2008. December 30. Tuesday

Mom

Anyunak ma van a születésnapja. Eddig mindig a Wasabi-ban ünnepeltük, de most a túlsúlyunkra tekintettel máshol/máshogy ünnepeltünk. Koncertre mentünk. A Mindörökké Beatles-re.

Taxival, hogy ne kelljen még a parkolással sem bajlódni, hogy a bejárat előtt libbenhessünk ki a meleg autóból. Ami össze is jött. De. Az interneten vásároltam a jegyeket, így a helyszínen tudtuk csak átvenni. Bemegyünk, érdeklődünk, merre van a jegypénztár. A túloldalon. Oké, átmegyünk. Ott is megkérdezzük az ajtóban álló, jegykezelő hölgytől, merre menjünk. Elmondja. Kérdezzük: messze van? Messze. De van nálam jegy, x ezerért odaadom. Köszi nem, tudomásul vesszük, morcosan elindulunk ki a hidegbe, hogy végre a kezünkben lehessen a jegy és végre elfoglalhassuk a helyünket. A csaj precíz magyarázásának és kedvességének köszönhetően tettünk egy teljes kört az egész épületegyüttes körül. Amikor visszaértünk oda, ahonnan indultunk, akkor már nem voltunk éppen nyugodtak. Megfagyunk, körözünk és elkésünk. Aztán ott balhét kivág, jegyet ide! Oké, menjünk vissza a másik oldalra újra, intézkednek, meg lesznek a jegyek. Aztán egy nem éppen kellemes modorú fiatalembernek sikerült átadnia a borítékot a belépőkkel, de ezt már szinte fel sem vesszük. Elkezdünk helyet keresni, naná, hogy nem fix ülőhelyes a koncert. Még jó, hogy fél órával a kezdés előtt már megérkeztünk, de csak éppen, hogy beestünk a kezdés előtt. Még jó, hogy 3 db üres szék egymás mellett sehol sincs, sőt, majdhogynem nincs is szabad hely. Ekkor már majdnem sírok, ez anyu szülinapi ajándéka. Szegénykém. Szegény én. Aztán a csodával határos módon mégis sikerül leülnünk, persze a legtetején (az épített nézőtér lépcsőjén még korlát sincs, kicsit félek csak, nem számít…).

Aztán elkezdődik. Én még az első pár percben a nem éppen visszafogott panaszlevelemet fogalmazom, amit a rendezvényt lebonyolító cég és a jegyiroda (mert hogy ma próbáltuk átvenni délelőtt a belvárosi irodájukban a jegyeket, sikertelenül) vezetőségének fogok küldeni, de aztán magával ragad a zene és látom anyu arcán a mosolyt, ami a legesleglényegesebb elérendő cél volt a mai jeles napon. Sikerült.

Boldog Születésnapot Anyu!

2008. November 10. Monday

Swoon

Azt mondtam már, hogy a Szigeten a Justice-on a legeslegelső sorban álltam/tomboltam végig?

És azt, hogy amikor megláttam őket majdnem elájultam elsírtam magam?

Baromi durva, hogy ezt még mindig nem tudtam rendesen feldolgozni, hogy én láttam őket élőben, és amikor az iPod kidobja valamelyik számukat, akkor mindig kiráz a hideg és hihetetlennek tűnik az egész story?

Tini rajongás 26 évesen… Haha…

2008. August 19. Tuesday

Bye-bye

A Szigetnek vége. Megsirattam.

A munkámnak is. Azt viszont nem. :)

Jövök majd egy kis összefoglalóval, de előbb kipihenem az utóbbi pár hetet. Lesz mit…

Me, Myself and I 2.

Sziget, 2. nap:

Me, Myself and I

Sziget, 1. nap:

2008. August 13. Wednesday

Me and my friends 2.

Sziget, 0. nap:

2008. August 12. Tuesday

Thanks God I’m VIP

Heti V.I.P. Szigetjegy hello-bello! :)

Akkor én most megyek is…!

2008. August 10. Sunday

Mess

Élek.

A helyzet változatlan: reggel el, este haza.

A munka: szokatlan, de egyre jobb.

A ruhák: továbbra sincs időm rá.

Stylist suli: felvettek.

Sziget: holnap, szombaton (Roisin Murphy) és vasárnap (Justice). Ezt azért nem hagyom ki. Ki jön?

(P.S.: Sorry, hogy nem reagálok kommentekre, kedves posztokra, de tényleg semmire nincs időm… De nagyon próbálok ezen változtatni! :))

2008. July 17. Thursday

Tickets

Délután, két alvás között foglaltam jegyet a Mamma Mia!-ra (csak jobban leszek már holnapra), és végül az augusztusi Paul Anka koncertre is. Mert ez utóbbit azért óriási vétek lenne kihagyni.

Nem is fogom. :)