Rendben. Megrázom magam és felhagyok ezzel az ostoba önsajnálattal, mert nem fog semmi jóra vezetni. Csak úgy lesz minden újra oké, ha én teszek érte. Mert várhatom, hogy a sült hal a számba repüljön és hogy az emberek majd megértenek, mert baromira nem lesz így…

Képzeletben két pofon magamnak, kemény vagyok és drasztikus!

Tehát, holnap új hét, új nap, újjászületés. Hajnali félelmetesenkoránháromnegyedötkor (bleeee), mert a Gastroyal-os csaj akkor szállítja ki a menümet. Egy egész hét fogyás és méregtelenítés jön. Ha jól bírom, akkor ráaadásként még egy.

Ez a másnak töklényegtelen, de nekem hatalmas jelentőséggel bíró nyitány.

Aztán munka. Mert már meglehetősen sokat lógtam itthon, megjegyzem teljességgel indokoltan.

Btw a legfontosabb: Meg fogok gyógyulni! És nem fogom itt a betegségemet részletezni, elég annyi, hogy hosszú lesz a gyógyulás, de menni fog, mert hiszek benne.

Suli is lesz már a héten: kedd, csütörtök, péntek, öttől fél kilencig. Meg nyitóparti, amire el kell menni. Muszáj.

Alapkellék a jövőben: a mosoly.

Az agyam kombinálással és önutálattal foglalatoskodó részén lévő kikapcsoló gombot erőteljesen benyomni. Off. Esetleg kioperálni.

Kitartás!

Jól van. Akkor most még ma van, úgyhogy szépen kimegyek a konyhába és vágok egy szeletet abból a mazsolás kalácsból, amit az utolsó bűnözésemhez sütöttem ma délután, kenek rá a rebarbarás-epres lekvárból egy laza másfél centis réteget, beleharapok és arra gondolok, hogy két hét múlva vékony leszek!, mert holnaptól nem fogok ilyen seggnövelőket enni. Egy ideig.

Huhh, ez volt az első olyan őszi nap, amikor úgy igazából fáztam. Csípős hideg van odakint, sőt még a szél is fúj… Éppen ezért ma már nem is megyek sehova, jó itthon a finom melegben.

Mesélek egy picit.

A munka változatos. A múlt héten ismét utaztunk, amivel olyan részét láttam meg az életnek, amit talán soha nem látnék, ha nem dolgoznék itt. A munkatársak 99 százalékával nagyon jól kijövök, egyetlen egy ember nyanya az, akivel azt hiszem múlt hét csütörtök óta (kisebb-nagyobb vita okán) meg fogom tartani az öt ezer lépés távolságot. Nem fog nehezemre esni… Költözni is fogok, másik szobába, ami meglehetősen megnehezíti a közös munkámat a főnökömmel, de hát kihívásokkal együtt szép az élet. Egyébként nagyon nem szimpi, hogy a politika mindenbe beleeszi magát és a pénz az egyetlen mozgatórugója mindennek. Pont egy olyan jellegű cégnél nem szabadna ennek így lennie, mint ahol most vagyok… Egyébiránt sokat tanulok, jó végre a főiskolán tanult elméleti dolgokat a gyakorlatban is látni.

A sulit abba fogom hagyni. Azt hiszem. Elég nagy a valószínűsége… Nem azért mert nehezemre esik a tanulás, hanem mert amilyen órákat tanítanak, azokra esik nehezemre munka után még időt és energiát szánni. Sokkal több szakmai tantárgyra számítottam, sokkal több gyakorlatot ígértek… Azt hiszem helyette inkább jövőre be fogok iratkozni egy másoddiplomás képzésre. A ruhák iránti szeretetem pedig kimerül majd a saját magam felöltöztetésében és abban, ha valaki tanácsokat kér, annak szíves örömest segítek. Ebben a félévben még bejárok azért…

És akkor elértünk a ruhákhoz. Képek továbbra sem lesznek a ruháimról, mert hétköznap eléggé konzervatívan kell öltöznöm. Bár, már kezdek egy-két ‘missrubys’ dolgot vinni a munkahelyi szürkeségbe. Csak nem fokozhatom se gyorsan, se túlzott mértékben. Alakul. :)

Most azt hiszem veszek egy nyugis és ellazító pezsgőfürdőt, bebújok az ágyba és olvasgatom a magazinjaimat.

Hatalmas piros óriás zokniban, almás-fahéjas teával.

Szombaton kipirososott a hajam, tiszta lett a konyha. Kitakarítottam az iTunes-t is, és az iPod-omat is. Zenékről majd máskor… De sok új lett, hogy feltöltsenek hangulatokkal, érzésekkel.

Kiválasztottam a témáját a divatbemutató styling tantárgyam vizsgafeladatának. Dior, Couture, 2008/2009 F/W, aztán anyagot gyűjtöttem és álmomban már írtam. Konkrét emlékeim vannak, hogy elemeztem a look-okat. :)

A jövőheti szakmai gyakorlat, ami a szocializmus jegyében fog telni, arról szól, hogy a kor szellemében kell alkotni: ruha, smink, haj, kiegészítők. És én. Mert én leszek a modell is. Meg persze a többiek is. Egy teljes divatbemutatót hozunk össze, zenével, díszlettel…

Ez nagy segítség:

Vasárnap reggel van, szóval van még egy teljes nap MissRuby-s dolgokra. Mert a hétköznapok sajnos nagy részben nem a belső, lelki, szellemi, kreatív énemről szólnak… De ha végre meg lesz a jogsim (nemsokára vizsga…), legalább az is kiesik a délutáni “kötelező” programok közül. És szépen egyre több időm lesz…

Mondtam már, hogy boldog novembert?

Ez a hét egyszerűen fantasztikus, bárcsak ilyen keveset kéne dolgozni mindig. Tegnap ráadásul délben elengedtek minket, úgyhogy pihiztem is már egy keveset. Mert azért még csak szokom a témát…

Ma kilenc után keltem, egy csiga megirigyelhetné a tempómat, amivel ébredek, reggelit készítek… Semmi kapkodás, semmi hétköznapi perceken múlik a világ.

A suliban az önismereti tréning órát látatlanban is brrrrrfújbrrrrr, de aztán megnéztem magamnak és az egyik legjobb óra eddig. Az “A típusú” személyiségtesztből kiderült, hogy kicsit le kéne lassítanom. Türelem-türelem! Ezen kívül piros a személyiségem, ami szerintem kicsit sárgás is. Oké, nem érthető, tehát: extrovertált és aggyal döntő. Pedig szerintem inkább szívvel. ??? Elérte a célját az óra…

Tényleg! Hopp egy kép a Csajos Blogtaliról:

Macsival ugyanolyan lila lakkcipőnk van, amit lila harisnyával szeretünk hordani. És pont ugyanakkor vettük fel, ugyanúgy…

A mandarin héjának illata… Hmmm…

A nagyon sűrű és rohanós életembe két hete még egy nyelvvizsgát is bepasszíroztam. Aminek ma lett meg az eredménye. És, igen! Büszke tulajdonosa lettem egy középfokú-gazdasági angol nyelvvizsgának!

Ami amellett, hogy folyamatosan kiugrálok a bőrömből, azt is jelenti, hogy kézhez kapom a diplomámat is! Szóval most egy vállalkozásszervező közgazdász blogját olvassátok… :)

Végre!

(P.S.: Kommentekre most nem tudok válaszolni, de oké a holnap 5! Csak írjátok meg hogy pontosan hol, ott leszek! És pls, küldjetek telefonszámokat mail-ben! Macsi, a tiédet ismét nem mentettem el…)