Nem megy nekem a ‘seggnyalós’ motivációs levél megírása. Soha nem is fog menni, ha nem változtatok magamon. De akarok én dupla nyelvvel más popójában kotorászni? Nem hinném, hogy a stílusommá válhat ez a fajta magatarás…

Elmondhatom magamról, hogy egész életemben fogyókúráztam. És egész életemben fogyókúrázni is fogok. Sajnos!

Ebből következik, hogy sokszor küldöm magam büntibe, mert valami rosszat (t)ettem! Ma is ez történt!

A lépcsőzőgépen izzadva (ez enyhe túlzás) megettem pár kocka (na jó, kb. 12 kocka) csokit! Ebben annyira elfáradtam, hogy abba is hagytam az egészet!

Majd holnap!

Lehet, hogy megfáztam. Már tegnap este vacogtam, és ha éjszaka nem bújt  volna mellém az én kis Baby-m , tuti megfagytam volna reggelre. Most sem jobb a helyzet, kint hétágra süt a napocska én meg betakarózva ülök itthon forró teát iszogatva. Megint levet hűtök :), pedig tanulnom kéne…

Érdekes, hogy akkor is veszek fekete cipőt magamnak, amikor nincs is rá igazán szükségem.

Érdekes, hogy útban a gyros-oshoz jut eszembe, hogy én igazából vega vagyok.

Érdekes, hogy igazából a “mi” nem ő és én, hanem ő és ‘fogalmamsincskicsoda’. Érdekes és rossz, hogy néha makacs-pukkancs vagyok.

Szórakozott vagyok és nem tudom mire van szükségem, azzal ellentétben, hogy tudom mire nincs egy fikarcnyit sem…

Esett az eső, de ez ‘kellett’ a szivárványhoz. Egy őszinte, mély beszélgetés és egy forrócsoki a legnehezebb helyzeteket is orvosolni tudja…

Nem szeretem se a tegnapi, se a mai napot. Elvesztek a gépemről a több hónapig gyűjtögetett képeim, az angol önéletrajzom. Az újratelepítés miatt most minden olyan idegen, nem otthonos, nem szeretem. Rosszul aludtam nagyon, hülyeségeket álmodtam össze-vissza. A gondolataim is bántanak, meg még sokminden. De nem picsogok tovább, fogom magam és nekiállok tanulni, vagy takarítani, vagy filmet nézni, vagy elmegyek sétálni és kiülök a napra feltöltődni, vagy bármit csinálni, ami kicsit is eltereli a gondolataimat…

Csak ülök itthon egyedül a gondolataimba feledkezve, összezavarodva. Egy hete még terveim/terveink voltak, összeköltözés, közös élet. Életemben most először éreztem úgy, hogy megtaláltam azt az embert, akivel ezt komolyan és boldogan megtenném. Szertefoszlott. Nem maradt belőle más, csak egy nagy űr a lelkemben és egy ‘mi lett volna, ha…’ érzés. Most igazán nagyot csalódtam. Benne is és magamban is…

Édes: Ez egy lakótelep.

MissRuby: Nem, ez a Marina Part.

Édes: Nem, ez egy lakótelep. Tudod, mint ahol a Szomszédok játszódott. Csak újabb kiadásban.

MissRuby: Nem, ez a Marina Part.

Édes: Ha fogsz egy kutya szart kakit és rárakod, hogy Dolce & Gabbana, akkor az jobb lesz attól?

MissRuby: Igen, abba öröm lesz belelépni!

Iskolás “kislánynak” öltöztem. Masnis kiscipő, rövid kisszoknya, fehér blúzocska, fonott copf. A cica sminkem, a nagy kivágás és a necc harisnya pedig… :)