Ez a szabadság csak a méginkább kimerülésre jó eddig, rohanás ide, rohanás oda, ez kell még, az kell még, bevásárlás, ajándékok… Vajon a pince melyik eldugott szegletében van a fenyő? És hol tudok utolsó pillanatban piros izzósort venni? Miért nem lehet aszalt szilvát kapni? Öt féle sütit sütni, takarítani, díszíteni, ma még vendégségbe is menni, ahol ki is nézni valahogy…

Szerintem holnap beájulok a fa alá…

Végre itthon vagyok, mától két hét pihi. Az utolsó hetem nagyon besűrűsödött. De a történet ott kezdődik, hogy pár hete a közvetlen főnököm beadta a felmondását, ami után kis zűr keletkezett. Aztán a héten a főfőfő megbízott a céges karácsony levezénylésével, ami nem volt kis feladat. Ezen felbuzdulva rám bízta a céges évzáró ebéd teljes megszervezését is, ami tegnap le is zajlott. Ahogy hazafelé jövet beszálltam a taxiba szó szerint éreztem, hogy egy hatalmas kő esett le a szívemről, minden szuperül sikerült és még egy komoly előléptetést is magaménak tudhatok.

De hagyjuk a munkát, következzenek a kért képek.

A körmeim, amiket az én ügyes Móni barátnőm készített:

A rövid szárú csodacsizma:

A hosszú szárú szépség:

Anyu egyik karácsonyi ajándéka:

És a másik ajándéka:

Tudom, hogy örülni fog nekik, mert azzal a nagy számmal már el is mondtam neki, hogy miket fog kapni. Natessék, idén sem bírtam ki…

Az meg hogy az egész család lakkbőrben fog pompázni… :) Szépek leszünk!

A karácsonyi készülődés többi részével pedig meglehetősen el vagyok maradva. Úgyhogy nagyon bele kell húznom!

A karácsonyi ajándékokkal még nem állok valami jól. Anyunak már van ötletem, vagyis ő maga mondta meg, hogy minek örülne. Pinky Szívnek is tudom már. A húgomnak semmi. Apunak semmi.

Egyik mamának semmi, de neki nem is lesz, mert idén úgy döntöttem, elég a színészkedésből, én bizony nem megyek hozzá ‘ünnepelni’. Ezt most kissé bonyolult lenne kifejteni, meg fel is merülhet a gondolat, hogy karácsony=szeretet ünnepe, de ha ez a megjátszósdi már nem megy nekem, akkor nem megy.

Másik mama meg messze lakik, így küldök neki egy szép lapot és egy kis csomagot.

Nemsokára el is készülődök és nekivágok a plázának, talán a Vörösmarty téren is pördülök-fordulok néhányat. (Esetleg magamnak is veszek valamit. Vagy inkább 100%? :))

Este pedig kezdődhet a tegnap megsütött mézeskalácsok díszítése.

Itthon vagyok. Betegen. Ma vérvételen voltam, holnap lesz eredmény, aztán a többi vizsgálat… De igazgatói utasítást kaptam a gyógyulásra és a pihenésre, úgyhogy valószínűleg a héten nem megyek dolgozni. Kicsit furi itthon lenni és nem csinálni semmi extrát. Épp’ ezért ‘nagymamis’ programokat tervezek: mézeskalácsot fogok sütni, csokilikőrt készíteni, karácsonyi ajándékokat varrni. Csak nem bírok a kanapén heverni és tévézni…

Blogokat is olvasgatok majd, amire mostanság nem nagyon volt időm.

Aztán a jövő héten munka következik majd pihi két (!!!) teljes hétig.

Eddig szeretem (-betegség) ezt a decembert…

Anyu ma meglepett egy meglepő vonalvezetésű, fekete elegáns ruhával, egy kis inggel (szép hímzés van az ujjain), egy kosztümmel. Két nyaklánccal, az egyik szépséges kristályokból van, a másik pedig egy bordó színű, virágos, gyöngyös lánc. Szeretem az ilyet. Ki sem kell lépnem a lakásból (újra rosszalkodik a lábam), a ruhákat pedig a saját kis "stylist" anyukám házhozhozza. Ha  elegáns és egyedi dolgokról van szó, anyu mindig eltalálja az ízlésemet. Szerencsés vagyok, vagy szerencsés vagyok?

Most pedig Édi (L) várás, s.o.s. készülődés, megyünk usziba, hátha segít…

És megvan a nyelvvizsga időpontom: február 29. Hurrá!

Tegnap az ajándékok napja volt. Anyuval kis shoppingolás, végre (sok halogatás után) megvettük nekem az új telefonomat. Szép, nőies, zenetelefon. Íme:

Aztán anyunak megvettem a karácsonyi ajándékot. Egy kényeztetés csomagot, ami  egy doboz, benne egy programfüzettel, 45 választási lehetőséggel. Stílustanácsadás, masszázs, tánc- és jógabérlet, speciális kozmetikai kezelések, wellness és fitness programok… Ó sorolhatnám… Nos, ezek közül választhat, hova és mikor. Én annyira hülye vagyok, hogy bizony nem bírtam ki, elmondtam neki. Tényleg nem vagyok normális. De kérdezgetett, én meg fecsegtem. :) Persze nagyon örült, de a konkrét lehetőségeket, majd csak hétfőn nézheti meg. Az még meglepi.

A tesóm ajándékát (mármint amit én kapok tőle) magam választottam ki. Sokszor így megy ez nálunk, évek óta mindig tudjuk mi "gyerekek" mit kapunk. Persze nem mindent, de a nagyobb ajándékokhoz mindig kell a beleegyezésünk. Mondjuk ebben az esetben most csak azért választhattam én, mert amit a húgom kinézett nekem az elfogyott, vagy nem kapta meg, nem tudom. Így esett meg, hogy bementünk a Mango-ba, kiválasztottam egy táskát. Ha már ott voltunk egy felsőt is. A többi pénzzel (igen, mert még az összeget is tudom ám) még nem kezdtem semmit. Talán a Stradivariusba megyek vele? :) Valószínű…

Édim is megvette magának az új fényképezőgépét. Ja, azt nem is írtam, én is kaptam egy pici gépet, ahogy Édi mondaná, egy szappantartót. :) Nyilván a tuti képeket nem azzal fogom készíteni, arra viszont tökéletes, hogy bedobjam a kistáskámba és nálam legyen mindig, ha fotózhatnékom támad. Pont mint a Vörösmarty téren, na majdcsinálok is egy slide show-t.

Aztán este Ikeáztunk. Éjfélig nyitva volt, ezt mi ki is használtuk. Vettük új díszeket és izzósort. A színek: fekete, szürke, piros. Már alig várom, hogy feldíszíthessem a fát.

Ma pedig takarítás, takarítás, takarítás… 

Azért nem írok mostanában, mert hatalmas zavar van bennem. Úgy mindennel kapcsolatban, de főleg az élettel. Átértékeltem pár dolog fontosságát, valamit le, valamit fel. Közben szerényen készülődök a karácsonyra, de nem úgy, ahogy az előző években. Valahogy lényegtelen most a csillogás, ezt a karácsonyt belül fogom igazán megünnepelni. Édi és a család a legfontosabb!

Persze azért takarítgatok, csinosítgatok, de nem fog akkora gondot okozni, ha nem lesz minden tökéletes.

Ajándékok terén rosszul állok, Édinek még semmi, anyunak legalább az ötlet megszületett, de be kéne még szerezni, a tesóm ajándéka pedig majdnem összeállt, még egy dolgot kéne vennem. Ebbe viszont holnap bele kell húznom…