Tummy
Éppen azon filózgatok, hogy hova hízok én, és eme gondolatmenet mellé Ziegler sütikéket eszegetek nyomatéknak, alátámasztva az egész téma aktualitását.
A suliban még ügyes voltam, meg bírtam állni, hogy ne egyek, pedig az előttem elfogyasztott szendvics nagyon csábított a rosszra, még mondtam is, hogy este ilyet nem…szó sem lehet róla nálam és rendeltem egy kávét, ÉDESÍTŐVEL.
Erre most tessék. Kétpofára. Édesség.
Sebaj! Holnap is lesz nap, amikor majd betartok minden szabályt, mondjuk ideje is, mert ilyen szempontból meglehetősen elengedtem magam az utóbbi időben.
A sütis zacskó lassan ki is ürül mire ezt a bejegyzést megírom, ennek már mindegy…
Mondjuk ha visszatekerném az időt és megint annál a másodpercnél lennék, amikor felnyitottam és lenne választási lehetőség mit teszek, akkor is e mellett döntenék.
Mert.
Megérdemlem ez után a hosszú nap után, mert imádom a vaníliakrémet, mert Pinky is falatozik velem együtt, mert holnap is lesz nap, amikor már tényleg (ezer %, tuti fix) elkezdem az önsanyargatást és megvonom magamtól az összes egészségtelen és hízlaló finomságot ételt.
Így legyen!
Hihi. :) Én félig-meddig tartom magam a dolgokhoz, bár kisebb-nagyobb kísértések azért vannak.
Comment by macsibibi — 2008. October 16. Thursday @ 21:21
nekem sem megy mostanában (ez sem:)), én is mindig elcsábulok, pedig nem kellene. és minden nap megfogadom, hogy kész, vége, holnaptól erős leszek, de aztán…:) mindenesetre HAJRÁ!
Comment by Eszti — 2008. October 17. Friday @ 08:22
jaj ne viccelj már, nagyon csinos vagy!!! nem kell sanyargatni, csak picit visszavenni a sütikét:))
Comment by Bori — 2008. October 17. Friday @ 14:44
macsi: De olyan nehéz nem engedni nekik… :)
Eszti: Köszi! :) Ejjjj, ráérünk arra még… :)
Bori: Köszönöm! De édesség nélkül nem bírom!!!!!! :)
Comment by MissRuby — 2008. October 23. Thursday @ 10:32