Huhh, ez volt az első olyan őszi nap, amikor úgy igazából fáztam. Csípős hideg van odakint, sőt még a szél is fúj… Éppen ezért ma már nem is megyek sehova, jó itthon a finom melegben.
Mesélek egy picit.
A munka változatos. A múlt héten ismét utaztunk, amivel olyan részét láttam meg az életnek, amit talán soha nem látnék, ha nem dolgoznék itt. A munkatársak 99 százalékával nagyon jól kijövök, egyetlen egy ember nyanya az, akivel azt hiszem múlt hét csütörtök óta (kisebb-nagyobb vita okán) meg fogom tartani az öt ezer lépés távolságot. Nem fog nehezemre esni… Költözni is fogok, másik szobába, ami meglehetősen megnehezíti a közös munkámat a főnökömmel, de hát kihívásokkal együtt szép az élet. Egyébként nagyon nem szimpi, hogy a politika mindenbe beleeszi magát és a pénz az egyetlen mozgatórugója mindennek. Pont egy olyan jellegű cégnél nem szabadna ennek így lennie, mint ahol most vagyok… Egyébiránt sokat tanulok, jó végre a főiskolán tanult elméleti dolgokat a gyakorlatban is látni.
A sulit abba fogom hagyni. Azt hiszem. Elég nagy a valószínűsége… Nem azért mert nehezemre esik a tanulás, hanem mert amilyen órákat tanítanak, azokra esik nehezemre munka után még időt és energiát szánni. Sokkal több szakmai tantárgyra számítottam, sokkal több gyakorlatot ígértek… Azt hiszem helyette inkább jövőre be fogok iratkozni egy másoddiplomás képzésre. A ruhák iránti szeretetem pedig kimerül majd a saját magam felöltöztetésében és abban, ha valaki tanácsokat kér, annak szíves örömest segítek. Ebben a félévben még bejárok azért…
És akkor elértünk a ruhákhoz. Képek továbbra sem lesznek a ruháimról, mert hétköznap eléggé konzervatívan kell öltöznöm. Bár, már kezdek egy-két ‘missrubys’ dolgot vinni a munkahelyi szürkeségbe. Csak nem fokozhatom se gyorsan, se túlzott mértékben. Alakul. :)
Most azt hiszem veszek egy nyugis és ellazító pezsgőfürdőt, bebújok az ágyba és olvasgatom a magazinjaimat.
Hatalmas piros óriás zokniban, almás-fahéjas teával.
