Most, hogy elkezdtem áthozni a régi blogomból a bejegyzéseket, rájöttem, hogy az életem egy év alatt nyúlfarknyit sem változott. Ugyanúgy szenvedek a szerelemmel, a fogyókúrával, magammal és az élettel úgy összességében… Lehangoló.
Elmentem aludni. Jó éjt!
168 centis magassággal, 55 kilóval és 19,49-es testtömegindex-szel ducinak érzem magam. Ez nagyon nincs jól így. Kezdődhet a disznóölés… Röf-röf-röf!
HülyePicsa sok idővel, eldiétázott aggyal!
Édes nem unja meg a játékot. Nagy gyerek! :D Mit találtam már megint a táskámban…?
Szépen betábláztam magam doki-ügyileg, a közeljövőben háromhoz is lesz szerencsém. Ebből a jövőhét pénteki plasztikai sebészes lesz a "legizgibb". Megint, még mindig, és nem akarom…
“A grapefruit definíciója: Olyan citrom 
, amely kapott egy lehetőséget és élt vele.” O. W.
Elkezdtem olvasni ma egy könyvet (Lisa Alther: Eredendő bűnök) szaunázás közben, abban találtam ezt az idézetet. Egyébként tipikus vasárnap volt ez a mai, délig alvással, pihenéssel, uszizással. Anyuval sikerült egy jót beszélgetnem, olyan régen volt rá megfelelő alkalom, de ma ez is összejött. Csak a fejem ne fájna már megint…
Nagyon finomakat ettünk, telis-tele vagyok nagyon-nagyon. Bár meg kell mondani volt pár érdekesen kinéző étel: kigúvadt szemekre hasonlító valamik, amiknek Édi szerint mákosguba ízük volt, szerintem inkább hagyjuk, meg 
volt “halott baba ujja” (from Love Actually). Imádom a távol-keleti konyhát és a kultúrát is, úgy ahogy van mindenestül, még az ilyen érdekességek is bőven beleférnek. Japán pedig a legeslegkedvenc. A mai éttermezésnek köszönhetően előjöttek a régi emlékek, még az illatok is beugrottak. Azóta is nagy álmom, hogy visszajussak legalább még egyszer az életben Tokio vagy Sapporo utcáira…
Folyamatosan próbálom leelőzni a seggemet a hátsómat, de ha ma ide megyünk, megint nem fog sikerülni. Márpedig megyünk. Nyami-nyami!
Másnapos vagyok. Azt hiszem ma sem váltom meg a világot…
Most megpróbálok kicsit kikapcsolni agyilag. Ezért vodka-tonik. Pedig nem vagyunk jó viszonyban az alkohollal, de néha kell…
