Ez az év a komolyodásról és a feltöltődésről szólt. Volt nehézség is benne, de az biztos, hogy több örömteli pillanatot éltem meg, mint rosszat. Sok minden történt, most csak a legjelentősebbeket említem meg.

Íme:

Leszoktam a cigarettáról, ami számomra hatalmas érdem. Több mint tíz év füstölés, napi egy doboz. Undorító leírni is… Én. Ilyet. Soha. Soha. Soha többet!

Sziget egy teljes héten át, minden nap, buliiiiii! (Justice! <3)

A Balatonon majdnem két hétig lógáztam a lábamat.

Megtanultam vezetni, a jogsitól már csak az egészségügyi vizsga választ el, de az már az egészhez képest kis semmiség.

Végre letettem a gazdasági angol nyelvvizsgát, ezáltal megkaptam a diplomámat.

Stylist suliba iratkoztam, lettek új ismerőseim, tanultam is, bár ezt nem vittem túlzásba, mert halasztok, de jövőre újrakezdem és akkor már nem állíthat meg senki… :)

Van egy jó kis munkám, ami az év végi meglepi előléptetés miatt jövőre még izgalmasabb lesz.

Tehát én nagyon szerettem 2008-at, de remélem 2009 még jobb lesz!

Kívánok Mindenkinek Boldog Új Évet és azt, hogy 2009-ben Teljesüljön Minden Álmotok!

Mára van pár kedves meghívásom (thx!), de mindet visszautasítottam, itthon szilveszterezek anyuval. Valahogy nincs szükségem izzadság és cigiszag keverékének masszív szagára , kontroll nélküli ivásra, lökdösődésre, idegbajra, délutánig tartó after-ra és másnaposságra. Tegnap még megfogalmazódott egy gondolatfoszlány, hogy mi lenne ha… De nem. Sikerült okosan döntenem. Így hát vettünk pezsgőt (nekem szigorúan száraz, ugye a diéta), virslit (persze nem nekem), a lencsefőzelékhez füstölt húst (erre még ránéznem is tilos). Beszereztünk 2 új társast is (Monopoly – a világ csodái, és valami Casino-sat). Van dekorációnk és rózsaszín trombitánk. Ezen felül jókedvünk. Mi kell még?

Anyunak ma van a születésnapja. Eddig mindig a Wasabi-ban ünnepeltük, de most a túlsúlyunkra tekintettel máshol/máshogy ünnepeltünk. Koncertre mentünk. A Mindörökké Beatles-re.

Taxival, hogy ne kelljen még a parkolással sem bajlódni, hogy a bejárat előtt libbenhessünk ki a meleg autóból. Ami össze is jött. De. Az interneten vásároltam a jegyeket, így a helyszínen tudtuk csak átvenni. Bemegyünk, érdeklődünk, merre van a jegypénztár. A túloldalon. Oké, átmegyünk. Ott is megkérdezzük az ajtóban álló, jegykezelő hölgytől, merre menjünk. Elmondja. Kérdezzük: messze van? Messze. De van nálam jegy, x ezerért odaadom. Köszi nem, tudomásul vesszük, morcosan elindulunk ki a hidegbe, hogy végre a kezünkben lehessen a jegy és végre elfoglalhassuk a helyünket. A csaj precíz magyarázásának és kedvességének köszönhetően tettünk egy teljes kört az egész épületegyüttes körül. Amikor visszaértünk oda, ahonnan indultunk, akkor már nem voltunk éppen nyugodtak. Megfagyunk, körözünk és elkésünk. Aztán ott balhét kivág, jegyet ide! Oké, menjünk vissza a másik oldalra újra, intézkednek, meg lesznek a jegyek. Aztán egy nem éppen kellemes modorú fiatalembernek sikerült átadnia a borítékot a belépőkkel, de ezt már szinte fel sem vesszük. Elkezdünk helyet keresni, naná, hogy nem fix ülőhelyes a koncert. Még jó, hogy fél órával a kezdés előtt már megérkeztünk, de csak éppen, hogy beestünk a kezdés előtt. Még jó, hogy 3 db üres szék egymás mellett sehol sincs, sőt, majdhogynem nincs is szabad hely. Ekkor már majdnem sírok, ez anyu szülinapi ajándéka. Szegénykém. Szegény én. Aztán a csodával határos módon mégis sikerül leülnünk, persze a legtetején (az épített nézőtér lépcsőjén még korlát sincs, kicsit félek csak, nem számít…).

Aztán elkezdődik. Én még az első pár percben a nem éppen visszafogott panaszlevelemet fogalmazom, amit a rendezvényt lebonyolító cég és a jegyiroda (mert hogy ma próbáltuk átvenni délelőtt a belvárosi irodájukban a jegyeket, sikertelenül) vezetőségének fogok küldeni, de aztán magával ragad a zene és látom anyu arcán a mosolyt, ami a legesleglényegesebb elérendő cél volt a mai jeles napon. Sikerült.

Boldog Születésnapot Anyu!

Képes vagyok elkésni valahonnan csak azért, mert itthon utolsó pillanatban jut eszembe, hogy nekem muszáj valamilyen (pontosan Amelie OST, mert régen hallgattam és pont ilyen a kedvem ma) zenét hallgatnom út közben. Szóval CD-t megkeres, gépre fel, telefonra át, minimum 10 perces késés, de azért a fülemben a hangulatzeném szól és én mosolygok az utcán.

Fogyni mentem egyébként. Miközben szaunáztam Hosszúlábú aput olvastam, míg tekertem Napsütötte Toscana-t néztem, így elsőre nem is volt olyan vészes…

A hazaútam meg legalább három pékség mellett vezetett el, ami baromi nagy kegyetlenség az élettől. Csokis croissant ide, de moströgtönazonnal! Na megyek, megiszom a fehérjeturmixomat=ebédemet.

Szép napot!

Lila pöttyös pizsiben (tesómtól karácsonyra), rózsaszín pomponos zokniban (anyutól karácsonyra) pihegek a puha párnákkal teli kanapén, Audrey Tautou-s filmet nézek, Pinky mellettem szuszog, a karácsonyfán (olyan jó nézni) színes fények csillannak meg a fényes díszeken, vanília illatú mécsesek, rénszarvasos bögre tele forró fahéjas teával…

Ez van most éppen.

Most jött el a pillanat, hogy kipukkadok, tele vagyok, nem tudok többet enni. Ma újabb süti készült általam, most sajtos, a változatosság kedvéért, amit leöblítettem egy kis tömény cukorral csoki likőrrel. De ez van, ha valami bajom van (nem mennék bele mi…). Nem, nem inni szoktam. Inkább sütök. Mondjuk legalább annyira önpusztító tevékenység, a kutyának sem fogok így kelleni. Plusz 5 kiló tuti felszaladt. Talán képtelenség is ennyit hízni pár nap alatt, de persze nekem valahogy mégis sikerült. Épp’ ezért hétfőn befizetem magam Hypoxi-ra és infra szaunára, vegyék le rólam ezt a hájat sürgősen!!!, nem bírom magam elviselni!

Konyhába ki, sütit kukába be. Csak nehogy úgy járjak, mint szegény Miranda, hogy aztán a szemetesből falatozzak…

Még egy kis karácsony következik.

Családi nyomásra egy újabb sütit készítettem:

Délután a belváros felé vettük az irányt:

Misén is voltunk (ismét, mert az éjféli misét sem hagytuk ki szerdán), a templom a Ferenciek terén teljesen karácsonyi hangulatban pompázik:

Váci utca:

Vörösmarty tér, óriási díszek:

Hegyes fülű kismanók:

Bárki bármit mond, én nagyon szeretem a karácsonyt. Olyan mások lesznek az emberek, mosolyognak, titokban meglepiket csomagolnak, finom sütik és tűlevelek illata száll és érezni a szeretetet a levegőben. Nyálas? És? :)

Először is zene on:

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

Az idei fa színes izzókkal:

A sütifelelős idén is én voltam. Linzer selyem gyöngyökkel:

Aszalt szilvás-diós bejgli:

A finom illatokról nem csak a sütemények gondoskodtak:

Fények:

Díszek:

MissRuby Jézuskájának :) csomagjai anyunak és a húgomnak:

Anyunál tartottuk a karácsonyozást, ahol szintén madárkák ültek a fenyőágakon:

A közös vacsorázást…

ajándékozás követte. Íme az én meglepetéseim 2008-ban:

Világítós fürdőlabda, Lolita Lempicka parfüm, bőrtok az iPhone-hoz, jövő évi naptár és

3 részes muránói üvegékszer szett:

Plussz:

Még egyszer: Boldog Karácsonyt Kívánok minden drága olvasómnak!

Ez a szabadság csak a méginkább kimerülésre jó eddig, rohanás ide, rohanás oda, ez kell még, az kell még, bevásárlás, ajándékok… Vajon a pince melyik eldugott szegletében van a fenyő? És hol tudok utolsó pillanatban piros izzósort venni? Miért nem lehet aszalt szilvát kapni? Öt féle sütit sütni, takarítani, díszíteni, ma még vendégségbe is menni, ahol ki is nézni valahogy…

Szerintem holnap beájulok a fa alá…