Szerda este úgy döntöttem, elég volt az itthon ülésből és csütörtökön reggel (nagyon-nagyon reggel) felkeltem, elkészülődtem és bementem dolgozni. Talán egy kicsit jobban voltam, ami sokban hozzájárult a döntésemhez. A nap elég gyorsan el is telt, sokan jöttek hozzám, hogy vagyok, meséljek, de jó újra látni, így azt hittem jól döntöttem, hogy újra munkába álltam. Aztán péntek reggel már nem volt olyan jó móka a dagadt lábfejemet beleerőltetni a csizmámba, ami egész nap iszonyatosan fájdalmas viselet volt, hazajönni alig bírtam. Ennyit a munkába járásról… Nem tudom hétfőn mi lesz. Menni akarok, de ezt a kínszenvedést kétlem, hogy  kibírom még egyszer egy álló nap sanyargatva, erőltetve az ízületeimet…

Elvileg a jövő héttel vége annak az egy hónapnak, ami határidőt a kórház szabott magának a kezelés elkezdésével kapcsolatban. Továbbra is tele vagyok félelemmel ezzel kapcsolatban, de erős vagyok, csak túllendülök majd ezen, és remélhetőleg végre rendesen fogok élni.

Ennek segítésére ugye vegánná váltam, amivel anyut is sikerült “megfertőznöm”, olyannyira hogy ma tetemes összegért vásároltunk mindenfélét össze, ami ehhez kell. Magokat, tofut, szejtánt, szójagranulátumot, különlegesebb fűszereket, szójatejet, gabonapelyheket, óóóó, vagy még ezer dolgot. Úgy döntött, hogy így fog ő is étkezni és főzni, ami nekem is megkönnyíti az életem, ideiglenesen felfüggesztem az ételrendelést. (Bár a Vegafood-ra nem lehet panaszon, szuperül főznek!) De csak jobb anyu főztjét enni! :)

Rengetek gyümölcsöt és zöldséget is vettünk, feltankoltunk a hétre, hogy gyógyítsák, erősítsék a szervezetemet. Már ha rájuk nézek, az eltölt egy hatalmas jóérzéssel, olyan szép színesek. Például nézzétek meg ezeket a gránátalmákat:

Hát nem fantasztikusanan gyönyörűek? Szó szerint vitamin és energiabombák.