2007. July 20. Friday
2007. July 18. Wednesday
Smash
Igazából kaki van a paliban. Akarom mondani nem élünk meg fényes napokat mostanában. Kezdődött Édes munkahelyi zűrjével. Ami nagy-nagy zűr. Aztán az én munkakeresésem is úgy tűnik rosszul alakul. (Szép kis hangzatos név mögé bújtatva ez a mai tag is előadott nekem egy ügynöki munkát. No thx!) Aztán Édest egy "kedves" fiatalember megszabadította jó sok pénztől fényes nappal a Nyugati téren. Szóval ez a nagy büdös helyzet! Nem akarok általánosítani, de sajnos nem sok jót tapasztalok az emberektől mostanság. Minden ami rossz történt velünk csak az emberek szemétségét, aljasságát, álnokságát, hazug mivoltát mutatja. Mondom ezt én, aki általában még a legrosszabb helyzetet is a "jó" oldaláról közelíti meg. Mondom ezt én, aki még az utolsó szélhámost is "mentegeti". Mondom ezt én, akit abszolút nem ejtettek a fejére és nem hagyom magam bevinni az erdőbe. Mondom ezt én, akivel mindezek megtörténnek… De ennek a mai nappal azt hiszem vége.
És minden ellenére mi csak mosolygunk tovább, mert mosoly nélkül nem élet az élet. Aztán minden gonosz megkapja méltó büntetését…
On the phone
2007. July 17. Tuesday
Puma
jtón durva progi zene fogadott… A többi meg vicces volt. Marketing asszisztens. Ja? Napi 11 óra munka? Semmi gond! (Kezdőként talán egy életre elvenné a munkakedvem. Vagy meghozná?) Ezt még nekem is át kell gondolnom. Aztán szundi mód bekapcs körülbelül két órára. Majd Margitsziget, majdnem egy teljes köröcske. Most MiniMó sétiztetés. Remélem kellőképpen elfáradunk ahhoz, hogy szokásunkhoz híven ne kukorékoljunk éjjel 3-ig. Alakul…2007. July 16. Monday
SnowAngel
Helyette: *meggyullad, meggyullad, meggyullad*.
Nehéz az élet…
embernek is megfelelne, persze nem ennyi ruhával, táskával, cipővel, miegymással. Azt meg méghalkabban mondom, szinte suttogom, hogy pénteken sok-sok darabbal bővült a ruhatáram, ami szép és jó, de a gardrób szekrényből már kivenni nem tudok semmit sem úgy, hogy ki ne húznék vele még legalább 10 dolgot …) Így ezt a hatalmas problémát kéne orvosolni. Meg a lakásban ide-oda letett kis "mütyűrkéknek" és kéne hely. És azt hiszem -vagyis nagyon remélem-, hogy a káoszt holnap sikerül valamennyire felszámolnom. Mert már lassan az őrületbe kerget… Arról nem is beszélve, hogy a babácskák cuccai is csak szaporodnak-szaporodnak. Mi lesz így? Mi lesz így? Azt képtelenség, és egyben őrültség is lenne megfogadni, hogy soha többet nem veszek semmit… Áááá! Kizárt… :)








