Nos, csak elkészültem az új sablonnal. Még kissé hiányos, alakítani kell picurkát, de 80%-ban rendben van.
Köszönöm ForkLift-nek, Photoshop-nak, Pipette-nek, CSS Edit-nek, …, mert nélkülük nem jöhetett volna létre.
El is pityeredek mindjárt.
Szipp-szipp… :)
Jelentem, lenyugodtam. Tegnap nagyon felidegesítettem magam, mérgemben bevágtam egy üveg szilva lekvárt, mert nem volt más édesség itthon és muszáj volt valami extra édes és seggnövelő cuccot magamhoz vennem.
Aztán írtam ide. Sárgára színeztem, hogy ne látszódjon, csak ha valaki nagyon elszánt. Aztán áthúztam. Aztán priváttá tettem a bejegyzést. Majd jelszavassá. Majd kitöröltem.
Még jó, hogy ez az én blogom, ahol kiöntöm a szívem. Haha!
Képtelen vagyok. Van egy részem, amit (túlságosan) védek, ami pont a mérgem volt tegnap este.
Mert ez a hely, ez rózsaszín, habos-babos, naív és cukorillatú. 80%-ban.
Egyszer majd nyitok egy blogot, ahol titokban, éjnek idején olyan posztok születnek, ahol kiadom a feszültséget és k rondám kikáromkodom magam.
Most, hogy átsírtam a délutánt, mert megnéztem az Ausztráliát (amiközben rájöttem, hogy Hugh Jackman baromira jó pasi), kicsit blogolok.
Nyugi van. Munka nincs. Betegszabin még mindig. Nem vagyok a halálomon, de eddigi vélekedésem ellenére rájöttem, hogy jól esik a pihenés. Néha vannak olyan pillanatok, amikor nagyon unom magam, de átlendülök rajtuk, nem okoznak túlságosan nagy felfordulást a stresszmentes napjaimba. Úgy tervezem, hogy csak jövő héten megyek vissza a mókuskerékbe, addig a tevékenységeim az evésre (=hízásra), olvasásra, alvásra, filmnézésre korlátozódnak, ami pontosan így van a legnagyobb rendben.
Ma este pedig:
Filmtúladagolás garantálva… :)
Bár mostanában nem sok időm van blogokat olvasni, kommentelni meg méginkább nincs, de azért vannak új, meg ‘régen ki kellett volna már linkelni’ kedvenceim:
A Blogroll-ban mindig megtaláljátok Őket!
A szombati gimis osztálytalálkozó igazán jól sikerült. Néha olyan érzésem volt, mintha visszarepültünk volna az időben, érdekes volt, de kellemes. Két helyen is voltunk, 3 féle koktélt ittam, aztán “reggeliztünk” gyrost és baklava-t. Ez a pozitív rész. (A negatív: cigifüst undor, annyira, hogy a rosszul is lettem tőle, a ruháim undorító büdösek lettek, el kellett különítenem őket itthon és vasárnap gyorsan kimosni, mert fúj, (tényleg sosem fogom megérteni, hogy ez nekem hogy jött be 10 évig), a szemem bepirosodott a füsttől, majd fel is dagadt. Ha bulizni, vagy csak vacsorázni támad kedvem, akkor e nélkül az ocsmányság nélkül meg sem tudom tenni, ami baromira szomorú. A nem cigiseket simán elnyomják, pedig fordítva kéne ennek lenni…)
Pihenek még itthon, mert a derekam nem jött rendbe, és ha az orvosokon múlik, akkor nem is fog mostanság, mert időpontom az csak február közepére van…
Jaj, azt majdnem nem is írtam, hogy szombaton itt volt Stitch és az én Pinky-m fél tőle. Egy pár hetes kutyától. Pinky a bátor eb. :)
Az meg olyan nagyon jó, hogy süt a nap és én már annyira várom a tavaszt, na meg a nyarat méginkább. Napsütés=jókedv.
SOS ezt akarom felvenni:
Rainbow Summer – by MissRubyBaby on Polyvore.com
Tegnap óta itthon vagyok, úgyhogy nekem már második napja hétvége van. Az orvos szerint legalább egy hetet kéne itthon maradnom, de az azt hiszem, nem fog menni. Egyrészt mert uncsi. Másrészt mert olyan munkám van, amit nem szeretnék átadni másnak. Irigy vagyok, tetszik a feladat, hülye lennék másnak ajándékozni. :)
Ma annak ellenére, hogy nem vagyok valami fényesen, elmentem rendbe hozatni a körmeimet, ha már volt időpontom, azt vétek lett volna elvesztegetni, ezen kívül nagyon időszerű is volt. Szépek lettek.
Aztán könyvtárba is kellett mennem, tetemes összeget kifizetni a lejárt könyvek miatt. (Se időm, se eszem nem volt visszavinni őket…) Ha már ott voltam, akkor már újakat is válogattam. Például ezt:
Na jó, vettem ki normális olvasnivalót is, többek között Kundera-t, Jókai Annát. Csak időm lenne hétköznap olvasni…
De még előttem a hétvége, így olvasok majd, osztálytalálkozóra is megyek, takarítok, úszok. És meggyógyulok!
Így legyen.
Ez a nap is véget ér lassan. Már csak kétszer megyünk dolgozni és hétvége. Jippijé!
Délután RareMiracle és én, 1000 kalória per harapás típusú brownie-t ettünk, hozzá forró csokit ittunk, mert megérdemeljük. Jót beszélgettünk, csak sajnos röviden, mert orvoshoz kellett mennem, hatra, hogy hétkor még várjak a soromra. Mindegy is. Most nem ez a lényeg, hanem felmerült az ötlet, talán időszerű lenne egy blogtali. Ki jön? És most nem lesz olyan, hogy ígérjük, aztán hopp, mégsem tudok menni. A megjelenés kötelező! Kapásból minimum 6-7 ember nevét alapból felírtam a képzeletbeli listámra.
Egyébként végre be kéne pasiznom, hogy esténként ne vaníliás, hanem 18-as karikák lebegjenek a szemem előtt. Komolyan, én mondom, ez lenne a legjobb fogyókúra…
Szép estét!
Csúnya, csúnya MissRuby, aki óriás Promod-os zacskóval, zöld kabáttal benne, jött haza tegnap este. Meg Mango-s nadrággal és a csizmával, amit végül megvettem tízed annyiért, amennyit szántam rá, mert csak ezt kaptam. De azért nem rossz. Nem rossz.
Anyunak meg kiadtam a feladatot, el kell koboznia tőlem a kártyámat! Csak készpénz lehet nálam, abból is minimális. Mert nem bírok ellenállni…
Persze azért :))))), mert ma zöld kabiban megyek. Bibibíííííí!
Update: A kép véletlenül került ide, nem ezt szerettem volna beilleszteni, de most már marad. Igaz, valóságtartalma a nullával egyenlő (pasi nélkül meg aztán végképp), de megesik a tévedés, korán volt még… :D
A mai napra betervezett rendezvényhelyszínek lecsekkolásával a tervezettnél hamarabb sikerült végeznünk, így már dél körül itthon voltam. Betegen. A derekam fáj még mindig, de a fél napot magas sarkakon kellett kibírnom (aú), az meg hogy a torkom baromira ég, csak hab a tortán. Megebédeltem és aludtam egy kellemeset. Most meg próbálom majd elvonszolni magam a plázába, hogy vegyek egy lapos sarkú, igazán elegáns (létezik ilyen?) csizmát. Pontosan ilyen napokra. Mert a fájdalomcsillapító eszegetéstől hosszú távon nem sok jóra lehet számítani…
Gyömbéres tea is kell, hogy jobban legyek.
Most el, forró kávéból és The Presets jó hangosan hallgatásából erőt merít…
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
Lassan szénné idegelem magam a súlyom miatt, ami csak nem változik. 
Most meg lerobbantam, fáj a derekam ,de nagyon, a Hypoxi-nak vége, így megajándékozom magam egy tíz alkalmas testkezeléssel. Múmia leszek, így is ijesztegetekc (hááááááááááááááj!!!!!!), ez már igazán nem számít.
Komolyan nem tudom mi van, 2 hét ivókúra, semmi, csak szénhidrát-, vagy energiaszegény ételt rendelek, mozogtam, semmi, kívülről fújok minden fogyókúrás dolgot, mégis semmi. Semmi!
Ide már csoda kell, a francba!
