Claustrophobia
Itthon vagyok. Tegnap este sürgősségi MRI-n voltam, amivel nyertem körülbelül egy hónapot. Mondjuk zárt volt a gép, és én nagyon rosszul éreztem magam benne. Azon gondolkoztam közben, hogy olyan hangokat adott ki, amik hallgatásáért én még fizetni is szoktam egy-egy komolyabb buli alkalmával, a hangerő is stimmelt. :) Valahogy ez sem tudott jókedvre deríteni a vizsgálat közben (vajon miért?), a végén pár könnycsepp is kicsordult, elszakadt a cérna rendesen… A lényeg, hogy túl vagyok rajta.
Meglehetősen megvisel, hogy sajnálatot olvasok ki azok szeméből, akik látják, hogy milyen állapotban vagyok…. Lehet, hogy ez ugyanolyan rossz, mint a betegség tüneteinek elviselése…
Ma megyek vissza az orvoshoz. Mi lesz az eredmény? Mi lesz az eredmény? Mi lesz az eredmény?
Nem vagyok az, akit kórházba lehet dugni. Az én állapotomon csak ront, ha betegekkel vagyok körülvéve, ha másodpercenként tudatosítják benned, hogy nem vagy jól, hogy gond van. És ezt mondjuk egy hétig… teljességgel lehetetlen.
Szóval törekedni fogok arra, hogy ne kelljen ott maradnom. Persze ennek is van egy határa, mert ha elkerülhetetlen, akkor…
Remélem minden rendben lesz, nagyon drukkolok!
Comment by Kati — 2009. February 27. Friday @ 17:10
Egyetértek azzal, hogy ha nem muszáj, ne maradj a kórházban. Már a tudat is ront a helyzeten. Gondolok továbbra is rád!:-)
Comment by RareMiracle — 2009. February 27. Friday @ 17:12
En (is) drukkolok nagyon, hogy ne kelljen korhazban maradnod es jobban legyel mostmar!!!!
Comment by Panka — 2009. February 27. Friday @ 17:51
Gyógyulj meg mihamarabb!!!!!!!
Comment by papirkutya — 2009. February 27. Friday @ 18:29
Jaj, ez borzasztó érzés lehet, főleg a tehetetlenség.
Remélem, hogy valaki megtalálja a gyógymódot mihamarabb!
Comment by Tisss — 2009. February 28. Saturday @ 10:07
Ismét köszönöm szépen, végtelenül kedvesek vagytok! Nagyon jól esik és sokat segít, hogy ne zuhanjak annyira össze. :)
Comment by MissRuby — 2009. February 28. Saturday @ 10:15