Tegnap főztek nekem fini tenger gyümölcseit ebédre. :)

Pusziztam a szörnyecskével.

Nézelődtem a régi bérházban. Kár, hogy ezeket az épületeket nem igazán újítják fel. Tetszenek.

Aztán elindultunk.

Kontrollra kellett mennem a kórházba. Az egyik épületének az ablakát benőtte a zöld.

Majd Leroy, erdei gyümis limonádé, ami ebben a forróságban jól is esik.

Ma fotóztam a munkahelyemen egy bizonyítékot arról, hogy Aurora él és virul.

Délután átváltottam a költőpénzem a nyaralásra. (666,66-ra jött ki. Ördögi? :))

A változatosság kedvéért ma bodzás limonádé a Fashion Café-ban.

És végre láttam a Napfogyatkozást RareMiracle kedves társaságában.

Juhúúú, hétfő van! Komolyan unom azt, hogy mindenki sír hétfőnként, hogy jajj, már megint kezdődik egy hét. Többek között én is ezt szoktam csinálni. Szoktam volt! Mivel elhatároztam, hogy a negatív hozzáállás helyett inkább örülni fogok annak, hogy egy újabb csodálatos és lehetőségekkel teli hét kezdődik!

Erre készülvén vidám pink színűre festettem a körmeimet és az egyik nagy kedvenc (és ezer éves) virágos felsőmet vettem fel ma.

Munka után rohantam vásárolni, mert ugye még vannak fontos dolgok, amiket meg kell vennem az utazás előtt. Ilyen volt egy sima fehér papucs a strandoláshoz, ami sikeresen az enyém is lett ma. Aztán a strandruha után is pipa került. Persze a ‘szuper-fontos dolgokon’ kívül is sikerült vennem pár cuccot. Ilyen pl. egy fehér short, amiből már két hete is vettem egyet, de hazaérvén konstatáltam, hogy nem az igazi (a bolti tükörben érdekes módon tökéletesnek láttam), aztán egy fekete masnis papucs és egy szép zöld felső.

Körömlakkkészletem is sikerült 5 darabbal bővítenem. Még jó, hogy csak egy francia manikűrhöz való szép rózsaszínre vágytam. Aztán kiderült, hogy mégsem… :) Behódoltam és többek között vettem egy világos zöldes-kéket. (Nagyon fújnak gondoltam, amikor megláttam a divatblogokban még jópár hónapja. Most pedig nekem is kellett!)

Kézhez kaptam a vasárnapi vérvétel eredményét is. Nem rossz, de azért még lehetne javítani egy két (sok :() értéken.

Aztán szoli (hogy ne égjek le a tengerparton) és masszázs.

Most gyorsan feltettem egy levest. Érdekes, de ilyen forró melegben is megkívántam… A képen: shiitakegomba (alul), ceruzabab és fafülgomba (felül).

A fini illatból gondolom, hogy elkészült. :) Jó étvágyat nekem!

Készülődök-készülődök az útra, de igazából úgy érzem, hogy még sehol sem állok. Pár dologban azért már sikerült előrelépnem. Például:

Mivel a Calzedonia-ban kinézett fehér fürdőruha már nem volt kb. egy hónapja (akkor minek hirdetik?), a többi pedig annyira nem nyerte el a tetszésemet, így ugyan máshol, de azért sikerült beszereztem két pompás darabot, két különböző stílusban.

Egy vidám színeset, háromszög felsővel:

Egy fekete-virágosat, megkötős felsővel:

Új bőröndöt is vettem:

Próbálom kitalálni, hogy mit és mivel fogok felvenni, milyen papucsokat, táskákat vigyek úgy, hogy a legtöbb és legtökéletesebb kombinációkat tudjam kihozni belőlük.

Azt hiszem a poggyász 20 kilós határát nem nekem találták ki… :)

Nem is értem, de olyannyira be vagyok sózva, mintha még sosem utaztam volna nyaralni. Elég kemény két év van mögöttem, így nagyon is megérdemlem végre a pihenést a tengerparton. (Plusz ez az első teljesen saját finanszírozású utam.)

Alig várom már, hogy megérezzem a sós levegőt, hogy először beledugjam a lábujjam a vízbe, hogy sétágassak a homokban, hogy (tej)csokibarnára színezze a bőröm a napsugár, hogy halljam a tenger hullámzását és gyönyörködjek a horizont kékségében.

Már csak 11 nap! :)

Ma délután befizettük a nyaralás teljes összegét. Jujjjjj! De izgi! Tenger, delfin-puszi, napsütés… Már számolom vissza  a napokat addig. :)

Már csak azért is, mert a múlt héten sokat fogytam, több mint két kilót, amit a hétvégén kamatostul visszaszedtem. Viszont az útig szeretném visszafogyni, plusz még jól jönne 1 kiló mínusz. (Minimum.) Így tegnap ivónapot tartottam, ma gyümölcs napot, hogy újabb erős kezdéssel belefogjak a súlyom csökkentésébe.

Azért fogytam annyit a múlt héten, mert a munkahelyi változások nagyon megviseltek. Hirtelen jött az egész, hirtelen lett sokkal több munkám, felelősségem, nem is tudom… Valahogy ez sok így egyszerre. Ez az érzés a héten sem csökkent, sőt, egyre erősödik. Már napi szinten iszom az energiaitalokat. Jó-jó bio energiaital, de akkor is. Kettő a minimum. Sajnos talán az lenne a legjobb, ha visszaszoknék a kávéra, mert most jobban kell, hogy pörögjek. De az íze… Nagyon nem kívánom. Fúj!

Két hét alatt fenekestül felfordult az életem ezen része. Ami azért jár egy kis jó érzéssel is, hogy tanulok, fejlődök, amit az elmúlt hónapokban nagyon hiányoltam. És megkaptam. Meg bizony! (O_O)

Kívánjak és teljesül? Jó volna. :) Bár most kétségtelenül jó szériában vagyok. Nyafogok-nyafogok, de azért most jó nekem. :)

A hétvége képekben:

A szombat reggeli piacon gyönyörű róka és vargánya gombát vettünk, amiből isteni finom lecsós pörköltet főztünk.

Szombat estefelé elmentem egy jólesőt gyalogolni. Ilyen csodás volt a naplemente.

A lemenő nap a felhőket is beszinezte.

A természet mesterműveket alkotott, ezek a labda dáliák azokkal az ici-pici formás szirmokkal…

… hihetetlenül szépek.

Stitch, a franciabulldog kis(király)lány, nálunk nyaralt a hétvégén. Pinky Szívvel jól elszórakoztatták egymást.

“Szemembe süt a nap!”

“Most akkor hova nézzek?”

Virágba borultak a rózsatövek.

Kicsit túlpörgettem magam két (bio) energiaitallal. Bár rámfért. Nagyon fáradt voltam. A kávéról ismét leszoktam, kicsivel több mint egy hónapja nem ittam, és már az ízét sem kívánom, de ma olyan napom volt… De eddig a hetem is őrület…

Hétfőn délután szerettük volna befizetni a nyaralást. ‘A’ végül úgy döntött, hogy egye fene, menjünk Törökországba,  tette ezt az én legnagyobb örömömre, hiszen a delfinekkel úszás volt az idei nyár legnagyobb célkitűzése és Törökországban sok helyen van erre lehetőség. Az is szuper, hogy egy új országba fogok eljutni, így leírhatatlanul boldog vagyok ettől az úttól. Tehát. Eldöntöttük, így gondoltuk be is fizetjük. De az utazási irodák honlapját nem frissítik rendszeresen. Így ahova mentünk volna, egy 5 csillagos új luxusszállodába, ott már nem volt hely. Se 15-i, se 22-i indulással, se a kettő között. A válság miatt az irodák nem mertek sok helyet foglalni a szállodákban, mondván, hogy idén nem fognak sokan nyaralni menni. Ennek köszönhetően a megadott összeghatárig és a megadott időszakra konkrétan egyetlen egy lehetőségünk maradt. De szerencsére az is elnyerte a tetszésünket, szintén 5 csillag, saját közvetlen strand, lassan mélyülő homokos partszakasszal. Persze azért még tettünk egy kísérletet az elsőnek kinézett szállodára, az utazásszervező csaj próbált kérni újabb szoba opciókat. Természetesen az egyetlen lehetőségünket bebiztosítva (nehogy elvigye más az alternatívánkat), hagytuk ott az irodát. Hogy kifújjuk az izgalmak okozta fáradalmainkat (nagyon be voltunk sózva, hogy tökéletesen jöjjön össze a tervünk), egy-egy bodzás limonádé mellett csacsogtunk még a nyaralásról, magunkról, az életről…

Már a múlt héten eldőlt, hogy a két főnököm közül az egyik kisajátított magának, így hozzá kerülök teljesen. Ez azzal is járt, hogy el kellett hagynom szeretett szobámat és az ottani szeretett kollégáimat. Kedden átköltöztettem magam egy másik irodába, ahol eddig a főni ült egyedül. Hatalmas felfordulás után délutánra sikerült az átpakolás, ki is purcantam a végére rendesen. Délután újra irány az utazási iroda. Sajnos nem jött lehetőség abba az új szállodába, így maradtunk a másiknál. Közben lett még egy felszabadult hely, egy több mint 60.000-rel drágább mégluxusabb, mégújabb szálloda, de győztek az ész érvek, inkább költjük fakultatív programokra azt az összeget. Vagy táskára. Vagy cipőre. Természetesen! :) Tehát az előleg befizetése után most már biztosra mondhatom, hogy július 22-én irány a török riviéra! :) Hurrá-hurrá! Össze-vissza fogom puszilgatni a delfineket! :)

Ma volt az első teljes napom az új helyen, ami nem volt egyszerű. Szokatlan volt az új szoba, szokatlanok voltak az új feladatok, szokatlan volt az egész új szituáció. Személyi asszisztensi munkám viszont volt már, így biztos gyorsan belerázódok a dologba. Arról nem is szólva, hogy ez egy előrelépés, ami azért nem rossz. :) Anyu olyan aranyos volt, kaptam tőle egy gyönyörű orchideát, hogy ne legyek magányos, hogy legyen egy társam az új helyen. A munkatársnőm pedig reggel szintén egy csokor virággal jött be ma hozzám, hogy otthonosabban érezzem magam.

Ő az én orchideám, Aurora, akinek a nevét franciásan kéretik ejteni. Így Oror.

Remélem megszeret és nem lesz öngyilkos. Csak rajta fog múlni, hogy kitart-e mellettem, mert én nagyon fogok rá vigyázni. Alaposan utánaolvastam az interneten az ápolásának, vizes kavicságyon (pára miatt) nyugszik az átlátszó cserepe és naponta fújkálom egy kis vízzel a leveleit. És ha még pár hét múlva is életben van, akkor veszek itthonra is egyet magamnak, de azt már lilás-pinkes színben. Gyönyörű virág!

Mondtam, hogy kellenek a virágok ahhoz, hogy jó kedvem legyen ezen a szürke szombat délutánon.

Kedves kis margarétákat vettem:

Plusz: török zene hoz mosolyt az arcomra! Mert végül oda lesz az utazás! :)

A mai munkanap fáradalmai után egy séta a Duna-parton szuper nyugtató és jókedvet meghozó délutáni programnak bizonyult.

Aztán bementünk a Szent István parkba, amit imádok. Az egész környéket imádom. Egyszer ott fogok lakni… :)

Dilis én.

Ugye már vagy ezerszer említettem, hogy az egyik kedvenc kiülős helyem nyáron a Dunapark Kávézó.

Most sem tudtam kihagyni. Éden limonádét választottam, telis-tele gyümölcsökkel.

Hazafelé még kivételesen egy fagyi is belefért. (A gyümölcsfagyik állítólag tej nélkül készülnek. Nagyon remélem, hogy tényleg…) Fini volt, idejét sem tudom mikor ettem utoljára fagyit, jól esett. :)

Nos. A nyaralás kérdése. Azt hittem egyszerű lesz ez az egész, A-val kitaláljuk hova megyünk, befizetjük, elmegyünk, jól érezzük magunkat és kész. E helyett:

A német sajtó állítólag tele van azzal, hogy felhívják a nyaralni vágyók figyelmét, Törökországot messze kerüljék el, mert robbantani fognak nyaralóhelyeken. Erről itthon nem hallani semmit. Egy két kósza cikk foglalkozik a kurd helyzettel, de semmi figyelmeztetés, hogy ne utazzunk. Most akkor mi van? … De! Ha itthon sétálgatok az utcán akkor is ráeshet a fejemre egy virágcserép, tehát bármikor történhet valami szörnyűség az emberrel, ha itthon van, ha nyaral. Nem lehet úgy élni, hogy lehetséges dolgoktól rettegünk, mert akkor ki sem lépnénk az utcára, viszont itthon is megrázhat az áram. Hülyeség az egész!

Egyiptommal most az a baj, hogy szivárog az olaj a Vörös-tengerbe, ami állítólag már a nyaralóhelyeket is eléri, és a búvárkodás már nem igazán lehetséges. Na nem mintha annyit búvárkodnék, de nem szeretnék kőolajos vízben úszkálni, ez viszont fix. Állítólag katasztrofális a helyzet, nem is merek belegondolni, hogy az élővilággal mi lesz, mert komolyan elsírom magam. Szegény Föld!

Görögország volt az első úticél, amit idén nyárra kitaláltam. Ott pedig a zavargások miatt vannak kétségeim az utazással kapcsolatban. Tudom-tudom, a szigeteken nyugi van, de azért Athént szívesen megnézném, így viszont… nem is tudom…

Tunéziába már máshova nem mennék, csak Djerba szigetére.

Spanyolországgal az a baj, hogy kevés szálloda ajánl all inclusive ellátást, ami az én táplálkozási szokásaimnak viszont több mint szükséges, nem tehetnek elém egy fajta fix kész ételt, mert nagy valószínűséggel azt én nem ehetem meg. Boltba viszont nem szeretnék nyaralás alatt járkálni. Viszont a Costa Brava nagyon jó kis nyüzsgős hely, ott aztán van élet, szórakozóhelyek, tengerparti koktélbárok, igazi pörgős éjszakai élet. De jó is az. :)

(Horvátország idén biztos nem célállomás, ahogy Olaszország és Franciaország sem.)

Délután találkoztunk, átbeszéltük ezt az egészet, aztán most nem is tudjuk mi legyen. Annyi biztos, hogy menni szeretnénk, nagyon menni szeretnénk, de hova?

Begyűjtöttem csomó katalógust, most azokat nézem át, hátha megjön az ihlet.

Tudom, nem vagyunk egyszerűek. :)

Szombaton reggel piacozás. Nem tudom pontosan hány kilónyi zöldséggel és gyümölccsel jöttünk haza, de majd leszakadt a kezünk, mire felcipeltük a szatyrokat a lakásba. Így jár az, aki szinte csak ezen él! :)

Végre megtartottam a cseresznye-napot.

Frissen szedett levendulát is vettem, amit megszárítok, varrok pici zacskókat és abba szépen betöltöm, hogy  sokáig illatozzon a hálószobában. Olyan jól tudok tőle aludni…

Tovább folytattam a lakásban felhalmozódott dolgok válogatását. Nehéz munka ez, mind fizikailag is, de lelkileg talán még jobban. Megválni sok emléktől… Csak elég ránéznem egy pár cipőre és beugranak róla az emlékek, hogy hol viseltem, kivel voltam akkor, milyen ruha volt hozzá rajtam. Ez vagyok én, ilyenek mintha be lennének égetve az agyamba… De nem a múltban kell élni, így fájó szívvel, de elbúcsúztam sok mindentől.

És máris vasárnap délelőtt van. Itt ülök a pöttyös bögrémmel a laptop előtt. Pinky ♡ Baba az ölemben szuszog, alszik. Samantha James énekel (új album – Subconscious). Blogokat olvasgatok, képeket nézegetek, inspirációkat gyűjtök. Konkrétan nem tudom mihez. Vagyis nem is számít, hogy mihez, mert az életemhez. Ez kell nekem, hogy vigyen előre, hogy feltöltődjek élettel.

Az ebéd borsóleves lesz.

Aztán folytatom a lakás csinosítását.

Jövőheti tervek:

úszni, masszázsra menni, infraszaunázni, szolizni (heti alap)

találkozni A-val és megbeszélni a nyaralást (de jó-de jó)

fürdőruhát venni (tipp valakinek?)

sushit tekerni (ugye, ha már a spórolás jegyében most nincs éttermezés)

dinnye-napot tartani (minden héten egy gyümölcsnap)

folytatni a lakás teljes kitakarítását (további szanálás és minden csillogjon-villogjon)

virágot venni (ami emlékeztet a nyárra ebben a hűvös és esős  időben)