Jön a tavasz.

Sétáltunk a szigeten.

Rózsaszín vattacukor bajusz:

Tanulok: 

Hogy mik vannak? De nem beszélhetek, a zippzár be van húzva a számon…

Angol óra ma sem lesz.

Most olvasni fogok: A kabuli szépségszalon helyett Társalgási gyakorlatok üzleti angol nyelvvizsgákra című szuperlebilincselőenizgalmas remekművet. Elő is vettem az új pillangós jegyzetfüzetemet.

Ma is egyedül vagyok, Édi dolgozik.

Az angolom elmaradt, átcsúsztattuk jövő hétre, de nem bánom, semmi kedvem nem volt ezen a hétvégén tanulni. Meg időm sem…

Tegnap voltunk Pinky Babának bevásárolni mindenféle játékot és finomságot. Többek között  vettünk neki fogtisztítós "chips-et", ami azóta folyamatosan nála van, csak rágja-csak rágja rendíthetetlenül, teljesen átszellemülve. :) Olyan édes, még ugatni is úgy ugat, hogy a szájában van. Nem is bánom, mert fogat mosni nem szeret a kis hisztikirálylány.

Voltunk papírboltban, vettünk tűfilceket nekem, Édi is vett magának két tollat. Ez valamiféle betegség lehet: beteges vonzódás a tollakhoz és ceruzákhoz, jöhet bármilyen mennyiségben, színben… Találtam egy rúzst, ami radír. Természetesen nem hagytam ott.

Ittunk narancsos-fahéjas forró csokit.

Kitaláltam, hogy kell nekem egy új csizma. Pár (millió) kört tettünk érte, de meglett. Kicsit durva (főleg így ezzel a harisnyával), 10-ből 9 ember nem venné fel, de nekem pont ez tetszik benne, de nagyon. Már most imádom:

Könyvesboltba be, két business english könyvvel ki.

A Leroy-ban a Leroy-limonádé isteni finom. Kipróbálni!  (Ma itthon is ittunk, Édi készítette. (L))

Ipari mennyiségben előállítottunk szilvás és barackos linzert (holnaptól diéta és én előtte úgy megettem volna). Porcukrozás közben hóesésre vágytam.

Nincs kedvem a holnaphoz…

Azt hiszem lemerült az elem. Nem csak most, hanem már egy ideje. Depisnek nem mondhatom magam, de hú de jókedvűnek sem. Egy befőtt lettem. Mondjuk meggy , azt még szeretem is. El vagyok…

Sok mindenhez nincs kedvem, amihez kéne, meg amit szeretek is. Pl: olvasom ám lányok minden egyes betűjét annak, amit írtok a blogotokba, de valahogy a véleményalkotás részemről mostanság elmarad. Mondjuk amúgy sem vagyok egy kommentelős fajta… De most itt:

Tisss: fel a fejjel és grat a szép új csizmádhoz! Kép? Nefrit: köszi a felkérést, igyekezni fogok teljesíteni. Rita: szegény fenyőfácskád, átérzem a helyzetet. És a családit is. :(. Macsi: kitartást a tanuláshoz, ügyes leszel, meglátod!

A munka keresést is halogattam, a mai napig. Délelőtt nekiálltam, úgy nagyon. Csak végre lenne már valami kölcsönösen jó…

Do you speak English? Ühüm, folyékonyan gondolok arra, hogy ha tanulni nem is, de ismételni már nem ártana… 

Sokszor, sőt rengetegszer jut eszembe a MiniMó. Néha azt gondolom, mindjárt elkezdi kaparni a kis lábikójával az ajtót, hogy engedjem be a lakásba. Mert csak kizártam. (Megtörtént eset alapján gondolom ám.) Most nevetni kell vagy sírni?

Azt hiszem most rágyújtok.

Anyu ma meglepett egy meglepő vonalvezetésű, fekete elegáns ruhával, egy kis inggel (szép hímzés van az ujjain), egy kosztümmel. Két nyaklánccal, az egyik szépséges kristályokból van, a másik pedig egy bordó színű, virágos, gyöngyös lánc. Szeretem az ilyet. Ki sem kell lépnem a lakásból (újra rosszalkodik a lábam), a ruhákat pedig a saját kis "stylist" anyukám házhozhozza. Ha  elegáns és egyedi dolgokról van szó, anyu mindig eltalálja az ízlésemet. Szerencsés vagyok, vagy szerencsés vagyok?

Most pedig Édi (L) várás, s.o.s. készülődés, megyünk usziba, hátha segít…

És megvan a nyelvvizsga időpontom: február 29. Hurrá!

Eredmény egy hónap múlva. Addig izgulás, mert lehet, hogy jónak érzem, de ha ők szakmai szemmel mégis máshogy ítélik meg, akkor… Nem, ezt visszaszívom, mert nem lehet, hogy nem lesz meg. :)

A vizsga után kicsit beugrottunk a MOM Parkba, vettünk igazi belga csokis (Lush) ajakápolót nekem (csoki illatú, puha száj… :)), ettünk Szamos Marcipános kandírozott fügét és narancsot. Mmmm…