Ma van a nagy nap, délután megyek a kórházba, végre valahára elkezdjük a biológiai terápiát.

Az érzelmeim vegyesek, egyrészt örülök (nem fájok többet!), másrészt félek (nem vagyok az anyagra allergiás!), harmadrészt… Hagyjuk is…

A lényeg, hogy abban hiszek, egy-másfél év kezelés és letudom ezt az egész betegeskedést. Befejezzük a terápiát és az visszafordítja az egészet, rásegíti a szervezetem a rendes működésre, ami szépen megtanulja és alkalmazza  a későbbiekben. Orvosilag ez persze erősen kérdőjeles… De én ebben bízok! Ebben hiszek! Így lesz!

I’ll be Healthy!

Sokat gondolkodtam, hogy mi legyen a bloggal. Mindig rámtör egy ilyen időszak, amikor valahogy elmúlik a blogolás. Tavaly is ilyen időtájt voltam hasonlóképpen. Aztán most mégis itt vagyok, hiányoztatok, hiányzott az írás. :) Ki érti ezt?

Aztán van még egy fontos tényező, ami gondolkodóba ejtett. A nevem. Az, hogy MissRuby vagyok, vagyis voltam. Mert most már MissBrunette-ként élek.

Hosszú vívódás után elhatároztam, megválok a vörös hajszíntől. Elmúlt ez is. Új domain-t viszont nem szeretnék, ezáltal új nevet sem igazán, mert nagyon a szívemhez nőtt. Ez vagyok én, még akkor is, ha már nem vagyok többet piroska. Végülis ezzel a felismeréssel ez a probléma is elhárult a blogolás elől. :)

Már csak írni kéne…

***Ez egy március elején született bejegyzés. Valahogy nem tettem közzé, amit most pótolok.***

Nahát-nahát, nem sűrűn jártam erre az utóbbi két hétben, ami alatt:

Voltunk kint a nyaralóban, körülnéztünk, hogy mi történt a hosszú tél alatt, ment-e valami tönkre, kell-e valamit ráncbaszedni, friss levegőt szippanatani, nézelődni a nyugis tóparton, ilyesmi… De odafelé, “szerencsére” már a mi utcánkban, elakadtunk a sárban, a kocsi első kerekei teljesen elmerültek. Nagyon kétségbe voltunk esve, viszont az ég küldött nekünk egy angyalt és kihúzta a teljesen beragadt autót, mert máshogy nem volt esély kikerülni onnan. Így kalandos volt az első látogatás a nyaralónál, de legalább rájöttem, hogy lehet még rendes, önzetlen, segítőkész emberekkel találkozni.

Egy teljes hetet, a múlt hetet, itthon töltöttem. A változatosság kedvéért betegen… Ennek következményeként fontos döntés született a kezelésemmel kapcsolatban. Lelkileg nagy támogatásra lesz szükségem ehhez, de erről majd később.

Nem szeretem, hogy visszajött a tél.

Nőnapon 28 éves lettem. Többek között ezt a szép kis fát kaptam:

Ma voltunk ezt megünnepelni a Napfényes Étteremben. Ettem rántott (növényi) sajtot, (köles) túró gombócot, rózsavizes limonádét ittam. Végre megvettem ezeket a rég kinézett kiadványokat:

Holnap üvegezni megyünk Houppette-tel. Már alig várom! :)

Este színházba apuval. A Kellékest nézzük meg a Pesti Színházban. Ezt is alig várom! :)

Hétfőn IMAX moziba Csy-vel, megnézzük az Alice-t. Végre!