Nem tudom ki hogy van vele, de nekem most nagyon bejön ez az esőcske! Feltölt valami érdekesen kellemes érzéssel. Hangulatos… Főleg ha nem kell kidugni az orrom a lakásból. És most nem kell! Net, net, net az ágyikóból, forró teácskával, Édessel és pihe-puha Pinky-vel.

Édes a frissen kimosott függönyt akasztja fel, én meg közben a ropogós (teliholdját) popsiját harapdálom…
Tegnap éjszaka MiniMó nagyon nem volt jól. Tűzforró volt és nagyon bágyadt, a nyelvecskéje pedig szinte fehér. Remélem semmi komoly baj nincs. Komoly, persze: epilepsziás, daganata is van, meg már nem is mai csirke. Nos, ezek fényében eleve komoly a helyzet, de csak nem mond semmi "új" rosszat a doki. Ma kell vinni MikroMót beoltatni, így MiniMókus is jön velünk. A kis öreg hölgy…
Imádom Pinky-két annak ellenére, hogy az egész lakást egy nagy WC-nek nézi, annak ellenére, hogy néha annyira behergeli magát, hogy nem lehet bírni vele, úgy játszik, mit egy kis őrült. De hát baba kutyi! Rosszcsont!
Pinky L.O.V.E.
Van abban valami érdekes, ha egy telefonos ügyintéző ilyen szavakat használ: Várjon egy pindurit! Mindjárt bekanyarintom a nevét! Dobunk egy mailt! És az is funny, ha dalolászik, miközben keres valamit. És ez már nem az első eset, hogy ilyen előfordul velem. Komolyan hölgyeim és uraim! Nem mintha annyira zavarna, de azért-azért… :)