Két hete volt, hogy majd meggebedtem egy kis húsért, mert Húsvét óta ismét nem ettem. Figyelek a szervezetem jelzéseire, és ez már sokkal több volt egy kósza gondolatnál, így nagy bátran, vasárnap már húsos (persze csak csirke, pulyka) ételt rendeltem magamnak a hétre. De valahogy most az sem esik jól, ha rá gondolok. Ma meg sem tudtam enni. Ki érti ezt? Ha holnap sem megy, akkor téves volt a riasztás. Ha mégsem kell, akkor mégsem kell.

A munkahelyen pedig lehetetlen fogyókúrázni. Valaki mindig hoz valami finomságot, saját termésű gyümölcsöt, sütit, olyan nincs hogy ne így legyen. Valahogy mostanában nagyon nehezen, vagy sehogy sem tudok nemet mondani ezekre. Ennyit a pontosan megtervezett napi kalóriabevitelről…

A betegség még mindig vendégségben van nálam. Mondjuk nem szívesen látott, egyre jobban  kikészít. Kezdi teljesen átvenni az uralmat fölöttem, valahogy végre ki kéne nyírni a kis dögöt. Dolgozni viszont járok, mert most muszáj. Egy esetben nem megyek be, ha lázas leszek.

Ezt hallgatom most, csupa jókedv és mosoly:

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

Felfelé görbül már a szád?