Zajlik az élet. Reggel korán reggel ébresztő, munka, aztán alig várom a délutánokat, mindig mehetnékem van. Hol erre, hol arra. Szigeten gyaloglás, narancslé szürcsölés egy hűs kávézó teraszán, vásárolgatás, úszás, csavargás, csacsogás. Aztán sosem időben lefekvés. Így alakul.

A szerdákat viszont egyenesen utálom! A mait is. Most adtam be magamnak a második hónap utolsó szuriját. Szuperül hat, körülbelül három hete van az, hogy egy csöppet sem fáj semmim sem. Ez hatalmas eredmény és csodás érzés. Mintha visszakaptam volna az életem! Másrészről hatalmas tortúra a beadás. Egyszerűen van bennem valami leküzdhetetlen félsz, amit nem is tudok hova tenni. Az egy dolog, hogy fáj, életem során több százszor lettem összeszurkálva már, ez a rész nem érdekel. De valami van, ami leblokkol. Mire rászánom magam, hogy akkor most szúrom… Na, ez nem kevés idő. És potyognak közben a könnyeim, totál kikészülök. Ezen kéne valahogy változtatni. De hogy?

Van azért jó is. Az történt, hogy hozzájutottam egy kisebb összeghez, aminek köszönhetően (+ a spórolásom eredményének) eléggé úgy tűnik, hogy július vége felé elmegyek nyaralni valamelyik szép tengerpartra. Eddig Törökország tűnik nagyon esélyesnek, de jöhet Egyiptom, Tunézia, Horvátország, Spanyolország, Görögország, Olaszország is. Naná, hogy jöhet! :) Augusztusban pedig egy hét Keszthely, ami le is van már foglalva, alig várom azt is!

A munkahelyemen minden rendben van, már amennyire lehet persze… Múlt héten megjártam a szegedi telephelyet, ami jó kis “kirándulás” volt. Katalógusba fotóztunk. Mert most rám van bízva a céget és tevékenységét bemutató prosi összehozása, szőröstül-bőröstül. Ezen kívül nyugalom van pillanatnyilag, nem tornyosulnak fekete felhők felettem

A hétvége ismét a nyaralóban telt, a szokásos menetrend szerint. Pénteken munka után ki, szombat reggel piac, kertészkedés, fűnyírás, virágültetés, olvasgatás a hintaágyban, délutáni szundik, séták.

Imádom a petúniák mézédes illatát.

Begóniával ültettem be a balkonládákat.

Olyan hatalmas fejű muskátlikat kaptunk, talán ilyet én még sosem láttam.

Paprikavirág és tátika.

Igen, kertészkedni még mindig imádok! :)

Most hétvégén nem tudom, hogy megyünk-e ki, elég ramaty idő van.

Na, rohanok készülődni az alváshoz, bár ismét nem jön össze a 8 óra… (Hol lehet kérvényezni a napi 24 óra megtoldását még jópárral? :))