Ma gyalog mentem dolgozni. Idejét sem tudom mikor volt ilyen. Természetesen el is késtem, kicsit elkalkuláltam magam az idővel. Azaz kerek húsz perccel. :) Viszont el is felejtettem milyen jó érzés a reggeli friss levegőben, zenével a fülemben sétálni ilyenkor, amikor ébredezik a város. Azt találtam ki, hogy sűrűbben csinálok ilyet, talán hetente egyszer, ami kis reggeli tornának sem rossz. El vagyok nagyon szokva ettől…

Mielőtt még beértem volna, gondoltam beugrok a zöldségeshez, de zárva volt. Így fuccs a cseresznye napomnak. Na, majd a hétvégén, vagy a jövő héten a dinnye nap mellett, amit már alig várok. :) (Múlt hétvégén sikerült mézédeset ennem, ami azóta sem megy ki a fejemből…)

A munka ma nagyon laza volt, mondhatni semmi. Így volt időm frissíteni a képes blogomat, az EyeCandy-t.

Délután itthon folytattam a ruháim átnézését és kiválogatását, amit már tegnap elkezdtem. Annyira elegem lett abból, hogy uralkodnak a lakásban. A szokásos probléma: kifolynak a szekrényből, a fotel tele van velük, ami be van akasztva gyűrött, mert annyi közé van betéve… Vissza akarom kapni a lakásomat, a nyugalmamat, szigorúan leszámolok a ruha-uralommal! A következő körben a cipők és a táskák jönnek. Reszkessetek! :D

A tesóm szépen átválogatja őket, mi kell neki, mi nem, s ami végérvényesen selejt, azt visszük adománynak. Valaki vagy valakik egészen biztosan örülni fognak nekik.

Ezzel jó volna végezni a hétvége folyamán. Igen, köszönhetően a rossz időnek, itthon maradunk. Talán Múzeumok éjszakája lesz a program…

Egyébként ma komolyan elhatároztam, hogy spórolni fogok egészen augusztusig, aminek már a gondolatától is kétségbe vagyok esve (viszlát ruhák! szipp-szipp!), de a nyaralásra gyűjtök még több pénzt, sok-sok pénzt. Szeretnék delfinekkel úszni, sokat vásárolni, szórakozni és persze jó szállodába menni!

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én imádom a gyümölcsöket és ez az időszak, amikor van eper, meggy, cseresznye, egres, sőt már ribizlit is láttam, na ez az, amikor én naponta reggelire, ebédre és vacsorára is képes lennék csak ezeket enni. Amit rendszeresen meg is teszek! Több gyümölcsnapot is tartottam mostanában, minden gond nélkül, örömmel és teljes boldogsággal. Nyamm, egy tál eper:

Az volna a jó, ha tényleg összejön a nyaralás (csuriba az ujjakat!), addigra le tudnék még magamból faragni körülbelül két-három kilót. Ebben a gyümölcsnapok sokat tudnak segíteni.

Mindamellett, hogy isteni finomak, kevés bennük a kalória és ha csak gyümit eszel egész nap, átmossák a szervezetet és méregtelenítenek, még gyönyörűek is!

Holnap egy cseresznyenap? Ki tart velem? (^_~)

Zajlik az élet. Reggel korán reggel ébresztő, munka, aztán alig várom a délutánokat, mindig mehetnékem van. Hol erre, hol arra. Szigeten gyaloglás, narancslé szürcsölés egy hűs kávézó teraszán, vásárolgatás, úszás, csavargás, csacsogás. Aztán sosem időben lefekvés. Így alakul.

A szerdákat viszont egyenesen utálom! A mait is. Most adtam be magamnak a második hónap utolsó szuriját. Szuperül hat, körülbelül három hete van az, hogy egy csöppet sem fáj semmim sem. Ez hatalmas eredmény és csodás érzés. Mintha visszakaptam volna az életem! Másrészről hatalmas tortúra a beadás. Egyszerűen van bennem valami leküzdhetetlen félsz, amit nem is tudok hova tenni. Az egy dolog, hogy fáj, életem során több százszor lettem összeszurkálva már, ez a rész nem érdekel. De valami van, ami leblokkol. Mire rászánom magam, hogy akkor most szúrom… Na, ez nem kevés idő. És potyognak közben a könnyeim, totál kikészülök. Ezen kéne valahogy változtatni. De hogy?

Van azért jó is. Az történt, hogy hozzájutottam egy kisebb összeghez, aminek köszönhetően (+ a spórolásom eredményének) eléggé úgy tűnik, hogy július vége felé elmegyek nyaralni valamelyik szép tengerpartra. Eddig Törökország tűnik nagyon esélyesnek, de jöhet Egyiptom, Tunézia, Horvátország, Spanyolország, Görögország, Olaszország is. Naná, hogy jöhet! :) Augusztusban pedig egy hét Keszthely, ami le is van már foglalva, alig várom azt is!

A munkahelyemen minden rendben van, már amennyire lehet persze… Múlt héten megjártam a szegedi telephelyet, ami jó kis “kirándulás” volt. Katalógusba fotóztunk. Mert most rám van bízva a céget és tevékenységét bemutató prosi összehozása, szőröstül-bőröstül. Ezen kívül nyugalom van pillanatnyilag, nem tornyosulnak fekete felhők felettem

A hétvége ismét a nyaralóban telt, a szokásos menetrend szerint. Pénteken munka után ki, szombat reggel piac, kertészkedés, fűnyírás, virágültetés, olvasgatás a hintaágyban, délutáni szundik, séták.

Imádom a petúniák mézédes illatát.

Begóniával ültettem be a balkonládákat.

Olyan hatalmas fejű muskátlikat kaptunk, talán ilyet én még sosem láttam.

Paprikavirág és tátika.

Igen, kertészkedni még mindig imádok! :)

Most hétvégén nem tudom, hogy megyünk-e ki, elég ramaty idő van.

Na, rohanok készülődni az alváshoz, bár ismét nem jön össze a 8 óra… (Hol lehet kérvényezni a napi 24 óra megtoldását még jópárral? :))

Ez a hétvége most úgy alakult, hogy nem mentünk ki a nyaralóba. Sebaj, mert így is tartalmas két napon vagyok túl.

Szombat délelőtt családi ebédet főztem, aminek egyik fogása volt ez a jó nagy adag héjában sült parázs krumpli.

(Próbáld azt ki, hogy szerecsendió, piros paprika, fehér bors, koriander és himalája só keverékét feloldod egy kis oliva olajban és azzal kened meg a félbevágott krumplikat!)

Aztán kísérletet tettem a ruhás szekrényem átpakolására, egy részét sikerült is megcsinálni, körülbelül a felét. (Tekintve, hogy tartalmával fel lehetne akár tíz boltot is tölteni, ez nem volt kis feladat így sem. :)) Elővettem a nyári ruháimat, remélem most már marad a jó idő!

Délután a testvéremmel kimentünk a Margitszigetre megtenni egy kört, jó tempósan végig is sétáltuk. A felénél kicsi pihenőt tartottunk, mert találtunk valami egészség-vásár félét, ahol ittunk egy bio energia italt, aztán suhantunk is tovább. Azt tervezem, hogy hetente egyszer ki kéne menni gyalogolni. Olyan jól esett, hogy most nem a futópadon tettem meg a kilométereket, hanem szép napsütésben a szabadban.

Vasárnap reggel szentmisén voltunk anyuval. (Igen, már írtam itt a blogban is, hogy szoktunk  menni, vallásos vagyok.) Péter atya tartotta, akinek van egy maci bábja, a Brumi, ők ketten együtt meséltek a gyerekeknek. Igazán jó ötlet, hogy ilyen játékos formában nyit a fiatalabb korosztály felé, így biztos szeretnek misére járni ők is. Na jó, persze nekem is tetszik, aranyos! :)

Aztán piacoztunk. Ma például csak gyümölcsöt ettem, amihez ananászt és mangót vettünk, ebből nagyon fini salátát készítettem, sok-sok illatos fahéjjal.

Délután apuval találkoztam, kinéztünk kicsit a Városligetbe, ahol igazi vásári forgatag fogadott minket.

Megnéztük a Mezőgazdasági Múzeumot, ahol ezer éve voltam utoljára.

Ez a régi filmek plakátjait bemutató rész pontosan nem tudom, hogy hogy került oda, de tetszett…

Ha maga a kiállítás annyira nem is fogott meg, de az épület szépsége annál inkább.

Késő volt már, mire a Petőfi Csarnokhoz értünk, úgyhogy nem mentünk be a kiállításra. (Az az igazság, hogy a ligetben szembesültem azzal, hogy hoppá, a Napfényes Fesztivál ma van. Teljesen kiment a fejemből, pedig ezen nagyon szerettem volna részt venni. Esetleg az olvasóim közül valaki volt rajta? Ha igen, akkor meséljen nekem, jó?! :))

Nos, mint látható, ez a szombat-vasárnap egy igazi családi hétvégére sikerült. Ha nem is úgy valósult meg, hogy hogy mind együtt voltunk, de minden családtagommal eltöltöttem pár kellemes órát.

Valahogy mindig úgy esett, hogy amikor fotóztam a virágokat, akkor odaudrott, odaszállt egy kis élőlény, így arra gondoltam, hogy megmutatom őket a többi, kert körüli állattal együtt.

Ez a süni egyik este látogatta meg a kertünket. Vagy talán ott is él… Adtunk neki almát, de nem érdekelte…

A Pinky-ke viszont nagyon kiváncsiskodott. :)

Egy galambpár az egyik fenyőnkre fészkelt. Érdekes volt nézni, ahogy építkeztek.

Kiskukac a bodza szárán sétálgat.

Ő Garfield, aki a környéken lakik, szabadon. Nagyon kedves macska, bújós, dorombolós. Rendszeresen jön hozzánk.

És ugye Pinky, a kert úrnője.

Ahogy beköszönt a jó idő, úgy a család a hétvégéket a nyaralóban tölti. Hatalmas lelkesedéssel indulunk útnak minden péntek délután vagy szombat reggel, hogy elhagyjuk a büdös Budapestet és álló nap kint legyünk a friss levegőn, a zöldben, a madárcsicsergésben.

Áprilisban az ébredező tó és az őt körülvevő fák.

Szépen növekednek a fűzfa levelei.

Simogatják a vizet.

Pinky ismerkedik a vízzel.

A fák, bokrok is virágba borulnak.

Imádom a cseresznyevirágzást.

Illatos bodza virágocskák.

A fenyőink is új tüskéket növesztenek.

Nyílnak a szebbnél szebb virágok is.

Nézd ezt a szőrös óriás bimbót! :)

Pinky Baba imád a virágok között lenni, itt is éppen egy kis szundiból ébred a virágtenger közepén.

Reggelente minden fűszálon fénylő harmatcseppek ülnek.

Este pedig ilyen szép az ég alja.

Egyszerűen csodás ez a tavaszi ősz. Vagy tél inkább? Pillanatnyilag 8 fok van és szakad az eső.

Ebben a csúnya időben programnak marad a pihi itthon, aminek a blogom most örülhet, hiszen jövök is elmaradt képekkel és beszámolóval. És igen, jó messzire visszarepülünk az időben, egészen Húsvétig, …

… ami a karácsony mellett a kedvenc ünnepem.

Hogy vegán létemre a szokásoknak megfelelően én is ehessek hagyományos húsvéti reggelit, így az én alternatívám íme, a következő volt:

A tojás, ami nem más mint füstölt tofu. A közepét kurkumával színeztem sárgára, az igazi tojás élményért… :)

A kötözött sonka pedig gabonából készült. Ezt nem én készítettem el, készen vettem. Ízre igazán hasonló, kinézetre pedig tökéletes!

Újhagyma, retek, paradicsom, paprika, torma és hagymacsíra volt melléjük, …

… plusz sütöttem egy tönköly kalácsot és egy kenyeret is.

Mondhatom, hogy ezzel a menüvel tökéletes húsvéti reggelim volt, nem éreztem úgy, hogy kimaradnék valamiből azért, mert vegán vagyok. Van alternatíva mindenre! :)

Az ajándékok pedig… Na ilyenkor aztán mindenféle egészségtelen műanyag vacakkal tömik  a gyerekeket… Oké már nem vagyok gyerek, de természetesen én is kaptam anyukámtól meglepit. Egy futócipőt (amiben csak gyalogolni fogok, de fő az izületeim biztonsága), tündérekről szóló könyveket és természetesen csokit.

(Persze a “csoki” nyuszi csak dekoráció…)

Ma van a nagy nap, délután megyek a kórházba, végre valahára elkezdjük a biológiai terápiát.

Az érzelmeim vegyesek, egyrészt örülök (nem fájok többet!), másrészt félek (nem vagyok az anyagra allergiás!), harmadrészt… Hagyjuk is…

A lényeg, hogy abban hiszek, egy-másfél év kezelés és letudom ezt az egész betegeskedést. Befejezzük a terápiát és az visszafordítja az egészet, rásegíti a szervezetem a rendes működésre, ami szépen megtanulja és alkalmazza  a későbbiekben. Orvosilag ez persze erősen kérdőjeles… De én ebben bízok! Ebben hiszek! Így lesz!

I’ll be Healthy!

Sokat gondolkodtam, hogy mi legyen a bloggal. Mindig rámtör egy ilyen időszak, amikor valahogy elmúlik a blogolás. Tavaly is ilyen időtájt voltam hasonlóképpen. Aztán most mégis itt vagyok, hiányoztatok, hiányzott az írás. :) Ki érti ezt?

Aztán van még egy fontos tényező, ami gondolkodóba ejtett. A nevem. Az, hogy MissRuby vagyok, vagyis voltam. Mert most már MissBrunette-ként élek.

Hosszú vívódás után elhatároztam, megválok a vörös hajszíntől. Elmúlt ez is. Új domain-t viszont nem szeretnék, ezáltal új nevet sem igazán, mert nagyon a szívemhez nőtt. Ez vagyok én, még akkor is, ha már nem vagyok többet piroska. Végülis ezzel a felismeréssel ez a probléma is elhárult a blogolás elől. :)

Már csak írni kéne…

***Ez egy március elején született bejegyzés. Valahogy nem tettem közzé, amit most pótolok.***

Nahát-nahát, nem sűrűn jártam erre az utóbbi két hétben, ami alatt:

Voltunk kint a nyaralóban, körülnéztünk, hogy mi történt a hosszú tél alatt, ment-e valami tönkre, kell-e valamit ráncbaszedni, friss levegőt szippanatani, nézelődni a nyugis tóparton, ilyesmi… De odafelé, “szerencsére” már a mi utcánkban, elakadtunk a sárban, a kocsi első kerekei teljesen elmerültek. Nagyon kétségbe voltunk esve, viszont az ég küldött nekünk egy angyalt és kihúzta a teljesen beragadt autót, mert máshogy nem volt esély kikerülni onnan. Így kalandos volt az első látogatás a nyaralónál, de legalább rájöttem, hogy lehet még rendes, önzetlen, segítőkész emberekkel találkozni.

Egy teljes hetet, a múlt hetet, itthon töltöttem. A változatosság kedvéért betegen… Ennek következményeként fontos döntés született a kezelésemmel kapcsolatban. Lelkileg nagy támogatásra lesz szükségem ehhez, de erről majd később.

Nem szeretem, hogy visszajött a tél.

Nőnapon 28 éves lettem. Többek között ezt a szép kis fát kaptam:

Ma voltunk ezt megünnepelni a Napfényes Étteremben. Ettem rántott (növényi) sajtot, (köles) túró gombócot, rózsavizes limonádét ittam. Végre megvettem ezeket a rég kinézett kiadványokat:

Holnap üvegezni megyünk Houppette-tel. Már alig várom! :)

Este színházba apuval. A Kellékest nézzük meg a Pesti Színházban. Ezt is alig várom! :)

Hétfőn IMAX moziba Csy-vel, megnézzük az Alice-t. Végre!