Igazán kellemes frissen sült (teljes kiőrlésű lisztből készült) kenyér illatára ébredni. Még ötkor is. (Köszi Moulinex. :))

Lassan készülök a dolgozóba. (Mi lenne ha a baglyos pizsimben mennék? Ma nincs kedvem felöltözni… Talán még a kispárnát is magammal vinném.)

A héten a munkám eddig Facebook-ozás, szörfözés, csacsogás. Unom. (Lesz ez még az ellenkezője…!)

Fogyni nem sikerült (rám máshogy hat minden csodatrutymó), de ma még lesz Hypoxi, közben Az ördög Pradát visel alapmű befejezése. (Menthetetlenül átváltoztam egy bálnává.)

És még csak szerda van… Áááá.

Ez a négy nap pihi szépen elment…

Csiribá-csiribú, most múlt hét szerda délután van!

Francba! Hajnali 5 óra 40 perc van, és hétfő…

Ez nem jön össze, szóval:

Nem tudom hányszor jövök errefelé a héten, de igyekezni fogok, ígérem!

Ez a hét egyszerűen fantasztikus, bárcsak ilyen keveset kéne dolgozni mindig. Tegnap ráadásul délben elengedtek minket, úgyhogy pihiztem is már egy keveset. Mert azért még csak szokom a témát…

Ma kilenc után keltem, egy csiga megirigyelhetné a tempómat, amivel ébredek, reggelit készítek… Semmi kapkodás, semmi hétköznapi perceken múlik a világ.

A suliban az önismereti tréning órát látatlanban is brrrrrfújbrrrrr, de aztán megnéztem magamnak és az egyik legjobb óra eddig. Az “A típusú” személyiségtesztből kiderült, hogy kicsit le kéne lassítanom. Türelem-türelem! Ezen kívül piros a személyiségem, ami szerintem kicsit sárgás is. Oké, nem érthető, tehát: extrovertált és aggyal döntő. Pedig szerintem inkább szívvel. ??? Elérte a célját az óra…

Tényleg! Hopp egy kép a Csajos Blogtaliról:

Macsival ugyanolyan lila lakkcipőnk van, amit lila harisnyával szeretünk hordani. És pont ugyanakkor vettük fel, ugyanúgy…

A mandarin héjának illata… Hmmm…

Háromnegyed hat sincs és én már túl vagyok a fürdésen, a reggelin, Pinky megetetésén, és a kávén, aminek utolsó kortyát most ittam meg.

Azért ez nagyon durva. Ha valaki ezt jósolja nekem, tuti kinevetem és most tessék, ez van…

Semmi panasz nincs ebben, csak ténymegállapítok. Fura dolgokat hoz az élet. Olyanokat, amiket én sosem gondoltam volna magammal kapcsolatban…

Szép napot mindenkinek!

Reggelente van egy pillanat, amikor a legkényelmesebb testhelyzetben vagyok, a párnám pihe-puha, a takaró tökéletesen körülölel. Ilyenkor pár másodpercre felébredek és ezt az idilli állapotot meg is állapítom magamban. Mmmm…

Nos, mindig ilyenkor ébreszt a telefonom. Mindig-mindig-mindig. Ma sem volt ez másként…

Nyújtózkodás, forró zuhany…

Reggeli előtt gyorsan átfutottam a mail-jeimet. Várt egy kedves a leendő főnökömtől … tájékozódás és angolra fordítás céljából. Köszönöm szépen! :)

Ma évnyitó parti.

(Mit vegyek fel????)

Szép hétvégét!

Elég nehezen indult a reggel. A takaró alól kibújva majd  megfagytam, az eső is szakadt , korán is volt. Aztán annak a gondolata is elkeserített, hogy újra neki kell vágnom a munkakeresésnek.

Készülődés , az idő leelőzött, taxi, interjú. Az munkahelyemen.

Október 1-től újra dolgozó nő leszek. Ez gyorsan ment. És jól is.

Haza, elázás , hideg, forró tea.

És újra indulnom kell…

Elfogyott a metélőfokhagymás kenőkém, amit reggelikhez készítettem. Sebaj, kész a padlizsánkrém, amiről Borinál már esett szó.

Íme az én receptem:

A hozzávalók: 2 padlizsán, vöröshagyma, mustár, só, fehérbors, fokhagyma, olivaolaj.

A padlizsánok végét levágom, megszúrkálom. 30-40 perc sütő. Amikor már félig kihűltek, akkor megszabadítom őket a héjuktól. Az aprítóba/mixerbe teszem egy vöröshagyma, 1 tk mustár, 1/4 tk só, 1/4 tk fehérbors, 1 fokhagymagerezd és 1/2-1 ek olivaolaj társaságában. (Kóstolás után, ha szükséges, utánafűszerezem.)

Én teljes kiőrlésű lisztből készült tönkölybúza kenyérrel eszem.

Jó étvágyat!

Egyszerűen nem tudom magam rávenni, hogy kilépjek a lakásból. Nagy nehézségek árán felöltöztem, de nem. Az ajtón valahogy nem akarok kimenni.

Van pár dolog, amit mindenképpen el kell intézni. Hallod Ruby?

Aztán meg úgy öltöztem fel, mint aki valami fontos eseményre megy, olyan királylányosan, pedig csak a gyógyszertárba, a piacra, a postára mennék. De ha egyszer így volt kedvem. Mondjuk ezek sosem foglalkoztattak… Mindenki hihet amit csak szeretne.

Reggel ahogy kinyitottam a szemem és körbenéztem, azt hittem, hogy itt valami tévedés van. Keszthelyre képzeltem magam. Azt, hogy az ottani ágyamban ébredek. Rossz volt…

Igen, ez a baj. Ki a fene szeretne metrózni…? Ki szeretne emberszagú aluljáróba lemenni…? Látni a fásult arcokat, akik robotként munkából/munkába mennek…? Idegesség. Mindenhol csak ideges emberek…

Valahogy most még nem szeretnék bekerülni Budapest rohanásába…

Éppen a reggelimet eszegetem. Pár nyugis pillanat…

Egyébként nagy rohanásban vagyok. Ma is megyek egy interjúra. Nem mondtam le (utolsó pillanatban), ha már jelentkeztem, megnézem hogy miről is lenne szó. De nem adom a tegnap említett helyet, max. ha dupla (tripla?) fizetést ígérnek. Ez meg belátom, nem nagyon valószínű… :)

Készülődés! Pá!

Tegnap este sikerült jó sokáig ébren maradnom, angoloztam, örömmel, jó kedvvel, ami kicsit meglepő, de hála az égnek érte.

Ma szépen lassan indult a reggel. Pirítós, mozzarella, 2in1, Csak csajok, olvasgatás, ahogy kell, ahogy szeretem.

Csak egy bibi van, kivételesen semmi ötletem arra nézve, hogy mit vegyek fel.

Farmer-póló? :)