Nemrég értem haza, anyuval plázáztunk. :)

Vásároltunk, sajttortát ettem, kontaktlencsét intéztünk, karácsonyfadíszeket nézegettünk (pici kis tollas madárka dísz, de szép), telefonoztunk (decemberben megveszem magamnak az iPhone-t=>kariajándék, de váááááároooooom máááááár :)).

A mekis lángos mini és a tejföl, amit adnak hozzá, kb 1%-ban tejföl, a többi pedig műanyag. Az éves McDonald’s méregadag le is tudva ezzel…

Most még mosok, teregetek, 100 hasizom, forró levendulaillatú fürdő és irány az ágyikó!

Jó éjt!

Vasárnapra már sokkal jobban voltam, így anyuval Ikea-ban, Kika-ban, Saturn-ban voltunk (hát persze, vásárláshoz mindig jól vagyok… :)), itthonra hozzám, és otthonra hozzá. :)

Azért az nagyon durva, hogy a Kika-ban már készítik a karácsonyi vásárt, 90%-ban már meg is vannak vele, fenyők, díszek, csillogó-villogó mindenfélék… Nincs ehhez még túlságosan korán?

A munkahelyen meg már kezdődik a fúrkálódás-áskálódás-gonoszkodás, amit rosszul viselek, kezelni pedig nem is tudom hogy fogom. Egyik fülön be, másikon ki? :) Mindenhol ez van, – tudom én -, de valahogy az én lelkemnek ez sok. Soha senki felé nem közeledek rosszindulattal, nem értem ezt mások miért nem tudják ugyanígy csinálni…? Alap nélkül szemétnek lenni, féltékenységből, irigységből pletykákat indítani? Úgy? Akkor úgy. Szépen megvonom a vállam, legyen a szemétségük a saját bajuk.

A nyalisoknak mindig sokkal jobb, “kár”, hogy én nem tudok és nem is akarok ilyen lenni…

Próbálom kihasználni azt a pár munka nélküli napot, amit még jövőhét utáni hétig van. Ma például egy nagyon jó kis délutánom és estém volt anyuval. Finom ebéd, vásárolgatás, nevetés…

Itthon ruhák újra felpróbálása, mit mivel, … , a szokásos… Pár nap alatt sikerült majdnem az egész fizetésemet elkölteni. De nem bánom. Évszakváltás. Ez ilyen. Legalábbis nálam.

A fotókat pedig lehet, hogy beszűntetem. Nagyon megváltoztak a fényviszonyok itthon (köszi ősz), még napközben sincs annyi fény, hogy az én kis gépecském jó képeket tudjon készíteni. A rosszakat meg nem érdemes feltenni, mert szerintem élvezhetetlenek. Rossz ránézni a mai és a tegnap napi ruháimra. Mármint a képekre. Mert a ruhák jók voltak, csak olyan máshogy adja vissza… A vakut ki nem állhatom. Tényleg nem tudom mitévő legyek…

Egyébként fűtenek, narancsos-fahéjas tea, óriás gyapjú zokni és Duffy: Rockferry.

Igazából nem is hiszem el, hogy ősz lett. Így, mintha elvágták volna a nyarat… Pedig még annyi, de annyi jó ruhát szerettem volna mutatni. Meg cipőt. Például lakkot, cuki masnival…

Mielőtt még a depi eluralkodhatott volna rajtam, vásárlásterápiába fogtam. Nagyba, őszibe. Vagyis az úgy volt, hogy horgolt harisnyáért indultam, és egy kis window shopping-ra.

Csajok! Tuti tipp: ha valaki szeretne venni magának lila lakkcipőt, lila körömlakkot, szív medált, fekete mese cipőt, lakk lapos kiscipőt, tulipán fazonú ballonkabátot és svájci sapkát, akkor az induljon el harisnyát venni. Komolyan. Beválik! :)

Ma megvettem a zöld kabátot. Háromnegyedes ujj, kicsit pelerines szabás, kétsoros gombolás, de csak 2-2 nagy gomb, derékig érő fazon. Kint lóg az előszobában, néha kimegyek megnézni… Pont ahogy elképzeltem. (Ok, lehet, hogy kicsit nem vagyok normális. (Kicsit? :D))

Vettem egy kötött fekete ruhát is.

Fodrásznál is voltam, újra pici a frufrum. Mert nem állt sehogysem, míg növesztettem, így meguntam és nyissz-nyissz. Jobb így.

Az a baj, hogy két (vagy több) énem van. Az egyik úgy öltözik, hogy bámulják, mert szokatlan, a másik pedig úgy, hogy szép elegáns. A hajammal is ugyanez van. Nem vágathatok extrém fazont, ha egy komolyabb helyen kapok állást. És az egyik viaskodik a másikkal. A hajszínemből viszont nem engedek. Vannak, akik szerint piros. Túl piros. De ha egyszer ez vagyok én? A nagyon én…

Igazán örülök ennek az utolsó (?), igazán meleg, sőt forró nyári hétvégének. Meg is próbálom teljes egészében kihasználni.

Reggel piacoztunk anyuval, nagyon sok egészséges finomságot vettünk. Például birsalmát, amiből csinálok birsalmasajtot, telis-tele teszem dióval, mandulával, mogyoróval. Gyöngyhagymát is savanyítok majd ma. Készülök már az őszre… Holnap szilvalekvárt szeretnék készíteni. Cukor nélkülit, friss szilva ízűt, mmm…

A bazsalikomnak mennyei illata van, a paradicsom tűzpiros, a gyömbérnek emberke alakja van, a padlizsánból krém lesz sok fokhagymával, a tökből főzelék friss kaporral, a cukkinit megtöltjük és zöldbabfőzeléket is eszünk.

Nemsokára lemegyünk a Dunapartra a Pinky-vel (L), teszünk egy kis sétát.

Négy körül pedig napozás, úszás. Talán idén utoljára… Aki teheti tegyen hasonlóképp’ ! :)

Összeírtam egy kívánságlistát, amikre mindenképpen (!!!) szükségem van:

-fekete és piros svájci sapka,

-skót kockás szoknya,

-(mű)bőrdzseki (vagány, motoros stílusú),

-(mű)szőrme gallér,

-dupla soros gombolású kabát (színlehetőségek: fekete, fehér, lila, zöld, narancssárga),

-masnis kesztyű,

-virágos bross,

-csipkeszoknya vagy csipkeruha,

-csíkos, kötött ruha,

-nyaklánc, szív alakú medállal,

(+ egy hatalmas zsák pénz :)).

Erről a mai nappal ki lehet húzni a másodikat és a harmadikat.

Igen, vásároltam..! :)

A mai interjúm, háááááát? A fizetés kevesebb, de közelebb van. Jóval közelebb. Hétfőn hívnak, hogy mérlegeljek majd döntsek, megyek-e.

Azt hiszem én már legbelül tudom a választ…

Délután óriás shoppingolás. Eredmény: 3 szépséges cipő, Mango Outlet kifosztva (általam): kabátok (hihetetlenül olcsón), felsők, a Reserved-ben is vásároltam egy táskát és egy felsőt (pedig ott még soha semmit).

Most éppen jegelem a talpam, a mai zebracipőt többet fel nem veszem. Gyilkos cipő!

Nyűgös is vagyok, álmos is vagyok, korán aludni kéne mennem. Talán ma összehozom végre…

Ma vettem egy olyan, de olyan baromi jó piros szandált, hogy most is abban vagyok, mert annyira tetszik. :) Még nem tudom mivel fogom felvenni, de majd kialakul, csak jön hozzá ihlet, mert az szokott. Addig is itthon flangálok benne…

Vettem egy zebra mintás cipőt is, az már tudom is, hogy mivel lesz perfect.

Aztán van még egy új fehér blúzom, fehér nadrágom. Ruhát nem vettem, ígéretemhez híven.

Bizony, nagy és fontos dolgok ezek egy nő életében.

Ma vezettem, még mindig sok a ********** az utakon, a frászt hozzák rám egy-egy húzásukkal.

Aztán véletlenül találkoztam az egyik általános iskolás osztálytársnőmmel, (kb. 10 éve nem láttuk egymást), szépen elcsacsogtunk több mint egy órát, csak úgy állva az utcán. Teljesen belefeledkeztünk, sorra vettünk mindenkit az osztályból valahogy így: -Te, és azt hallottad hogy ….-nak gyereke született/férjhez ment/kiköltözött külföldre/ezt csinál-azt csinál-amazt csinál? -Neeeem, na ne máááár! -> Pletyka ezerrel… :)

Haza, gyors átöltözés (nagyon megfájdult ma a lábam a magas sarkaknak köszönhetően), aztán a szállító hozta amit hozott (nem mondom el mit:)), már nincs visszaút.

Gyors bevásárlás (Láttátok a Zewa Kids zsepi új csomagolását? Ari!), aztán PinkócaSzamócával sétálni mentünk, nemrég jöttünk fel, most meg itt ülök és írom ezt a bejegyzést, pedig én nem is szoktam ilyen bőbeszédű lenni. Sebaj!