Nagyon rossz volt korán kelni, baromi álmos voltam egész nap. Ahogy jöttem haza, majdnem leléptem egy száguldó autó elé, gondolhatjátok, hogy nagyon megijedtem. Mondjuk ehhez hozzájön az is, hogy letompulok a gyógyszerektől, amiket szednem kell (és még a legdurvábbat nem is vettem be, mert nem mertem), de már csak 1 hét plus 1 nap és no more pills.

Hosszú idő után első nap a munkahelyen. Hát, mit mondjak..? Semmit. Talán ez árulja el a legtöbbet…

Reggel megkaptam a napi ételeimet, szépen beosztottam, így most egyáltalán nem is vagyok éhes. Azt hiszem, ezzel a diétával nem lesz probléma, főleg hogy nem nekem kell pepecselni a kitalálásával, a hozzávalók megvásárlásával, az elkészítésével. Az evés részt nem említem, mert azzal kapcsolatban sosem voltak nehézségeim. Hihi. <= Sajnos hihi.

A kedvem pedig csodás. Fellegekben járós. Talán kicsit félelmetesen hat, hogy egyszer nagyon rossz, egyszer nagyon jó. Ez is megszűnik nemsokára, mert megszüntetem! Máshogy tényleg nem megy.

És ezennel vége a depis picsogásnak. :)

Jó éjt mindenkinek!

Rendben. Megrázom magam és felhagyok ezzel az ostoba önsajnálattal, mert nem fog semmi jóra vezetni. Csak úgy lesz minden újra oké, ha én teszek érte. Mert várhatom, hogy a sült hal a számba repüljön és hogy az emberek majd megértenek, mert baromira nem lesz így…

Képzeletben két pofon magamnak, kemény vagyok és drasztikus!

Tehát, holnap új hét, új nap, újjászületés. Hajnali félelmetesenkoránháromnegyedötkor (bleeee), mert a Gastroyal-os csaj akkor szállítja ki a menümet. Egy egész hét fogyás és méregtelenítés jön. Ha jól bírom, akkor ráaadásként még egy.

Ez a másnak töklényegtelen, de nekem hatalmas jelentőséggel bíró nyitány.

Aztán munka. Mert már meglehetősen sokat lógtam itthon, megjegyzem teljességgel indokoltan.

Btw a legfontosabb: Meg fogok gyógyulni! És nem fogom itt a betegségemet részletezni, elég annyi, hogy hosszú lesz a gyógyulás, de menni fog, mert hiszek benne.

Suli is lesz már a héten: kedd, csütörtök, péntek, öttől fél kilencig. Meg nyitóparti, amire el kell menni. Muszáj.

Alapkellék a jövőben: a mosoly.

Az agyam kombinálással és önutálattal foglalatoskodó részén lévő kikapcsoló gombot erőteljesen benyomni. Off. Esetleg kioperálni.

Kitartás!

Jól van. Akkor most még ma van, úgyhogy szépen kimegyek a konyhába és vágok egy szeletet abból a mazsolás kalácsból, amit az utolsó bűnözésemhez sütöttem ma délután, kenek rá a rebarbarás-epres lekvárból egy laza másfél centis réteget, beleharapok és arra gondolok, hogy két hét múlva vékony leszek!, mert holnaptól nem fogok ilyen seggnövelőket enni. Egy ideig.

Ez a nap is véget ér lassan. Már csak kétszer megyünk dolgozni és hétvége. Jippijé!

Délután RareMiracle és én, 1000 kalória per harapás típusú brownie-t ettünk, hozzá forró csokit ittunk, mert megérdemeljük. Jót beszélgettünk, csak sajnos röviden, mert orvoshoz kellett mennem, hatra, hogy hétkor még várjak a soromra. Mindegy is. Most nem ez a lényeg, hanem felmerült az ötlet, talán időszerű lenne egy blogtali. Ki jön? És most nem lesz olyan, hogy ígérjük, aztán hopp, mégsem tudok menni. A megjelenés kötelező! Kapásból minimum 6-7 ember nevét alapból felírtam a képzeletbeli listámra.

Egyébként végre be kéne pasiznom, hogy esténként ne vaníliás, hanem 18-as karikák lebegjenek a szemem előtt. Komolyan, én mondom, ez lenne a legjobb fogyókúra…

Szép estét!

Lassan szénné idegelem magam a súlyom miatt, ami csak nem változik. Most meg lerobbantam, fáj a derekam ,de nagyon, a Hypoxi-nak vége, így megajándékozom magam egy tíz alkalmas testkezeléssel. Múmia leszek, így is ijesztegetekc (hááááááááááááááj!!!!!!), ez már igazán nem számít.

Komolyan nem tudom mi van, 2 hét ivókúra, semmi, csak szénhidrát-, vagy energiaszegény ételt rendelek, mozogtam, semmi, kívülről fújok minden fogyókúrás dolgot, mégis semmi. Semmi!

Ide már csoda kell, a francba!

Igazán kellemes frissen sült (teljes kiőrlésű lisztből készült) kenyér illatára ébredni. Még ötkor is. (Köszi Moulinex. :))

Lassan készülök a dolgozóba. (Mi lenne ha a baglyos pizsimben mennék? Ma nincs kedvem felöltözni… Talán még a kispárnát is magammal vinném.)

A héten a munkám eddig Facebook-ozás, szörfözés, csacsogás. Unom. (Lesz ez még az ellenkezője…!)

Fogyni nem sikerült (rám máshogy hat minden csodatrutymó), de ma még lesz Hypoxi, közben Az ördög Pradát visel alapmű befejezése. (Menthetetlenül átváltoztam egy bálnává.)

És még csak szerda van… Áááá.

Hétfőn fizetésemelést kaptam, de ennek ellenére az egész napom nagyon rossz volt. Már azt is gondoltam, hogy befejeztem. Aztán tegnap megbíztak egy szuper feladattal, ami nagyon jó fejlődési lehetőség és lubickolok a szervezésben.

Beteg vagyok, fáj a torkom. De mennem kell. És még izzadni és fogyni is muszáj munka után.

Hosszú nap lesz a mai is.

Jó reggelt!

Ma lustálkodós napot tartottam. Egész nap pizsiben voltam.

Rajzoltam (például, azt ott lent), az ujjaim tintásak, le se jön.

Forró fürdőt vettem. Kókuszos-banános tusfürdőt és testvajat használtam. Mindjárt beleharapok magamba.

A hűtőmben csak 0,1%-os, rózsaszín (!:)) dobozos tej van és Cola Light, amit utálok.

Pontosan egy hete tartom a diétát, mínusz 2,5 kiló.

Holnap dolgozni megyek, amire most nem is akarok gondolni. Brrr…

Képes vagyok elkésni valahonnan csak azért, mert itthon utolsó pillanatban jut eszembe, hogy nekem muszáj valamilyen (pontosan Amelie OST, mert régen hallgattam és pont ilyen a kedvem ma) zenét hallgatnom út közben. Szóval CD-t megkeres, gépre fel, telefonra át, minimum 10 perces késés, de azért a fülemben a hangulatzeném szól és én mosolygok az utcán.

Fogyni mentem egyébként. Miközben szaunáztam Hosszúlábú aput olvastam, míg tekertem Napsütötte Toscana-t néztem, így elsőre nem is volt olyan vészes…

A hazaútam meg legalább három pékség mellett vezetett el, ami baromi nagy kegyetlenség az élettől. Csokis croissant ide, de moströgtönazonnal! Na megyek, megiszom a fehérjeturmixomat=ebédemet.

Szép napot!

Éppen azon filózgatok, hogy hova hízok én, és eme gondolatmenet mellé Ziegler sütikéket eszegetek nyomatéknak, alátámasztva az egész téma aktualitását.

A suliban még ügyes voltam, meg bírtam állni, hogy ne egyek, pedig az előttem elfogyasztott szendvics nagyon csábított a rosszra, még mondtam is, hogy este ilyet nem…szó sem lehet róla nálam és rendeltem egy kávét, ÉDESÍTŐVEL.

Erre most tessék. Kétpofára. Édesség.

Sebaj! Holnap is lesz nap, amikor majd betartok minden szabályt, mondjuk ideje is, mert ilyen szempontból meglehetősen elengedtem magam az utóbbi időben.

A sütis zacskó lassan ki is ürül mire ezt a bejegyzést megírom, ennek már mindegy…

Mondjuk ha visszatekerném az időt és megint annál a másodpercnél lennék, amikor felnyitottam és lenne választási lehetőség mit teszek, akkor is e mellett döntenék.

Mert.

Megérdemlem ez után a hosszú nap után, mert imádom a vaníliakrémet, mert Pinky is falatozik velem együtt, mert holnap is lesz nap, amikor már tényleg (ezer %, tuti fix) elkezdem az önsanyargatást és megvonom magamtól az összes egészségtelen és hízlaló finomságot ételt.

Így legyen!

Ma voltam vezetni. Sajnos amikor megbeszéltem ezt az időpontot, nem voltam tisztában azzal, hogy ma van az autómentes nap. Ezért cserébe kap valamit tőlem a Föld. Majd kitalálom mit…

Délután angoloztam, kicsit belealudtam, de az nem volt más, csak a szemeim pihiztek egy csöppet. Belefér…

Nemrég lettem kész a gyümölcsrizzsel. Este hat után egy falatot sem alapon meg is ettem egy nagy tányérnyit. Egészségemre!

Ez meg a szombati ruhám. Pótoltam.

Szép estét!