Home, sweet home
Újra itthon 
. Az eredményem elkeserít, de mit lehet tenni, ez van. Nem leszek kórházlakó, viszont a jövő héttől kezelésre járok (<=haha, járok…) minden reggel. Le kell vinni a gyulladást, aztán még hónapok és talán lesz valami. Gyors gyógyulásra tehát számítani nem lehet, max. a tünetek megszűnnek egy időre. (Eddig főleg a brutál fájdalomcsillapítók segítenek: Fuss Ruby! Fussssss! :))
Még az a szerencsém, hogy a munkahelyemen mondjuk azt, hogy toleránsak. Az iskola? Eddig egyetlen egy órán tudtam részt venni. Nagyon le fogok maradni basszus. Tegnap volt a nyitó buli. Biztos jól szórakoztak a többiek…
Csodás itthon 
töltött és érdekfeszítően izgalmas napok következnek.
Igazából nem is tudom, hogy mit mondjak! De pihenj sokat és koncentrálj arra, hogy mihamarabb rendbejössz és akkor így is lesz.
Rengeteg erőt és kitartást kívánok!
Comment by Kati — 2009. February 28. Saturday @ 10:55
JOBBULÁST, jó gyorsan Ruby! :*
Comment by Nefrit — 2009. February 28. Saturday @ 15:46
Hú Ruby, most olvastam csak, mi minden történt mostanában Veled. Szorítok, hogy meggyógyulj (addig is: mihamarabb jobban érezd magad) és persze sok-sok erőt kívánok Neked ehhez!
puszi
Comment by macsibibi — 2009. March 01. Sunday @ 17:29
Kati: Hát, amit írtál az pont jó és köszönöm szépen! :)
Nefrit: Köszi-köszi-köszi!
macsi: Nagyon szépen köszi!
Comment by MissRuby — 2009. March 01. Sunday @ 20:26