Kész, végre vége, elmúlt a tanulós, idegeskedős időszak. A labor második szövege nagyon nehéz volt, de az első jól sikerült. A szóbelin meg szerencsémre nem az a vén, gonosz szipirtyó volt. Most két cukorfalat, mosolygós, sűrűn bólogatós néninél vizsgáztam és így mennyivel kommunikatívabb voltam… A szakmai társalgás gördülékenyen ment, a szituáció (a vállalat új gyáregysége Lengyelországban, kiküldenek dolgozni, nem örülök neki, feladatom, ellenérveim, …) is jó lett. A grafikon elemzéssel adódtak kis problémáim. Eleve nem szeretem a kördiagrammot, nem hogy több összehasonlítását. Brrr… De ahhoz is mondtam-mondtam-mondtam. Néha oltári hülyeségeket, de nem baj. :) A lényeg, hogy nem kukultam meg, mint az eddigi alkalmaknál.
Eredmény egy hónap múlva. Addig izgulás, mert lehet, hogy jónak érzem, de ha ők szakmai szemmel mégis máshogy ítélik meg, akkor… Nem, ezt visszaszívom, mert nem lehet, hogy nem lesz meg. :)

A vizsga után kicsit beugrottunk a MOM Parkba, vettünk igazi belga csokis (
Lush) ajakápolót nekem (
csoki illatú, puha száj… :)), ettünk Szamos Marcipános kandírozott fügét és narancsot. Mmmm…
Most meg minden vágyam egy kellemes pezsgőfürcsi, aztán egy jó nagy alvás, hogy holnap újjáéledhessek végre, összeszedjem magam, kitakarítsak, karácsony váró hangulatot teremtsek a lakásban…