Szombaton reggel piacozás. Nem tudom pontosan hány kilónyi zöldséggel és gyümölccsel jöttünk haza, de majd leszakadt a kezünk, mire felcipeltük a szatyrokat a lakásba. Így jár az, aki szinte csak ezen él! :)

Végre megtartottam a cseresznye-napot.

Frissen szedett levendulát is vettem, amit megszárítok, varrok pici zacskókat és abba szépen betöltöm, hogy  sokáig illatozzon a hálószobában. Olyan jól tudok tőle aludni…

Tovább folytattam a lakásban felhalmozódott dolgok válogatását. Nehéz munka ez, mind fizikailag is, de lelkileg talán még jobban. Megválni sok emléktől… Csak elég ránéznem egy pár cipőre és beugranak róla az emlékek, hogy hol viseltem, kivel voltam akkor, milyen ruha volt hozzá rajtam. Ez vagyok én, ilyenek mintha be lennének égetve az agyamba… De nem a múltban kell élni, így fájó szívvel, de elbúcsúztam sok mindentől.

És máris vasárnap délelőtt van. Itt ülök a pöttyös bögrémmel a laptop előtt. Pinky ♡ Baba az ölemben szuszog, alszik. Samantha James énekel (új album – Subconscious). Blogokat olvasgatok, képeket nézegetek, inspirációkat gyűjtök. Konkrétan nem tudom mihez. Vagyis nem is számít, hogy mihez, mert az életemhez. Ez kell nekem, hogy vigyen előre, hogy feltöltődjek élettel.

Az ebéd borsóleves lesz.

Aztán folytatom a lakás csinosítását.

Jövőheti tervek:

úszni, masszázsra menni, infraszaunázni, szolizni (heti alap)

találkozni A-val és megbeszélni a nyaralást (de jó-de jó)

fürdőruhát venni (tipp valakinek?)

sushit tekerni (ugye, ha már a spórolás jegyében most nincs éttermezés)

dinnye-napot tartani (minden héten egy gyümölcsnap)

folytatni a lakás teljes kitakarítását (további szanálás és minden csillogjon-villogjon)

virágot venni (ami emlékeztet a nyárra ebben a hűvös és esős  időben)