. Így fuccs a cseresznye napomnak. Na, majd a hétvégén, vagy a jövő héten a dinnye nap mellett, amit már alig várok. :) (Múlt hétvégén sikerült mézédeset ennem, ami azóta sem megy ki a fejemből…)

A munka ma nagyon laza volt, mondhatni semmi. Így volt időm frissíteni a képes blogomat, az EyeCandy-t.

Délután itthon folytattam a ruháim átnézését és kiválogatását, amit már tegnap elkezdtem. Annyira elegem lett abból, hogy uralkodnak a lakásban. A szokásos probléma: kifolynak a szekrényből, a fotel tele van velük, ami be van akasztva gyűrött, mert annyi közé van betéve… Vissza akarom kapni a lakásomat, a nyugalmamat, szigorúan leszámolok a ruha-uralommal! A következő körben a cipők és a táskák jönnek. Reszkessetek! :D

A tesóm szépen átválogatja őket, mi kell neki, mi nem, s ami végérvényesen selejt, azt visszük adománynak. Valaki vagy valakik egészen biztosan örülni fognak nekik.

Ezzel jó volna végezni a hétvége folyamán. Igen, köszönhetően a rossz időnek, itthon maradunk. Talán Múzeumok éjszakája lesz a program…

Egyébként ma komolyan elhatároztam, hogy spórolni fogok egészen augusztusig, aminek már a gondolatától is kétségbe vagyok esve (viszlát ruhák! szipp-szipp!), de a nyaralásra gyűjtök még több pénzt, sok-sok pénzt. Szeretnék delfinekkel úszni, sokat vásárolni, szórakozni és persze jó szállodába menni!

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én imádom a gyümölcsöket és ez az időszak, amikor van eper, meggy, cseresznye, egres, sőt már ribizlit is láttam, na ez az, amikor én naponta reggelire, ebédre és vacsorára is képes lennék csak ezeket enni. Amit rendszeresen meg is teszek! Több gyümölcsnapot is tartottam mostanában, minden gond nélkül, örömmel és teljes boldogsággal. Nyamm, egy tál eper:

Az volna a jó, ha tényleg összejön a nyaralás (csuriba az ujjakat!), addigra le tudnék még magamból faragni körülbelül két-három kilót. Ebben a gyümölcsnapok sokat tudnak segíteni.

Mindamellett, hogy isteni finomak, kevés bennük a kalória és ha csak gyümit eszel egész nap, átmossák a szervezetet és méregtelenítenek, még gyönyörűek is!

Holnap egy cseresznyenap? Ki tart velem? (^_~)

Zajlik az élet. Reggel korán reggel ébresztő, munka, aztán alig várom a délutánokat, mindig mehetnékem van. Hol erre, hol arra. Szigeten gyaloglás, narancslé szürcsölés egy hűs kávézó teraszán, vásárolgatás, úszás, csavargás, csacsogás. Aztán sosem időben lefekvés. Így alakul.

A szerdákat viszont egyenesen utálom! A mait is. Most adtam be magamnak a második hónap utolsó szuriját. Szuperül hat, körülbelül három hete van az, hogy egy csöppet sem fáj semmim sem. Ez hatalmas eredmény és csodás érzés. Mintha visszakaptam volna az életem! Másrészről hatalmas tortúra a beadás. Egyszerűen van bennem valami leküzdhetetlen félsz, amit nem is tudok hova tenni. Az egy dolog, hogy fáj, életem során több százszor lettem összeszurkálva már, ez a rész nem érdekel. De valami van, ami leblokkol. Mire rászánom magam, hogy akkor most szúrom… Na, ez nem kevés idő. És potyognak közben a könnyeim, totál kikészülök. Ezen kéne valahogy változtatni. De hogy?

Van azért jó is. Az történt, hogy hozzájutottam egy kisebb összeghez, aminek köszönhetően (+ a spórolásom eredményének) eléggé úgy tűnik, hogy július vége felé elmegyek nyaralni valamelyik szép tengerpartra. Eddig Törökország tűnik nagyon esélyesnek, de jöhet Egyiptom, Tunézia, Horvátország, Spanyolország, Görögország, Olaszország is. Naná, hogy jöhet! :) Augusztusban pedig egy hét Keszthely, ami le is van már foglalva, alig várom azt is!

A munkahelyemen minden rendben van, már amennyire lehet persze… Múlt héten megjártam a szegedi telephelyet, ami jó kis “kirándulás” volt. Katalógusba fotóztunk. Mert most rám van bízva a céget és tevékenységét bemutató prosi összehozása, szőröstül-bőröstül. Ezen kívül nyugalom van pillanatnyilag, nem tornyosulnak fekete felhők felettem

A hétvége ismét a nyaralóban telt, a szokásos menetrend szerint. Pénteken munka után ki, szombat reggel piac, kertészkedés, fűnyírás, virágültetés, olvasgatás a hintaágyban, délutáni szundik, séták.

Imádom a petúniák mézédes illatát.

Begóniával ültettem be a balkonládákat.

Olyan hatalmas fejű muskátlikat kaptunk, talán ilyet én még sosem láttam.

Paprikavirág és tátika.

Igen, kertészkedni még mindig imádok! :)

Most hétvégén nem tudom, hogy megyünk-e ki, elég ramaty idő van.

Na, rohanok készülődni az alváshoz, bár ismét nem jön össze a 8 óra… (Hol lehet kérvényezni a napi 24 óra megtoldását még jópárral? :))

Ez a hétvége most úgy alakult, hogy nem mentünk ki a nyaralóba. Sebaj, mert így is tartalmas két napon vagyok túl.

Szombat délelőtt családi ebédet főztem, aminek egyik fogása volt ez a jó nagy adag héjában sült parázs krumpli.

(Próbáld azt ki, hogy szerecsendió, piros paprika, fehér bors, koriander és himalája só keverékét feloldod egy kis oliva olajban és azzal kened meg a félbevágott krumplikat!)

Aztán kísérletet tettem a ruhás szekrényem átpakolására, egy részét sikerült is megcsinálni, körülbelül a felét. (Tekintve, hogy tartalmával fel lehetne akár tíz boltot is tölteni, ez nem volt kis feladat így sem. :)) Elővettem a nyári ruháimat, remélem most már marad a jó idő!

Délután a testvéremmel kimentünk a Margitszigetre megtenni egy kört, jó tempósan végig is sétáltuk. A felénél kicsi pihenőt tartottunk, mert találtunk valami egészség-vásár félét, ahol ittunk egy bio energia italt, aztán suhantunk is tovább. Azt tervezem, hogy hetente egyszer ki kéne menni gyalogolni. Olyan jól esett, hogy most nem a futópadon tettem meg a kilométereket, hanem szép napsütésben a szabadban.

Vasárnap reggel szentmisén voltunk anyuval. (Igen, már írtam itt a blogban is, hogy szoktunk  menni, vallásos vagyok.) Péter atya tartotta, akinek van egy maci bábja, a Brumi, ők ketten együtt meséltek a gyerekeknek. Igazán jó ötlet, hogy ilyen játékos formában nyit a fiatalabb korosztály felé, így biztos szeretnek misére járni ők is. Na jó, persze nekem is tetszik, aranyos! :)

Aztán piacoztunk. Ma például csak gyümölcsöt ettem, amihez ananászt és mangót vettünk, ebből nagyon fini salátát készítettem, sok-sok illatos fahéjjal.

Délután apuval találkoztam, kinéztünk kicsit a Városligetbe, ahol igazi vásári forgatag fogadott minket.

Megnéztük a Mezőgazdasági Múzeumot, ahol ezer éve voltam utoljára.

Ez a régi filmek plakátjait bemutató rész pontosan nem tudom, hogy hogy került oda, de tetszett…

Ha maga a kiállítás annyira nem is fogott meg, de az épület szépsége annál inkább.

Késő volt már, mire a Petőfi Csarnokhoz értünk, úgyhogy nem mentünk be a kiállításra. (Az az igazság, hogy a ligetben szembesültem azzal, hogy hoppá, a Napfényes Fesztivál ma van. Teljesen kiment a fejemből, pedig ezen nagyon szerettem volna részt venni. Esetleg az olvasóim közül valaki volt rajta? Ha igen, akkor meséljen nekem, jó?! :))

Nos, mint látható, ez a szombat-vasárnap egy igazi családi hétvégére sikerült. Ha nem is úgy valósult meg, hogy hogy mind együtt voltunk, de minden családtagommal eltöltöttem pár kellemes órát.

Valahogy mindig úgy esett, hogy amikor fotóztam a virágokat, akkor odaudrott, odaszállt egy kis élőlény, így arra gondoltam, hogy megmutatom őket a többi, kert körüli állattal együtt.

Ez a süni egyik este látogatta meg a kertünket. Vagy talán ott is él… Adtunk neki almát, de nem érdekelte…

A Pinky-ke viszont nagyon kiváncsiskodott. :)

Egy galambpár az egyik fenyőnkre fészkelt. Érdekes volt nézni, ahogy építkeztek.

Kiskukac a bodza szárán sétálgat.

Ő Garfield, aki a környéken lakik, szabadon. Nagyon kedves macska, bújós, dorombolós. Rendszeresen jön hozzánk.

És ugye Pinky, a kert úrnője.