Ha valaki visszaolvassa (talán inkább ne!) az utolsó pár bejegyzésemet, akkor abban még a nagyon betegecske énem írt a sok viszontagságról, amit testileg-lelkileg elszenvedett. Mostanra sem változott sokat a helyzet, maximum annyival, hogy talán konkretizálódni látszik, mi is az a betegség, ami. A gerinc érintettsége maradt, csak kicsit bedurvult és komplexebb lett a dolog. Kezelnek is, most például kedd óta ismét szteroiddal. Tudom-tudom, félelmetesen hangzik. Az is. Ez van, ha az ember immunrendszere saját maga ellen fordul. Ez a legvégső dolog, amit “szerettem” volna, de nem volt választásom. Vagy az állandó gyulladás és a fájdalom. De utóbbiból kijutott már nekem jó sok e pár hónap kálváriája alatt.
De! Amit a kórházban elkezdtem és azóta sem hagytam abba, az a rendszeres torna. Hihetetlen mekkora szerepe van a gyógyulásban. Oké, ez így nem állja meg a helyét, mert gyógyíthatatlan dologról van szó. Pontosítok. Szóval, hogy jobban legyek, majd szinten tartsam a jó állapotot. Egy nap sem lesz többet az életemben, amikor nem tornázok. Soha! Erre nincs felmentés, ahogy az orvosom mondaná… Így most még light-os gyógytorna, úszás, de ennél azért messzebre is megyek majd, ha már szabad. (Ki is néztem itt a közelben egy új konditermet, van jóga és pilates.) Addig itthon végzek speciális gyakorlatokat, majd szeretném szépen hozzászoktatni magam a nagyobb terheléshez.
Lelkileg pedig… Kiborul a bili párszor, nem is csoda. Pánikroham, folyamatos stresszelés, aggódás, feszülés. Na ez az, amin még rengeteget kell javítani. Próbálok. Nem egyszerű, de hiszek benne hogy menni fog.
Dióhéjban ennyi.
Folytatom a blogot. Az elkövetkező időkben talán a gyógyulásom útjáról többet lehet majd olvasni, mint egyéb rózsaszín csacsogásaimról, de napjaim most javarészt ezzel telnek.
Jó újra itt… :)
♡ WithLove ~ MissRuby ♡
