Kitty
Namárcsakezkellettnekem!
A tesóm párjának a macskája elkóborolt (egyetlen egyszer) és ennek következtében született 5 kicsikéje. Ebből egy tegnap este hozzánk került, mert erőtlen volt, nem evett, nem ivott. Ma délelőtt elvittük a dokihoz, hogy felerősítse. Gondoltuk kap vitamin injekciót… Hát nem kapott… Az orvos szerint teljesen életképtelen volt, ha most sikerült is volna jobban lennie, az egész kis életét szenvedéssel töltötte volna. Így elaludt. Örökre.
Ő volt a kis angyalka:
Nagyon nehéz volt ezt a döntést meghozni. Főleg a tavaly decemberi események után, amit ma részben újraéltem… MiniMó (L)…
Nem jó ez így.
Nem jó ez sehogyse…
Szegényke! :(
Nem vagyok nagy macskás, de ô gyönyörûszép! Amúgy pedig én mindig a kisebb, gyengébb, “csúnyább-nyomibb” állatkákat szúrom ki, ôk a kedvenceim, igaziból is, plüssbôl is. Ôket valahogy jobban tudom szeretni, talán mert nagyobb szükségük van rá…
A többi cica jól van akkor?
Comment by macsibibi — 2008. June 26. Thursday @ 19:49
jaj szegény:(
Comment by Bori — 2008. June 26. Thursday @ 20:33
macsi: Én pont ugyanilyen vagyok. Valahogy mindig a csúnyák a szépek nekem.
A többi cica jól van. Egy kicsit gyengébb, de csak nem lesz baj!
Bori: :((((
Comment by MissRuby — 2008. June 26. Thursday @ 21:05
Ó szegénykém :(
Comment by Rita — 2008. June 27. Friday @ 09:06
:(
Comment by MissRuby — 2008. June 27. Friday @ 20:07