A mai napról nem nagyon tudok mesélni. Nem azért mert eseménytelen volt, hanem mert csak. De az biztos, hogy sokat fogok angolozni a héten.

Paul Anka-ra eladták a jegyeket a kinézett helyekre, így már nem is megyek. => Durci!

Anyu egy angyal, hozott frissen kicentrizett céklalét, mert az nekem most nagyon kell. Az íze pocsék, de tömény élet van benne.

Puha sál öleli körül a nyakam, fáj a torkom. Fehér tea gőzölög itt mellettem, jót fog tenni.

Szombaton reggel szépen elaludtam, ezért elmaradt a sportolás, de helyette kimentünk a piacra. Többek között vettünk szilvát lekvárnak, isteni lesz! :) Aztán délután öt után egészen fél nyolcig végig napoztunk és fürödtünk a H****-ban, csodálatos volt az idő, sütött a nap, és a késői időpontnak köszönhetően mégcsak le sem égtem, szép egyenletes halvány barna színem lett végre.

Vasárnap napközben itthon, délután és este strandon, ami érdekes és tanulságos volt. Anyuval rögtön a legelején meg is jegyeztük, hogy ez nem nekünk való. És ez teljes mértékben igaznak is bizonyult… Végig próbáltam eltekinteni attól, hogy micsoda emberek áznak a vízben és nem elhányni magam, amikor egy csepp a medence vízéből a számra fröccsent. Tisztelet a kivételnek, de igénytelenség és emberszag társult idióta viselkedéssel. Az meg végképp érdekes jelenség volt, hogy a teljesen ép papucsomat a medence szélén hagytam, mire kiértem valaki vagy tett benne egy kört és elszakította, vagy valami hülyegyerek szimplán széttépte, nem tudom, de út közben egy szál tartotta össze, ami mire hazaértem el is pattant. Az én fejemben is valami, nem lesz strandozás egy ideig, az tuti!

A többi pedig:

-görögdinnye

-hajfestés

-gyümölcscentrifuga

-minestrone.

Ez a hétvége is gyorsan elszállt…

Szombaton a délelőtti szokásos torna-úszás-napozás, délután piacozás (sejhajnövelő lángos idén először, mmmm…). Ez minden szombaton így van és én minden szombaton imádom. :)

Este varrogattam kicsit, gyakoroltam a varrógép használatát.

Vasárnap anyu három új cipőcskével és egy övvel kopogtatott az ajtómon. Erre ébredni…

Aztán Kikáztunk egyet, majd Ikea. Méteráru vizit eredménye: 6 fajta anyag, amikből talán összeáll valami egyszer. :)

Most meg készítek egy finom teát, kifújom magam és olvasgatok egy kicsit lefekvés előtt.

Ma ünnepi vacsorázni mentünk. A testvérem 20 éves lett. Torta, virág, Halász Judit, eszem-iszom. Két fogás között azt is megbeszélte a család, gyerekként hogy szerettünk a tesómmal csirkét boncolni, főleg a fejet széttrancsírozni. Részletekbe nem megyek bele. Például olyan részletekbe, hogy a szemet, meg az agyat… Ok, abbahagyom. :) Szégyen, pedig én úgy szeretem az állatokat, vega is voltam évekig. Ugye. Betudhatjuk fiatalkori biológiai kísérletezésnek. Tudjuk is be.

Rajtam egy fekete rövig kisruha volt, nyakánál és a szoknyarész aljánál pici fehér virágokkal. Édin fekete nadrág, fekete ing, fehér nyakkendő. Összeöltöztünk, szépek voltunk. (L)

Holnap pedig felvirrad a fogyókúrám első napja. A hasamat már behúzni sem tudom annyira, hogy vékonynak látszódjék. Pinky is fogyizni fog, kihízta a kis rózsaszín szoknyás ruhácskáját. Éhenkórászok vagyunk…

Anyu ma meglepett egy meglepő vonalvezetésű, fekete elegáns ruhával, egy kis inggel (szép hímzés van az ujjain), egy kosztümmel. Két nyaklánccal, az egyik szépséges kristályokból van, a másik pedig egy bordó színű, virágos, gyöngyös lánc. Szeretem az ilyet. Ki sem kell lépnem a lakásból (újra rosszalkodik a lábam), a ruhákat pedig a saját kis "stylist" anyukám házhozhozza. Ha  elegáns és egyedi dolgokról van szó, anyu mindig eltalálja az ízlésemet. Szerencsés vagyok, vagy szerencsés vagyok?

Most pedig Édi (L) várás, s.o.s. készülődés, megyünk usziba, hátha segít…

És megvan a nyelvvizsga időpontom: február 29. Hurrá!