Esett a hó! Hatalmas pelyhekben, sűrűn és gyönyörűn.

Eszembe jutott, hogy már lassan egy éve nem találkoztam a MiniMóval. Nagyon hiányzik. Sok hóesést végignéztünk az ablakból, a meleg fűtőtest mellett állva, orrunkat az ablakhoz nyomva.

Most a Pinky Szívvel nézelődtünk és közben potyogtak a könnyeim.

Változnak az idők…

Azt hiszem lemerült az elem. Nem csak most, hanem már egy ideje. Depisnek nem mondhatom magam, de hú de jókedvűnek sem. Egy befőtt lettem. Mondjuk meggy , azt még szeretem is. El vagyok…

Sok mindenhez nincs kedvem, amihez kéne, meg amit szeretek is. Pl: olvasom ám lányok minden egyes betűjét annak, amit írtok a blogotokba, de valahogy a véleményalkotás részemről mostanság elmarad. Mondjuk amúgy sem vagyok egy kommentelős fajta… De most itt:

Tisss: fel a fejjel és grat a szép új csizmádhoz! Kép? Nefrit: köszi a felkérést, igyekezni fogok teljesíteni. Rita: szegény fenyőfácskád, átérzem a helyzetet. És a családit is. :(. Macsi: kitartást a tanuláshoz, ügyes leszel, meglátod!

A munka keresést is halogattam, a mai napig. Délelőtt nekiálltam, úgy nagyon. Csak végre lenne már valami kölcsönösen jó…

Do you speak English? Ühüm, folyékonyan gondolok arra, hogy ha tanulni nem is, de ismételni már nem ártana… 

Sokszor, sőt rengetegszer jut eszembe a MiniMó. Néha azt gondolom, mindjárt elkezdi kaparni a kis lábikójával az ajtót, hogy engedjem be a lakásba. Mert csak kizártam. (Megtörtént eset alapján gondolom ám.) Most nevetni kell vagy sírni?

Azt hiszem most rágyújtok.

Nagyon nehéz. Elképzelhetetlen nélküle lenni. Elképzelhetetlen, hogy többet nem találkozunk, többet nem simogathatom meg, többet nem bújhatok hozzá, nem szagolhatok bele a kis szőrébe, nem adhatok neki több puszit. Nagyon nehéz ezt feldolgozni.

Tudom, hogy jobb neki most, nem szenved. Tudom, hogy a mennyországban van. Tudom, hogy kisangyalka lett. Tudom, hogy mindig itt lesz velem, ha máshogy is, csak a szívemben.

De az idő múlásától nagyon félek. Félek, hogy felejtek. Ezért anyuval azt találtuk ki, hogy leírok mindent, ami eszembe jut vele kapcsolatban. Mit szeretett, hogy szerette, hol jártunk együtt. Minden kis közös emlékünket. Mindent!

Mérges vagyok, hogy elvette Isten tőlem, de azt is tudom, hogy leélte a kis életét. Boldog volt velem, velünk, szeretett minket, szeretett élni. Van egy ima, ami ezt írja: " Elvetted, ami a tiéd volt s mit nekem csak egy időre kölcsönbe adtál. Egyedüli és egyúttal nagy vigaszom ebben a súlyos veszteségben, hogy irgalmad ölébe fogadtad őt s majd egykor kegyes leszel újra összehozni ővele."

Nehéz megérteni, hogy ez az élet rendje. Édes kis picikém, hűséges kis társam, aki mindig meghallgattál, mindig velem voltál, elmondhatatlanul nagyon szeretlek…

Tizenegy éves voltam, amikor anyuval a piacon sétálva megpillantottam a takaróba bugyolált kis szőrcsomót. Akkor azonnal tudtam, hogy igen, ő az én kutyusom és kiharcoltam, hogy vegyük meg. Hozzánk is költözött. Aprócska volt még, egy kis csöppség. Emlékszem, hogy éjszakánként addig sírt, míg fel nem vettem magam mellé az ágyba. Már akkor eldőlt, elválaszthatatlanok vagyunk. Az életem eddigi összes fontos eseményénél mellettem volt. Rengeteg szép emléket adott. Mindenki a csodájára járt, gyönyörű kutyus volt. A legszebb!

Hogy szeretett kocsikázni, az ablakból nézni a kutyusokat. Imádott sétálni, a Dunaparton ugatni a kacsákat. Amikor ellopott egy tábla epres csokit és befalta…Szerette, amikor együtt szépítkezünk, örült az új frizurájának… A kanapén a bal oldali párna volt a kedvenc helye… Karácsonykor piros masni volt a nyakában… Idén már sajnos máshogy lesz…

Tegnap éjfélkor, az én egyetlen MiniMóm felköltözött a mennyországba. Már biztos a papával és a többi kutyussal játszik, boldog és újra fiatal.

14 felejthetetlen évünk volt együtt.

Szeretlek pici Szív, édes Tündér nagyon szeretlek!

:( MiniMó nagyon nincs jól. :( Két napja nem eszik, egy hét alatt úgy lefogyott, hogy zörögnek a kis csontjai. A hangulata sem jó, mondhatni semmilyen. Csak fekszik…

Nagyon megijedtem ma, amikor kicsúsztak alóla a lábacskái. Semmi ereje. Gyorsan el is mentünk az orvoshoz, aki szerint a szívével van baj. Este fél 11-re megyünk vissza szív ultrahangra, akkor fog eldőlni, hogy hogy lesz ezután. Idős, 14 éves, daganata van, epilepsziás és most ez a szív dolog. Én felkészülök a legrosszabbra. Ha egyáltalán arra fel lehet készülni… 

A négy napból eddig kettő ment el anélkül, hogy bármi extra történt volna. Voltunk sétálni a Duna parton, megfürdettük a kutyikat, kicsit rendet raktunk, Macskafogót néztünk (a 4 gegszter patkány még mindig a legjobb benne :)), GTA-t játszottunk (nagyon gonoszul, de nagyon jól szórakoztunk közben :)).

Zenét is hallgattunk, többek között az új kedvencem, a New Young Pony Club: Fantastic Playroom-ját.

[youtube 4iF8AYLVwAc nolink]

Most meg a Hitchcock gyűjteményből nézünk meg egyet. De melyik legyen? Hiszen mind jó. Na, majd kitalálom. :)

Update: Persze, Hitchcock. Helyette még mindig gyilkolászunk a városban. Nyugi, nem itt, csak a GTA-ban. :) Pink órát vettem a kigyúrt, néger hapsikámnak. :)

Pinky-ke lepisili az új szőnyeget.

Pinky-ke naphosszat MiniMót bosszantja.

Pinky-ke szerelmes a hangjába.

Pinky-ke szeret a lábacskájával tapicskolva a gépemen írogatni.

Pinky-ke a nagyfőnök(nő).

Pinky-ke meglepi aknásító.

Pinky-ke megeszi a hajgumimat.

Pinky-ke megsemmisíti a tollamat. 

Pinky-ke megvacsorázza a fürdőszoba szőnyeg szélét.

Pinky-ke lerágja a kanapé sarkát.

Pinky-ke  jóízűen elfogyasztja a takaró csücskét.

Pinky-ke egy jólnevelt kislány… Kié is ez a kutyus? :)

(L)