Két hete volt, hogy majd meggebedtem egy kis húsért, mert Húsvét óta ismét nem ettem. Figyelek a szervezetem jelzéseire, és ez már sokkal több volt egy kósza gondolatnál, így nagy bátran, vasárnap már húsos (persze csak csirke, pulyka) ételt rendeltem magamnak a hétre. De valahogy most az sem esik jól, ha rá gondolok. Ma meg sem tudtam enni. Ki érti ezt? Ha holnap sem megy, akkor téves volt a riasztás. Ha mégsem kell, akkor mégsem kell.

A munkahelyen pedig lehetetlen fogyókúrázni. Valaki mindig hoz valami finomságot, saját termésű gyümölcsöt, sütit, olyan nincs hogy ne így legyen. Valahogy mostanában nagyon nehezen, vagy sehogy sem tudok nemet mondani ezekre. Ennyit a pontosan megtervezett napi kalóriabevitelről…

A betegség még mindig vendégségben van nálam. Mondjuk nem szívesen látott, egyre jobban  kikészít. Kezdi teljesen átvenni az uralmat fölöttem, valahogy végre ki kéne nyírni a kis dögöt. Dolgozni viszont járok, mert most muszáj. Egy esetben nem megyek be, ha lázas leszek.

Ezt hallgatom most, csupa jókedv és mosoly:

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

Felfelé görbül már a szád?

Köhögés, köhögés, köhögés, rohadt köhögés!

Van olyan, hogy tea túladagolás, mert akkor nekem az van…?

Olyan vagyok, mint egy mániákus!

Ma kötötték be az új netet és már ezerrel megy a zenéim frissítése.

Iszonyat lemaradást kell behoznom…

Kell egy tera szabad hely valahol nekem.

Azonnali hatállyal!

Kuc-kuc.

Váááááááááááá!

Beteg vagyok. Ismét. Mondhatom, baromira örülök. Lórúgás antibiotikumot kellett szednem és mégis visszaestem. Halls Extra Strong, meleg tea, sál. Egyelőre. Aztán ha rosszabb lesz, vissza a dokihoz. Múlhatatlan Szigethatás…

Erőm a nullával egyenlő körülbelül, így a torna is hanyagolva volt a héten. Fitness-hez az MR2-n keresztül volt a legtöbb közöm, most is megy a kultúra éppen a fülembe, de ettől legalább a kedvem feljavul valamicskét.

Mert az nem jó. Olyan munkát kaptam, aminek köze nincs a logisztikához (ugye logisztikai asszisztensként elvárható lenne), inkább belső ellenőrzés szerű, gyártási normákkal fűszerezve. Na meg kuli számolós cucc. Álommeló ó igen, pont erre vártam.

Sebaj, sötétkékre festettem a körmeimet.

Sok(k) lesz holnap bent ez, hála az égnek.

Ma volt az interjú, ami jól sikerült, mehetek oda dolgozni, ha szeretnék. Még választási lehetőségem is van két munka között. Hétfőre ígértem, hogy választ adok. Tényleg nem tudom mit csináljak.

Holnap visszamegyek dolgozni (ismét :D), aztán már a sok betegszabi miatt lehet, hogy a felmondólevelemmel fognak várni. Mert ilyen ez a világ. Komolyan mondom, talán ez lenne a legjobb megoldás… Mert nehéz a munkatársak (csak egy kis részétől :)) megválni, mert vannak olyanok, akiket megszerettem nagyon, meg a cég tevékenységi köre is a szívemhez nőtt. De a helyzet gáz, szóval….Engem megviselnek a változások, így nehezen hozok meg bizonyos döntéseket, amiket már s.o.s. meg kellett volna, ilyen ez is, szóval mutassák hol kell aláírni és viszlát.

Ismétlem magam, mert újfent a munkával kapcsolatos eshetőségeket taglalom. De ha már megint itt tartok, harmadik variációként látom magam, ahogy ügyesen kerülöm a konfliktusokat, bólogatok mosolyogva, becelluxozom a számat és maradok.

Van egy negyedik lehetőségem is, egy sokadik helyen, de ez még olyan nem biztos, hogy kár is volt bevenni a sorba.

Egyébként az interjú után persze hogy nem jöttem haza egyenesen, illúziórombolásként ismét (múlt héten is, előtte is) végigjártam a Váci utca-Vörösmarty tér bevásárló útvonalamat, hogy hátha kedvet kapok a sajnos szélsebesen közelgő őszhöz, ha mással nem, hát ruhák nézegetésével az új szezonból. Hát baromira ellenkező érzést váltott ki ez a kis shopping túra belőlem, franc akarja azt, hogy vége legyen a nyárnak. Legyen inkább mindig nyár!!!!!!! Talán majd pár hét múlva tettekre sarkallva felvillanyoznak az őszi trendek…

Hogy hogy alakul majd az életem mostanában még nem tudom pontosan, de azért vannak már fix pontok.

Az, hogy teljes mértékben visszatérek a  egészséges táplálkozáshoz és a kalóriák szigorú számolgatásához, az biztos. A nyaralás első hetében még tartottam a szabályaimat, becsületesen vezettem minden falat ételt, de belátom, ha huzamosabb ideig esznek körülöttem sok és sokféle bűnös finomságot, akkor én is ellágyulok. Ez meg is történt, második héttől már volt minden, minden mennyiségben a tányéromon (húst leszámítva). Ennek meg is lett az eredménye, a nyaralás háromnegyedére, a rendszeres torna és hatalmas séták ellenére, ismét 60 kiló lettem. Aztán meghúztam a vészféket és most már “csak 57.9 kiló vagyok. Ami még mindig rengeteg. A cél változatlan: 55 kiló.

Aztán van még itt a munka kérdése. Valahogy a hosszú-hosszú betegeskedésem előtt sem volt már minden felhőtlen a munkahelyemen. Két hete, amikor visszaültem az asztalomhoz a helyzet változatlanságát kellett megállapítanom, ami a továbbiakban tarthatatlan a számomra. Szeretnék dolgozni, érdemi munkát végezni, szakmailag fejlődni. Két lehetőségem van. Vagy türelmesen (haha) várok a nagy feladatokra, vagy búcsút intek a cégnek. Szerdán elmegyek egy interjúra. Csütörtökön pedig vissza dolgozni. Hagyok még egy kis időt, hátha jól alakulnak magától a dolgok,  de nagyon ketyeg a bomba bennem. (Pedig milyen szépen indult a céggel a mi kis kapcsolatunk…)

Egészségileg most minden oké úgy 80 %-ban (kopp-kopp-kopp), még vár rám két fontos vizsgálat a közeljövőben, amitől nagyobb előrelépést várok.

Annyira nehéz visszarázódni abba hogy itthon vagyok. Teljesen elszoktam a lakástól, a négy fal között üléstől. Hiányzik a kert, a tó, a hintaágyban olvasgatás, a grillezés, a csönd, a virágaim. Ezidőtájt már bőven a locsolással foglalatoskodtam, imádok kertészkedni, megnyugtat.  Most viszont -jobb híján- csokis-karamellás teát iszogatva elvonulok a női magazinjaimmal egy kis pihire. Az azért csodás lesz, hogy amikor csak tehetjük, a hétvégéket kint fogjuk tölteni.

Lelkileg pedig még mindig ramatyul vagyok, nem fér a fejembe ami tegnap történt… Csoki (L)!

♡ WithLove ~ MissRuby ♡

A tesóm macskája, Csoki Szív, ma délelőtt felköltözött a mennyországba. Aki már régebben is olvasott, az talán emlékszik rá, Ő az a cica, aki kiesett a hatodikról, nagyon összetörte magát, de életben maradt. Most valami ismeretlen kór gyűrte le szegénykét, Őt, aki már csodával határos módon túlélte azt, amit szinte lehetetlen volt. Komolyan nem hiszem el…

Hiányozni fogsz!

(L)

♡ WithLove ~ MissRuby ♡

Kemény egy hét munka után most ismét beteg vagyok. Komolyan mondom, hogy baromi vicces a szitu, mert tavaly a Sziget után napokig alig hallottam, idén pedig megnémultam, gégegyulladásom van (Kellett nekem tombolni a koncerteken? Kellett!!!). Kiváncsian várom, hogy jövőre mi lesz velem… XD Mim szenved el majd valamilyen károsodást? :D Vasárnap szigetes doki látott, aztán hétfőn rendes doki, egy hét némaság, egy szót sem szólhatok elvileg, de ezt gyakorlatba áttenni már majdhogynem képtelenség…

Beszámolókat pedig írok majd a nyaralásról és a Szigetről is, csak most még nagy a káosz körülöttem, sok az elintézni való, na meg internetszolgáltató váltás alatt vagyok, csak mobil netem van, az meg nekem nem az igazi…

♡ WithLove ~ MissRuby ♡

Egész héten munka, szerdán Sziget, tegnap szintén és az egész hétvégét is ott töltöm. Blogozni nincs időm, de jövök majd Csajok! Talán a jövő héten…

XOXO,

♡ WithLove ~ MissRuby ♡

Basszus! 5:45, már túl a reggelin, céges belépőkártyám kikészítve, vissza a valóságba!

♡ WithLove ~ MissRuby ♡