Akkor én kérném ezt a gyönyörűséget:

Köszönöm!

Azt hiszem lemerült az elem. Nem csak most, hanem már egy ideje. Depisnek nem mondhatom magam, de hú de jókedvűnek sem. Egy befőtt lettem. Mondjuk meggy , azt még szeretem is. El vagyok…

Sok mindenhez nincs kedvem, amihez kéne, meg amit szeretek is. Pl: olvasom ám lányok minden egyes betűjét annak, amit írtok a blogotokba, de valahogy a véleményalkotás részemről mostanság elmarad. Mondjuk amúgy sem vagyok egy kommentelős fajta… De most itt:

Tisss: fel a fejjel és grat a szép új csizmádhoz! Kép? Nefrit: köszi a felkérést, igyekezni fogok teljesíteni. Rita: szegény fenyőfácskád, átérzem a helyzetet. És a családit is. :(. Macsi: kitartást a tanuláshoz, ügyes leszel, meglátod!

A munka keresést is halogattam, a mai napig. Délelőtt nekiálltam, úgy nagyon. Csak végre lenne már valami kölcsönösen jó…

Do you speak English? Ühüm, folyékonyan gondolok arra, hogy ha tanulni nem is, de ismételni már nem ártana… 

Sokszor, sőt rengetegszer jut eszembe a MiniMó. Néha azt gondolom, mindjárt elkezdi kaparni a kis lábikójával az ajtót, hogy engedjem be a lakásba. Mert csak kizártam. (Megtörtént eset alapján gondolom ám.) Most nevetni kell vagy sírni?

Azt hiszem most rágyújtok.

Kipróbáltam az új serpenyőmet, igaz csak tükörtojást sütöttem benne, de hibátlanul sikerült.

(Sok) kávés pörgés, persze nem arra, amire tényleg kéne.

Nem akarom leszedni a karácsonyfát, hát nem is teszem.

Pinkuszka pedig heverészik a hálószobában (én is akarok):

Nem sok dolog történik mostanság. Éldegélünk.

Ikeáztunk például. Kaptam egy növényt, amit biztos nem fogok elfelejteni megöntözni:

Csináltam egy sablont, már csak írni kéne, de kedvem az nincs hozzá…

Pá! 

Anyu ma meglepett egy meglepő vonalvezetésű, fekete elegáns ruhával, egy kis inggel (szép hímzés van az ujjain), egy kosztümmel. Két nyaklánccal, az egyik szépséges kristályokból van, a másik pedig egy bordó színű, virágos, gyöngyös lánc. Szeretem az ilyet. Ki sem kell lépnem a lakásból (újra rosszalkodik a lábam), a ruhákat pedig a saját kis "stylist" anyukám házhozhozza. Ha  elegáns és egyedi dolgokról van szó, anyu mindig eltalálja az ízlésemet. Szerencsés vagyok, vagy szerencsés vagyok?

Most pedig Édi (L) várás, s.o.s. készülődés, megyünk usziba, hátha segít…

És megvan a nyelvvizsga időpontom: február 29. Hurrá!