Adventi koszorút már több helyen nézegettem, de gondolkoztam azon is, hogy magam készítem. Még jó, hogy nem tettem, mert vasárnap a templomban lehetett venni, a belőlük befolyt összeg adomány lesz. Szombaton volt a készítés, amit sajnos későn tudtam meg, így lemaradtam erről a szép lehetőségről…
Tegnap este meggyújtottam az első gyertyát:
Ez a hétvége valami csodásan sikerült. Volt benne minden, ami kikapcsol és feltölt, hogy újult erővel kezdhessek neki a következő hétnek.
Szombaton a szokásos piac, aztán indiai bolt (totál rákattanás).
Kaptam anyutól egy szépséges csizmát, az ezrediket körülbelül. Állítólag a Mikulás ajándéka. Előre. :)
Aztán Pinky Szívvel sétáltunk és fotóztam kicsit.
Pink garbós kislány:
Ez a kis virág eltévesztette az évszakot. Nem is csoda ebben a “tavaszban”:
Este sütöttem birskörtét…
…amit megszórtam dióval és ráfolyattam egy kis mézet.
A Csillag születik alatt isteni csemegének bizonyult. :)
Ma reggel misére mentünk. A pap beszéde, az énekek (jól kidalolásztam magam :)), a templom hangulata mind felemelő érzéssel töltött el, amire már nagyon nagy szükségem volt.
A délután jó részét a konyhában töltöttem, zabpelyhes kekszet sütöttem, telis-tele mazsolával és dióval, egy hadseregnek elegendő mennyiségben. Reggelire egy teával tökéletes lesz. Vagy bármikor! :)
Remélem mindenki meggyújtotta az első gyertyát a koszorún!
Jó éjt!
Nem szeretnék hétvégi bloggerina lenni, bár most meglehetősen így fest a helyzet. Munka, munka és munka. Aztán haza, vagy leginkább nem, és vásárolni, úszni, masszíroztatni, dokihoz, szövetkezethez menni… Csütörtökre kipurcantam rendesen. A testem egy kisebb megfázással jelezte, hogy lassítsak, így lemondtam a délutáni és esti programomat, itthon töltöttem végre a csütörtökömet. Persze a munkát leszámítva.
A munkahelyemen rendeződni látszanak a szerepek (ismét vezetőségcsere volt), lassan mindenki a helyére kerül, köztük én is. És ez jó!
Pénteken délután ügyvédnél voltunk, eladtuk az egyik házunkat. Évekkel ezelőtt azért vettük, mert csendes és rendes faluban van. A kis parasztházhoz hatalmas telek tartozik, kis patakkal. Az volt az álmunk, hogy felújítjuk, de időhiány miatt elmaradt. Mondhatom, hogy szerencsére, mert így azzal a tóparti házzal, amit idén nyáron vettünk egy még nagyobb álmunk teljesült. Ennek így kellett lennie! :) Egyedül a szőlőt sajnálom, mert az volt a világ legfinomabb szőlője…
A papírok intézése után benéztünk a Lush-ba, mert ha már a táplálkozásom vegán, akkor a kozmetikumaim is legyenek azok. Szép lassan le fogok cserélni mindent, nem kell az erőszak ezekbe sem és mérgek nélkül is meg lesz a bőröm. Nézzétek ezt a kis karácsonyi ajándékcsomagot! Hát nem édes?
Kiscsengő a masnin:
Ez a csillámos szappan pont olyan, mint egy cukorka:
A hétvégét szeretném maximálisan a pihenésnek szentelni. Azért egy kis takarítás és adventi dekorálás még belefér. :)
Hiszen holnap van Advent első vasárnapja és ezzel megkezdődik az év legszebb időszaka. Végre!
Kis előzetes hangulatjelentés képekben a Vörösmarty térről és környékéről, a Karácsonyi Vásárról, fényekről, az óriás karácsonyfáról, díszekről, forralt borról:
Rendesen a nyakamba szakadt az első teljes, munkával töltött hetem, így semmi időm s erőm nem volt írni. Délutánonként pedig ide-oda rohangásztam, doki, vásárlás, na meg kedvem sem volt túl sok a számítógép előtt ülni, épp’ elég ezt tenni napi 8 órában a munkahelyemen.
De persze azért gondolatban írtam a bejegyzéseket, ahogy az már lenni szokott. :) Fotókat viszont nem csak fejben készítettem a képzelt (skizo veszély! :D) bejegyzésekhez.
Csütörtökön komoly fogászati beavatkozásra készültem (gyökérkezelés), erre való nyugtató rákészülésképp betértem a MAC-be. (Kell nekem a Váci utcába fogdokihoz járni….) Megvettem magamnak két szép csomagocskát, szemre és szájra, amiket karácsonyi ajándékként írtam fel a kívánságlistámra. Nem kell elkeserednie annak, aki ebből a boltból szándékozott engem meglepni a szeretet ünnepén, van még amit nagyon szívesen elfogadnék innen.
Végül nem kínoztak meg a fogorvosnál, megúsztam egy sima kis töméssel, megtette jóságos hatását a vásárlásom.
Beugrottam a H&M-be is, megnéztem a Jimmy Choo cuccokat, de végül nem vettem semmit meg belőlük (bár egy ruhán nagyon elgondolkoztam), csak egy újabb fekete nadrággal és egy gyűrűvel sétáltam ki a boltból.
Tegnap megvettem a szilveszteri színházjegyeket , ahova hárman (anyu, tesóm, én) megyünk majd. A Centrál Színházban nézzük meg a Fekete Pétert, gyerekkorom egyik kedvenc darabját. Az első sor közepére vettem jegyet, imádok ilyen elől ülni, tökéletesen látni a színészek arcjátékát, minden apró kis mozdulatot. S mivel délutáni előadás lesz, így utána még simán el lehet menni bulizni. Mert idén muszáj elmenni egy rendeset szilveszterezni, azt mondom és érzem!
Ja, a Promod-ban is vettem valamit:
Kismadár a kalitkában. Imádom, must have!
Most meg rohanok készülődni, mindjárt itt van a barátnőm, megyünk megnézni az Újholdat.
Szép vasárnap estét mindenkinek!
Update – New Moon: OMG, Jacob felsőteste..! :)
Idén valahogy szeretem az őszt és a szokásosnál is jobban várom az ünnepeket.
Szeretek az utcán sétálva rácsodálkozni a pirosas-sárgás fákra, imádom az avar illatát jó mélyen beszippantani.
A ködös reggeleket is szeretem és a korai sötétedést is sokkal jobban bírom.
Ilyenkor kezdődik a jazz időszakom, jön Norah Jones, Diana Krall, és sok más selymes hangú énekesnő.
Előkerülnek a fahéjas és a gyömbéres teák és sokszor melegítem magam habos kakaóval is.
A párologtatóból narancsolaj illatozik és a sütőből egyre többször kerül elő valami finom sütemény is.
Nem bírtam ki, a héten már izzósort is kitettem, kellemes hangulattal töltenek el a fényei.
(Igen, ő ott a MiniMó (L), lassan két éve lesz…)
Szerda este úgy döntöttem, elég volt az itthon ülésből és csütörtökön reggel (nagyon-nagyon reggel) felkeltem, elkészülődtem és bementem dolgozni. Talán egy kicsit jobban voltam, ami sokban hozzájárult a döntésemhez. A nap elég gyorsan el is telt, sokan jöttek hozzám, hogy vagyok, meséljek, de jó újra látni, így azt hittem jól döntöttem, hogy újra munkába álltam. Aztán péntek reggel már nem volt olyan jó móka a dagadt lábfejemet beleerőltetni a csizmámba, ami egész nap iszonyatosan fájdalmas viselet volt, hazajönni alig bírtam. Ennyit a munkába járásról… Nem tudom hétfőn mi lesz. Menni akarok, de ezt a kínszenvedést kétlem, hogy kibírom még egyszer egy álló nap sanyargatva, erőltetve az ízületeimet…
Elvileg a jövő héttel vége annak az egy hónapnak, ami határidőt a kórház szabott magának a kezelés elkezdésével kapcsolatban. Továbbra is tele vagyok félelemmel ezzel kapcsolatban, de erős vagyok, csak túllendülök majd ezen, és remélhetőleg végre rendesen fogok élni.
Ennek segítésére ugye vegánná váltam, amivel anyut is sikerült “megfertőznöm”, olyannyira hogy ma tetemes összegért vásároltunk mindenfélét össze, ami ehhez kell. Magokat, tofut, szejtánt, szójagranulátumot, különlegesebb fűszereket, szójatejet, gabonapelyheket, óóóó, vagy még ezer dolgot. Úgy döntött, hogy így fog ő is étkezni és főzni, ami nekem is megkönnyíti az életem, ideiglenesen felfüggesztem az ételrendelést. (Bár a Vegafood-ra nem lehet panaszon, szuperül főznek!) De csak jobb anyu főztjét enni! :)
Rengetek gyümölcsöt és zöldséget is vettünk, feltankoltunk a hétre, hogy gyógyítsák, erősítsék a szervezetemet. Már ha rájuk nézek, az eltölt egy hatalmas jóérzéssel, olyan szép színesek. Például nézzétek meg ezeket a gránátalmákat:
Hát nem fantasztikusanan gyönyörűek? Szó szerint vitamin és energiabombák.
A héten folytattam a pihit és máris szerdánál vagyunk, gyorsan megy az idő. ( Ha dolgozol, bezzeg csiga lassan… :)) Nem mondom, hogy nem voltak uncsi percek, de azért próbáltam feltalálni magam. Például a lakásban mindig van tennivaló…
Pakolásztam kicsit a gardróbszekrény legfelső és nagyon elhanyagolt polcán, ott leltem meg egy cipősdobozt, amiben mindenféle emlékek lapultak. Nagyon régi emlékek… Ahogy rájuk pillantottam rögtön felidéződtek a hozzájuk kapcsolódó szép dolgok.
Ahogy anyuval és a tesómmal a Francia Riviérán álltunk a tengerben, a víz nyaldosta a lábunkat, kavicsokat gyűjtöttünk és én találtam egy szív formájút. De rég volt, de jó volt.
Vagy ahogy Baden-Baden-ben lóversenyen voltunk, sajnáltam a lovakat és a verseny után találtam egy patkót. Akkor évekig szerencsét hozott, most hogy újra előkerült, remélem ismét működik majd a varázslat.
Jól jönne.
Nem megyek holnap sem dolgozóba, maradok a popómon itthon. Fájok és még ide-oda kell mennem dokikhoz. Ez mind azért van, mert sz_rul vagyok, másrészt pedig elkezdenek nálam egy biológiai terápiát, ami előtt rendbe kell szednem magam, ki kell mindenfélét vizsgáltatni (szívultrahang, ekg, tüdőszűrés, fogászat, vérvétel, fül-orr-gégészet, oltások, …).
Leírni is rossz, de hetente fogom magmat szúrkálni a gyógyszerrel. Ez van. Megszokni még nem sikerült a gondolatot, nem tudom felkészíteni magam rá, azt hiszem lehetetlen is, mert nagyon komoly és durva dologról van szó, az meg hogy magamnak kell beadni az injekciót, egyszerűen nem is fér pillanatnyilag még a fejembe. Majd ha hívnak a kórházból, hogy kezdődik a dolog, mennem kell az elsőre, akkor majd elhiszem, meg amikor tanulni fogom az önmagam bökdösését és először hasba vagy lábba szúrom magam… Na jó, nem ijesztek el senkit a blogomról, leállítom magam! :)
Inkább a hétvégéről írok. Próbáltam nyugisan tölteni ezt a két napot, gyertyát gyújtottam, olvastam, zenét hallgattam.
Tegnap sütöttem muffint, a múlt heti receptet módosítottam kedvemre. Azt előre elhatároztam, hogy banános-csokisat fogok készíteni, de lazáztam, nem mértem le semmit pontosan. :) Elfogyott a nádcukor, a hiányzó részt találomra pótoltam ki fruktózzal, azt hiszem 4 banánt tettem bele, a kakaót és fahéjat csak úgy szemre kanalaztam, a tetejébe pedig 85%-os csokikockát nyomtam. Sikerült jó arányokkal összeraknom a muffint, az édes banán és a keserű csoki nagyon jól passzolt, kellemes ahogy keveredett a két íz. Múlt idő. Elfogyott! Persze… :)
Tornáztam, piacoztam, voltunk kint az egyik házunknál, amit eladnánk, most talán sikerül (kopp-kopp-kopp!), nem kiabálom el… Szerettem volna fotózni szépen őszülő fákat, de szakadt az eső. Jövő héten úgyis megyünk ki a nyaralóba (most már tényleg!), akkor ha törik, ha szakad készítek képeket a tóparton, a házunk körül.
Kéne még mosni, porszívózni, de lehet, hogy holnapra hagyom, nem sürgős, nyugi van.
Az üvegékszerek már idén tavasszal teljesen levettek a lábamról, amikor kaptam egy ezzel a technikával készült csodaszép gyűrűt és medált. Annak pedig nagyon örülök, hogy most már én is tudok készíteni ilyen ékszereket. Nagyon jó ötlet volt ez a tanfolyam!
Nos, elsőre ezeket a gyűrűket (és egy pár fülbevalót) készítettem:
Azt hiszem elég jól sikerültek, bár még jócskán van hova fejlődni. Majd 28-án, mert akkor lesz a következő tanfolyam, és nekem ott a helyem! :)
