Ott hagytam abba, hogy 26 lettem.
Ez félelmetes és nem jó érzés.
Túl sok tekintetben gyerek vagyok, de az éveim száma mást mond.
Azért ünnepeltünk:
Utána Édivel, Tisss-el és Nyuff-fal buliztunk egyet.
Még mindig nem sikerült feldolgoznom a winchesterem (átmeneti) elvesztését. Átmeneti=még mindig nincs meg. Lesz.
Vásároltam zippzáras lakkcipőt és hozzá táskát:
Vásároltam egy mustársárga cipőt a mustársárga kabátomhoz.
Piros cipőm is van már.
Tavaszi időre vár az új fekete kabátom is.
Vezetek, bár az oktatóm az idegeimre megy és úgy néz ki, mint a Macskafogó egyik szereplője.
A vezetés egy jó dolog.
Állásinterjúkra járok.
Teszem a dolgom.
Elég mély depi van rajtam, de úgy igazából.
Keresem a kiútat, néha meg is van, néha nagyon nincs. Talán ha a bejárattól elkezdtem volna legombolyítani egy fonalat, akkor most kitalálnék.
Álomkór.
Jó irányba kerülök, ha a francia electro-t hallgatok.
Ha az 50-es/60-as évek zenéi szólnak.
Ha Szex és New York-ot nézek, akkor is.
Ha olvasgatok lefekvés előtt sokkal jobban tudok aludni. Egyébként meg nyisza-nyisza-halál.
Fogyókúra egy sz_rt aktív, most ettem meg egy Kinder csokis nyuszit, de jól is esett. Finom falatok= derű. És még ezt is elveszem magamtól. Elvileg.
Büdös cigi nem kell, a szülinapom estéje óta (akkor rágyújtottam buli közben, ki csodálkozik ezen?) már tapasz nélkül megy a dolog. Annyira megundorodtam. Szerencsére.
Ciginélküliségtől depi? Van ilyen.
Varrtam is. Ő Bloody Mary. Szörnyű:
Ezen is kiütközik a lelkivilágom.
Nagy baj, vér, halál, túlvilág, ilyesmik…
Ez nem vicc ám.
Édi édi, csak ijedt és hozza a szappant, mert ráadásul jó rondán beszélek.
