Végre itthon vagyok, mától két hét pihi. Az utolsó hetem nagyon besűrűsödött. De a történet ott kezdődik, hogy pár hete a közvetlen főnököm beadta a felmondását, ami után kis zűr keletkezett. Aztán a héten a főfőfő megbízott a céges karácsony levezénylésével, ami nem volt kis feladat. Ezen felbuzdulva rám bízta a céges évzáró ebéd teljes megszervezését is, ami tegnap le is zajlott. Ahogy hazafelé jövet beszálltam a taxiba szó szerint éreztem, hogy egy hatalmas kő esett le a szívemről, minden szuperül sikerült és még egy komoly előléptetést is magaménak tudhatok.

De hagyjuk a munkát, következzenek a kért képek.

A körmeim, amiket az én ügyes Móni barátnőm készített:

A rövid szárú csodacsizma:

A hosszú szárú szépség:

Anyu egyik karácsonyi ajándéka:

És a másik ajándéka:

Tudom, hogy örülni fog nekik, mert azzal a nagy számmal már el is mondtam neki, hogy miket fog kapni. Natessék, idén sem bírtam ki…

Az meg hogy az egész család lakkbőrben fog pompázni… :) Szépek leszünk!

A karácsonyi készülődés többi részével pedig meglehetősen el vagyok maradva. Úgyhogy nagyon bele kell húznom!

Úgy döntöttem kicsit felrázom magam téli (és pasi nélküli) álmomból. Holnap be fogok jelentkezni a körmöshöz (francia, kerekített), barnulnom is kell (UV mentesen persze), masszíroztatok (szép feszes bőrt de azonnal!!), fodrász (régi típusú egyenes frufrumat kérem vissza), diéta (folytat).

Ma több mint a fél fizetésemet csizmára költöttem (a helyes eladó fiú még fel is segítette a lábamra, nahát :)). Dáma Ruby Reloaded.

Mindennél természetesebb, hogy ehhez új parfüm is kell. => Meg is van.

Szép szemhéjfestékek is kellenek (m·a·cikám találkozunk), meg nem is tudom még mi, de valahogy úgy érzem, hogy muszáj kibújnom a régi bőrömből és valami régen viselt, dögösebbet felvennem.

Pezsgek, vibrálok, rááázoook…

A karácsonyi ajándékokkal még nem állok valami jól. Anyunak már van ötletem, vagyis ő maga mondta meg, hogy minek örülne. Pinky Szívnek is tudom már. A húgomnak semmi. Apunak semmi.

Egyik mamának semmi, de neki nem is lesz, mert idén úgy döntöttem, elég a színészkedésből, én bizony nem megyek hozzá ‘ünnepelni’. Ezt most kissé bonyolult lenne kifejteni, meg fel is merülhet a gondolat, hogy karácsony=szeretet ünnepe, de ha ez a megjátszósdi már nem megy nekem, akkor nem megy.

Másik mama meg messze lakik, így küldök neki egy szép lapot és egy kis csomagot.

Nemsokára el is készülődök és nekivágok a plázának, talán a Vörösmarty téren is pördülök-fordulok néhányat. (Esetleg magamnak is veszek valamit. Vagy inkább 100%? :))

Este pedig kezdődhet a tegnap megsütött mézeskalácsok díszítése.

A mai mozi nem volt semmi különös, a szokásos egyszer megnézzük, jól szórakozunk, ennyi: Vegyék már ki! :)

De viszont láttam egy plakátot erről:

Természetesen muszáj lesz megnézni!

(Vajon a Pinky-t be tudom csempészni a moziba? Azt hiszem ebben ő a legilletékesebb… :))

Update: Nem tudom miért, de Safari alatt nem lehet a videót lejátszani, míg Firefox-szal megy. ?

A vaníliarúdnak isteni az illata, hát még az íze.

2 deci vodka is elég a csokilikőrbe. Szerintem. Csak a két hetes rázogatásba nehogy belefogyjon.

Justice: A Cross The Universe komolyan kikészít, annyira, de annyira… Fiúk-fiúk!

A mézeskalács tésztája is összeállítva, holnap lesznek kis sütiemberkék, majd leharapom a fejüket és a karjukat.

Most meg pihi mozi: Nők.

Itthon vagyok. Betegen. Ma vérvételen voltam, holnap lesz eredmény, aztán a többi vizsgálat… De igazgatói utasítást kaptam a gyógyulásra és a pihenésre, úgyhogy valószínűleg a héten nem megyek dolgozni. Kicsit furi itthon lenni és nem csinálni semmi extrát. Épp’ ezért ‘nagymamis’ programokat tervezek: mézeskalácsot fogok sütni, csokilikőrt készíteni, karácsonyi ajándékokat varrni. Csak nem bírok a kanapén heverni és tévézni…

Blogokat is olvasgatok majd, amire mostanság nem nagyon volt időm.

Aztán a jövő héten munka következik majd pihi két (!!!) teljes hétig.

Eddig szeretem (-betegség) ezt a decembert…

Pénteken ebédre érkeztünk meg a vadászházba, ahol a hétvégét töltöttük. Hatalmasakat sétáltunk, finomakat ettünk, nagyokat aludtunk, pontosan ahogy elterveztük. Végre sikerült igazából kikapcsolódnunk.

Szombat reggel a még álmos táj a szobánk ablakából:

Jól beöltöztünk és tettünk egy sétát a tó körül. Élveztük a nyugalmat, a természet hangját, a friss levegőt, szóval mindent, ami Budapesten nem nagyon van.

Márton a lány és Marci a fiú lúd:

A régi vadászkastély:

A fő vadászkutya:

Kis esti finoman fűszeres forralt bor:

Vasárnap megkaptuk a kis kápolna kulcsát:

Aztán kis közjáték (sikerült ezt a hétvégét is még emlékezetesebbé tennem azzal, hogy beteg lettem, ügyeletes doki, szuri, …), de ennek ellenére újra lehetne péntek, csomagolás, indulááááás!

A fejemben sorra fogalmazódnak ám a bejegyzések, de valahogy sosem sikerül rászánni magam, hogy tényleg meg is írjam őket. Húúú. Képtelenség lenne mindent részletesen leírni, ami történt velem az elmúlt napokban, de azért teszek egy próbát…

Ott hagytam abba, hogy esett a hó. Megnyitott a karácsonyi vásár a Vörösmarty téren. E kettő párosításából született egy csodás délután óriás karácsonyfával, forralt borral, kürtőskaláccsal, hatalmas hópelyhekkel, igazi ünnepi hangulattal. Aztán ha Vörösmarty tér, akkor egyértelműen mi? Na mi?

Hát persze. :) Amióta megkaptam a fizetésemet eddig minden hétvégét vásárlással töltöttem, így lett a lovagló csizmámhoz illő sapkám, új kabátom, pulcsik, sminkcuccok, nadrágok, sok-sok szép dolog.

Most hétvégén ikeázás volt programon. Idén (is) teljesen új díszek lesznek a fán. A fekete-piros kombináció marad, szép hagyományos díszeket találtam, amikhez tökéletesen fognak illeni a kis tollas madaras díszeim. Már látom a szemem előtt a feldíszített fát. Hangulatos. :)

Fogyókúrázni kezdtem, de úgy igazából, komolyan. Csütörtök óta nem ettem szilárd táplálékot, fehérjeturmixon élek. Ez van. Drasztikus megoldásra volt szükség, mert igencsak hajlamos vagyok elcsábulni egy szigorú szabályok nélküli diéta alatt. Tessék. Ez most kegyetlen(nek tűnhet). De ki lehet bírni. Nekem legalábbis megy a dolog. Néha komolyan elcsodálkozom, hogy mennyi erő van bennem. Ezt is csak vasakarattal (robbanócukros dinnyés Milka, forrócsoki, rétes, igen, túrós rétes, …..) lehet csinálni, és az most meg is van. A cél 4-5 kg, amit el is fogok érni.

Igaz, kis megszakítást be kell iktatnom, mert pénteken anyuval elvonulunk egy csendes vadászházba, érintetlen környezetbe, feltöltődni, pihenni, sétálni, friss levegőt szívni (tüdőaji a még mindig nemcigizés miatt=most már tuti soha többet), nem törődni a munkával…

A munka. Na, erről nem írok, mert ilyen csúnya-ronda-fúj dolgok nem illenek a rózsaszín blogomba. :)