Hogy hogy alakul majd az életem mostanában még nem tudom pontosan, de azért vannak már fix pontok.

Az, hogy teljes mértékben visszatérek a  egészséges táplálkozáshoz és a kalóriák szigorú számolgatásához, az biztos. A nyaralás első hetében még tartottam a szabályaimat, becsületesen vezettem minden falat ételt, de belátom, ha huzamosabb ideig esznek körülöttem sok és sokféle bűnös finomságot, akkor én is ellágyulok. Ez meg is történt, második héttől már volt minden, minden mennyiségben a tányéromon (húst leszámítva). Ennek meg is lett az eredménye, a nyaralás háromnegyedére, a rendszeres torna és hatalmas séták ellenére, ismét 60 kiló lettem. Aztán meghúztam a vészféket és most már “csak 57.9 kiló vagyok. Ami még mindig rengeteg. A cél változatlan: 55 kiló.

Aztán van még itt a munka kérdése. Valahogy a hosszú-hosszú betegeskedésem előtt sem volt már minden felhőtlen a munkahelyemen. Két hete, amikor visszaültem az asztalomhoz a helyzet változatlanságát kellett megállapítanom, ami a továbbiakban tarthatatlan a számomra. Szeretnék dolgozni, érdemi munkát végezni, szakmailag fejlődni. Két lehetőségem van. Vagy türelmesen (haha) várok a nagy feladatokra, vagy búcsút intek a cégnek. Szerdán elmegyek egy interjúra. Csütörtökön pedig vissza dolgozni. Hagyok még egy kis időt, hátha jól alakulnak magától a dolgok,  de nagyon ketyeg a bomba bennem. (Pedig milyen szépen indult a céggel a mi kis kapcsolatunk…)

Egészségileg most minden oké úgy 80 %-ban (kopp-kopp-kopp), még vár rám két fontos vizsgálat a közeljövőben, amitől nagyobb előrelépést várok.

Annyira nehéz visszarázódni abba hogy itthon vagyok. Teljesen elszoktam a lakástól, a négy fal között üléstől. Hiányzik a kert, a tó, a hintaágyban olvasgatás, a grillezés, a csönd, a virágaim. Ezidőtájt már bőven a locsolással foglalatoskodtam, imádok kertészkedni, megnyugtat.  Most viszont -jobb híján- csokis-karamellás teát iszogatva elvonulok a női magazinjaimmal egy kis pihire. Az azért csodás lesz, hogy amikor csak tehetjük, a hétvégéket kint fogjuk tölteni.

Lelkileg pedig még mindig ramatyul vagyok, nem fér a fejembe ami tegnap történt… Csoki (L)!

♡ WithLove ~ MissRuby ♡