2007. november 30. péntek

Pie chart

Kész, végre vége, elmúlt a tanulós, idegeskedős időszak. A labor második szövege nagyon nehéz volt, de az első jól sikerült. A szóbelin meg szerencsémre nem az a vén, gonosz szipirtyó volt. Most két cukorfalat, mosolygós, sűrűn bólogatós néninél vizsgáztam és így mennyivel kommunikatívabb voltam… A szakmai társalgás gördülékenyen ment, a szituáció (a vállalat új gyáregysége Lengyelországban, kiküldenek dolgozni, nem örülök neki, feladatom, ellenérveim, …) is jó lett. A grafikon elemzéssel adódtak kis problémáim. Eleve nem szeretem a kördiagrammot, nem hogy több összehasonlítását. Brrr… De ahhoz is mondtam-mondtam-mondtam. Néha oltári hülyeségeket, de nem baj. :) A lényeg, hogy nem kukultam meg, mint az eddigi alkalmaknál.

Eredmény egy hónap múlva. Addig izgulás, mert lehet, hogy jónak érzem, de ha ők szakmai szemmel mégis máshogy ítélik meg, akkor… Nem, ezt visszaszívom, mert nem lehet, hogy nem lesz meg. :)

images.jpegA vizsga után kicsit beugrottunk a MOM Parkba, vettünk igazi belga csokis (Lush) ajakápolót nekem (csoki illatú, puha száj… :)), ettünk Szamos Marcipános kandírozott fügét és narancsot. Mmmm…
Most meg minden vágyam egy kellemes pezsgőfürcsi, aztán egy jó nagy alvás, hogy holnap újjáéledhessek végre, összeszedjem magam, kitakarítsak, karácsony váró hangulatot teremtsek a lakásban…

2007. november 28. szerda

Wake Up

A reggeli program mindig a következő: Édes negyed 8 körül elindul munkába, én kiengedem és utána visszahuppanok az ágyba. Aztán körülbelül fél óránként hideg, vízes orrocskára és puszikákra ébredek. Pinky baba így jelzi, hogy: Itt az idő, hogy felkelj te álomszuszék! Hát lehet ennek ellenállni? Lehet… Egészen 10-ig, amíg tényleg magamhoz térek.

cute.jpg

Annyira hozzámnőtt ez a kutyi, hogy egész nap a sarkamban van. Ha a konyhába megyek különösképp. Ha az asztalnál ülök, akkor felkéreckedik és a karomban van. Ha a kanapén ülök, akkor ő is felül mellém. Igazi szerelem a miénk. Igaz, hogy rosszcsont (most például az éjszakai fogszabályzómat emelte le az éjjeli szekrényről és hajlította el a mini fogacskáival), de nem lehet rá haragudni. Na jó, talán egy percig lehet. Semmi több.

Update: Édes kérésére helyesbítés következik: Pinky Édeshez is hozzánőtt, nem csak hozzám. Helyesbítés vége. :) (L)

2007. november 24. szombat

Pancake

Én beköltöztem a 565864ttcrg1v6f3.gif laptopommal, a könyveimmel, a jegyzeteimmel a hálóba, Édes a nappaliban WOW-ozik. (Még egy hétig ez lesz az esti program. :() Várjuk a palacsintákat… Úúúúúgy megenném már! Somlóis, gesztenyés, túrós, túrós-barackos, baracklekváros…

Shopping-shopping-shopping

És igen! Ma elruccantunk a Vörösmarty térre vásárolgatni. Végre valahára sikerült megvenni A piros(ka) kabátot. Puffos váll, a-vonal, gombok. Nagyon örülök neki. Az ára pedig potom összeg volt (köszönhetően a nyitási akciónak). A piros kesztyűnek, a fekete bőr kesztyűnek, a Hello Kitty-s szájfénynek és szemhéjpúdernek (nagyon cukik) szintén nagyon örülök. Édesnek lila és piros pulcsi, karkötő, öv, nyaklánc… Ó, sok-sok minden. Aztán a vásárlás (édes) fáradalmait egy-egy Gerbeaud-torta mellett pihentük ki. 
Itthon pedig olyan finom illat van! Köszönöm Szívecske a virágot (is)! (ILU)
[coolplayer width="300" height="20" autoplay="0" loop="0" charset="utf-8" download="0" mediatype=""]

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

[/coolplayer]

Most meg zenét bekapcsol, angolt elővesz…
 

2007. november 23. péntek

Head

Furcsa dolgok vannak mostanában.
A napokban két volt osztálytársam is megkeresett munka ügyben. Az egyikkel ma találkoztam volna. Igen, volna. Megbeszéltük, de neki kiment a fejéből, így én szép kört tettem hiába a városban. Mérges vagyok.
Ezért most bosszúból felnyitottam egy zacskó mikulásos gumicukrot, és jól leharapdálom a fejüket. :) Épp most harapom. Ááááá!
Tegnap meg az angolon sikerült elvágnom az ujjamat a székkel, ahogy húztam be magam alá. Ezt a kárpitot fogó szöggel sikerült. Van most rajta mesefigurás ragtapasz. (Közben még egy mikulásnak annyi…)
Ezen kívül kinéztem pár gitárt (elektromosat), ami újabb tökéletes ajándék lenne karira. Nekem. Mert tényleg komolyan gondoltam.
………….
Az előbbieket tegnap este írtam, csak egyik percről a másikra olyan álmosság tört rám, hogy a publikálás elmaradt.
A mai napom eddig az angol és a zene jegyében telt. (Ide most egy zenét akartam berakni. Akartam. Már nagyon elegem van a WordPress-ből. Grrr…)
A folytatás is hasonló lesz. Talán még egy kis PhotoShop is belefér, új blogsablont találtam ki. Csak nehogy az legyen vele, mint az előző ötletemmel

2007. november 20. kedd

Currently

Azt hiszem mára újra a régi vagyok, semmi szédülés.

Tegnap az angolon totál kibuktam, egyszer csak fogtam magam és kijelentettem, hogy ez ma nekem nem megy. Valahol úgy érzem annyi sok témakör van már a fejemben, amikhez jó sok szó és kifejezés társul, hogy kész, több nem fér már el. Tovább kéne ezen lendülnöm, de valahogy nem sikerül. Pedig ahogy nálam már szokásos vizsga előtt (kész horror), tételeket húzok álmomban, hol folyékonyan beszélek, hol csak ülök, egy hang nem jön ki a torkomon. Remélem jövőhét pénteken az előbbi fog bekövetkezni. Ja igen. És kedvesen egy napra tették be nekem a labort is és a szóbelit is. Thx!

 

350_dscf7459-copy.JPG

350_dscf7466-copy.JPG

350_dscf7465-copy.JPG

Tegnap még annyi történt, hogy Pinky tenyésztőjétől kaptam egy érdekes kommentet (ugye az elhanyagolt blogjába), amin annyira felhúztam magam, hogy szép választ kanyarítva sikerült csak lehiggadnom. Hogy egyeseknek mi járhat a fejükben? :)

A Guitar Hero meg erősen függőséget okozó játék! :) Régi álmom, hogy megtanuljak gitározni. Csak állnék fent a színpadon, valami dögös cuccban, tépném a húrokat, a közönség meg örjöngene. Ok, belátom, kicsit elképzelhetetlen ez rólam… :D

2007. november 19. hétfő

Guitar Heroes

Szombaton a Tandem-es blogtali után – (ami egy aprócska incidenst (igen, a piros körömlakkos HP én vagyok :D) leszámítva kellemes élmény volt) -  átruccantunk a Mammut-ba, kis Tabu és mégkisebb Dokk Café, tánc és ital. Ez utóbbi annyira nem tett jót nekem, hogy a tegnapi napomat majdnem egészében az ágyban töltöttem, abban az érdekesen forgó piros falú hálószobában.
pink_guitar___by_dananofx.jpgNa jó, kicsit felkeltem, mert Édes (nem normálisan) taxival, hirtelen ötlettől vezérelve, este 7 óra után valamivel fogta magát, hogy ő most elmegy megvenni a Guitar Hero-t. (Hozott még nekem a dilis Szív turmix gépet, meg rózsaszín egeret meglepibe. (L)) Rockerkedtünk vagy 1-ig. :) Most meg harmadnaposan, össze kéne szednem magam, mert ma már nem mondhatom le az angolt. Mindjárt 30-a van…

2007. november 17. szombat

Little Red Riding Hood

Ó, le sem merem írni… De mégis. :) Ma vásárolgattam anyuval. Vettünk neki egy gyönyörű szép táskát. Nekem meg lila harisnyát, lila övet, piros övet, fekete maxi pulcsit (azt hiszem ez volt az utolsó ilyen hosszúságú pulcsim, sok-sok van már: szürke, lila, csíkos, …), mini, boleró szerű kardigánt, egy újabb csizmát, piros körömlakkot, hosszú fekete gyöngyös nyakláncot. Tehát anyu táskája nagyon szép. :P
A MNG-s piros kabát pedig azóta kísért (amióta én buta otthagytam a boltban). Piroska szeretnék lenni, könyökig érő finom bőr kesztyűvel akarom a kis "kosaramat" vinni.

2007. november 16. péntek

Swoon

Szinte nem is tudom, hogy jöttem ma haza a fogorvostól, olyan álomszerű volt az egész. Történt ugyanis, hogy a kezelés után annyira rosszul lettem, hogy majdnem elájultam. Hárman forogtak körülöttem (szó szerint) – két asszisztens és a dokim (akivel kapcsolatban egy újabb bizonyíték, hogy ő a legeslegaranyosabb fogdoki, akihez eddig szerencsém volt (remélem nem is kell váltanom jó ideig)) – kérek-e narancsot, cukrot, vízet, lefeküdnék-e.
Aztán mégsem történt semmi extra, hála az égnek, de jó kis ijedtséget hoztam rájuk is és magamra is. Nos, jöttem haza, esett, mindenki feje búbjáig beöltözve, csípős hideg. És egyszercsak már itthon is vagyok, hazahozott a lábam. Itthon zellerkrémleves (pirított zsemlekockákkal, nyami kedvenc), kis szundi, Szamos marcipán desszert. Nem vagyok ájulós fajta. Ez vajon mitől lehetett?
Egyébként érdekes, az egész család fent kukorékol még, tudom, mert az előbb mentem fel anyuhoz enni egy szendvicset (nálam itthon semmi ehető). Fél1kor. Így kell ezt. :)
Rejtélyes hangok jönnek valahonnan (nem, nem a képzeletem szüleménye, még nem csavarodtam be teljesen :)),  hetek óta idegesít, nem tudom megfejteni. Brrr… Brrr… Brrr… Egész álló nap…

2007. november 14. szerda

Style

Napok óta nem írtam semmit. Azt hittem szingli leszek, de mégsem. Mindenesetre ma újra összeköltözés, vagy visszaköltözés? Mind1 is, together again.

Ma elvittem két csizmámat cipészhez, nem tudom hogyan, de irtó rövid idő alatt tönkreteszem a sarkukat. Nem vagyok csámpi, nem erről van szó (még szerencse:)), talán nem kéne apró kavicsos útakon tipegnem bennük, de van úgy, hogy elkerülhetetlen.

Aztán hazaérve belekukkantottam a Moonwalker-be az HBO-n, ettől megjött a kedvem egy kis Jacko hallgatáshoz. Énekelve style-oztam magam a tükör előtt, felpróbáltam az új  szerzeményeimet. Ó … Just beat it, Beat it … jaj, de tök jó ezzel az arany övvel … Billie Jean is not my lover … arany táska, ááá, az már sok lenne … I just can't stop loving U … hajpánt, piros köröm … mégsem, inkább lófarokba tűzöm … igen-igen … ez a fülbevaló tökéletes lesz … yeah … lalala… kész Thriller …

354858pqwby7uemq.jpg

Éljen a hatvanas évek és Peace!
következő oldal »