Ez nagyon hosszú lesz, de pótolok, mert most ilyenem van. :)

Csütörtök:

A munkahelyemen csak kapkodom a fejem, tegnap újabb munkát kaptam és más posztra (is) kerültem. Őrület, komolyan mondom. A jövő héten másik szobába megyek, ami eddigi ottani pályafutásom alatt a harmadik lesz, de kell ahhoz, hogy külön szobám legyen ismét. Állítólag. Biztos. Már mindegy is, csak legyen valami fix pont, mert ez nem tesz jót a lelki fejlődésemnek. Persze szép és okos vagyok, tanulok ebből is, ahhoz is értek már. Megyek én előre, csak a legeslegbonyolultabb úton.

Az meg a másik, hogy nem tudok sokáig egy helyben a seggemen ülni. Kell a jövés-menés, a változatosság, az önkifejezés, az újdonság. Ez nagyjából van. De valami mégis hiányzik. Vagy csak azt hiszem?!? Őszintén szólva, ilyen komoly munkahelyem még nem nagyon volt, főleg nem ennyi ideig. Tehát nem tudom máshol mi lenne, hogy lenne, de vonz az ismeretlen. Meg kéne várni, hogy kiforrjon ez, tudom én, de ha nem bírok már magammal…?

Kicsit virágnyelv. Szándékosan. Sorry! :)

A fent leírt helyzet nyomós érvvé alakult, mi szerint vásárlással kell felejtenem a munkahelyi dolgokat. Kártyatranzakciók történtek a következő helyeken: Calzedonia, Women’ Secret, C&A, Zara, H&M, Stradivarius, Berska. Annyi cuccot vettem, hogy alig bírtam hazajönni velük, de megoldottam, ez a teher nekem édes.

Péntek:

Kissé lazább napokat is tartok a munkahelyemen, amikor tudom, hogy nincs megbeszélés, komolyabb megjelenés. Így a Csillaglány pénteken az irodában:

Masnis csizma:

Csak hogy tökéletes legyen:

Komolyság és munka ezerrel:

A táskám és a nyomtató összebújva :D:

Nem is vagyok betáblázva a jövő hétre:

Szívecskés kávés bögre és a szivárvány:

Munka után akkorát aludtam, annyira ki voltam merülve, nagyon kellett. Aztán filmeztem, amiből az összes ruhára, cipőre igényt tartok.

Szombat:

Reggel piacoztunk anyuval. Imádom! Tudom, már ezerszer írtam…

Aztán plázáztunk, jézusom, hogy miket vettem megint… És mennyiért… Nem bírok leállni… Pompás ruhák és cipők. Atyaég!

Délutáni alvás ismét, igényli a szervezetem, nem ellenkezek.

Friss licsi evés tonnaszámra.

Valahogy mostanában nagyon filmnézős lettem. Így ma:

Vasárnap:

Korán ébredtem ma is, teljesen hozzászoktam. Így lustiztam az ágyban, olvastam:

Megreggeliztem, aztán a Westend felé vettem az irányt, hogy csak és kizárólag (!) hajfestéket vegyek. Vettem is. Meg még öt nyakláncot.

Ezzel tényleg letiltottam magam a vásárlásról. Egy ideig… :)

Meglátogattam Stitch-et és a gazdáját.

Noir Orange … hmm.

Mániákus filmnéző lettem, mert ezt is…:

Lassan bebújok az ágyba.

Vége!

Ma mégis kisütött a nap és elállt az eső. Ezért kicsit nosztalgiáztam: tenger, sós levegő, szellő, napsütés, csillámló hullámok, egy vitorlás… De régen is volt ilyen…

Az ilyen stílusú ruháimhoz még júliusban elkezdtem készíteni egy táskát.

Időhiány miatt persze nem készült el… :(

Ha még jövőre is divat lesz, akkor majd befejezem.

Így ma egy egyszerű piros táska volt nálam.

Ez meg csak úgy. Csoki a varrósegéd :):

(A testvérem macskája.)

Grilleztünk.

Feküdtünk a stégen és néztük a felhőket.

Fogtam egy halat, adtam neki egy puszit és visszadobtam a vízbe.

Volt hétvége, nincs hitvége.

A szombat a szokásos, megint sikerült barnulnom egy kicsit, úszkálni és pihegni a napágyon, koktélt szürcsölgetve.

Vasárnapra a Pinky testvérének az anyukája, azaz Xymo Szimike gazdija összehozott egy csivava találkozót a Margitszigetre, ahol 5 kis rosszcsont ismerkedett. Igazán jól sikerült, nagyon édesek voltak így együtt ennyien. Képeket teszek majd fel, hiszen természetesen rengeteg fotó készült róluk, de mire kiválogatom…

A kutya-meeting előtt Pinky jégkrémezett:

Aztán fotóztam a gyönyörű virágokat:

A Holdudvarban az elegendhetetlen sajttorta:

És latte:

Kicsit beborult az ég, de ez nem rettentett el a további sétától:

Aztán megint elkezdtem fényképezni a virágokat, amit nem tudtam abbahagyni :), annyira magávalragadóan csodaszépek:

Már hétfő délután van. El sem hiszem, négy nap és megyünk a Velencei-tóra…

Namárcsakezkellettnekem!

A tesóm párjának a macskája elkóborolt (egyetlen egyszer) és ennek következtében született 5 kicsikéje. Ebből egy tegnap este hozzánk került, mert erőtlen volt, nem evett, nem ivott. Ma délelőtt elvittük a dokihoz, hogy felerősítse. Gondoltuk kap vitamin injekciót… Hát nem kapott… Az orvos szerint teljesen életképtelen volt, ha most sikerült is volna jobban lennie, az egész kis életét szenvedéssel töltötte volna. Így elaludt. Örökre.

Ő volt a kis angyalka:

Nagyon nehéz volt ezt a döntést meghozni. Főleg a tavaly decemberi események után, amit ma részben újraéltem… MiniMó (L)…

Nem jó ez így.

Nem jó ez sehogyse…

Néztem a Liptai Claudia Show-t, olyan aranyosak voltak az állatok. Az a teknős! Óóó! Oda vagyok érte. És a csótányért is. Éppen egy ilyen (madagaszkári bütykös csótány) volt nyáron az én kezemben is. Íme a bizonyíték:

Azóta is szeretnék egyet, de Édi nem engedi… (Vajon miért? :D)

Pedig olyan aranyos arca van. Ugye?

Na jó, ha nem, hát nem… :)

Egyébként egyedül vagyok. (Plussz Pinky és a félholt vízinövény.) Szívecske (L) dolgozik még mindig, jó nagy kalamajka van odabent. Furcsa nagyon. Nem is emlékszem, mikor voltam utoljára így egész este és éjszaka itthon egyedül. (Persze plussz Pinky és a félholt vízinövény…)

Tévézek tovább, csak ne menne "félős" sorozat…