Édesnek tegnap este a táskájába rejtettem egy csomag “instant” puszit. Ő kérdezte, hogy valamilyen úton-módon nem lehetne-e csomagolni neki egy egész napra való puszi adagot a munkahelyére. Így hát ötleteltem, megvalósítottam, csomagoltam…
Fogorvosnál voltam a Váci utcában. Így megejtettem a szokásos “bevásárló körútamat”, de semmi sem fogott meg, így csak Snoopy-s és Rózsaszín Párducos bugyikat vettem. Olyan arik! Most meg szétrobban a fejem, úgy fáj. Migrén…
Kenyeret sütöttem teljes kiőrlésű búza és rozslisztből. Nagyon finom lett! Most készítettem életemben először, de máskor is fogok, ebben legalább semmi (méreg) káros adalékanyag nincsen. Most pedig 101 kiskutyát nézünk. Nemsokára alcsi…
Lassan indulok a dokihoz. Kémiai mélyhámlasztásra járok, ez a mai lesz a negyedik alkalom. Így nem csak szebb lesz a bőröm, de el is tűnnek a ráncaim, így 25 évesen. :) Kicsit azonban tartok a maitól, ismét új cuccot fog használni a doki. Csak nehogy úgy járjak, mint a Szex és New York-ban a Samantha, és nekem is méhésznek kelljen álcáznom magam. Nem lenne funny! Csak nem…
Nem szeretem ezt a hétfőt. Olyan jó volt ez a négy nap, igazán tartalmasan töltöttük, és végig kettesben… Az előbb a gardrób szekrénynél jobb híján (meg talán azért is mert meglehetősen dinka vagyok) a ruháimhoz beszéltem. Szokatlan most egyedül…
Ma Mezőtúron voltunk Édes nagymamájánál. Hajnalok-hajnalán keltünk, aztán vonatoztunk. Odafelé még nem volt gond, IC-vel tudtunk menni. A bajok a visszafelé utazásnál kezdődtek. Nem volt már pótjegy, ezért gyorsvonattal kellett jönnünk. Igaz, hogy szájhúzogatva, de beletörődtem. Igen ám, de a vonat úgy tele volt, hogy az előtérben és a folyosókon is álltak-ültek… Hiába vettünk az első osztályra jegyet, esélyünk sem volt, hogy felférjünk. (Kérdem én, miért nem lehet ilyen esetekben plusz kocsit csatolni? És arra is keresem a választ, hogy miért adnak el ennyi teljes árú jegyet, ha van akinek ezért nyomorogva kell utaznia?) Plusszba ehhez még ugye hozzájött a kosz, a lerobbantság. Nem volt éppen egy kellemes utazás! Ilyet soha többet, ez kritikán aluli volt!
A másik kaland a kajálásom megoldása volt az utazás alatt. Hiába kerestünk valami nekem valót… Szomorú, hogy a boltok polcai cukros, E-betűs, műanyag szirszarokkal roskadásig tele vannak pakolva, de ehető, egészséges élelmiszert nem sokat találni. (Nekünk konkrétan ma egyet sem.) Így kicsit bűnözni kényszerültem, hogy megmeneküljek az éhaláltól…
És még egy dolog. A vonat ablakából kitekintve tanúi lehettünk egy nem éppen környezetkímélő tarlóégetésnek, mely hatalmas területen zajlott. Óriási volt a füstje! (Nincs ez már betiltva?) Ez adta meg az utolsó lökést ahhoz, hogy jelentkezzek egy környezetvédelmi egyesülethez. Hosszú ideje fontolgatom, de most léptem is. (Évek óta ilyen szellemben élek: energiatakarékosság, szelektív hulladékgyűjtés, az pedig hogy nem szemetelek alap.) Meglátjuk mi lesz belőle…
Ma volt: fogorvos, séta a Vörösmarty téren, latte a Duna parton, nagytakarítás, futó 
muskátli ültetés. Ez utóbbiban csak annyi a bibi, hogy ráeszméltem, ezzel megint hatalmas terhet vettem a vállamra. Rendszeresen öntözni kell! (A hangsúly a rendszeresen van természetesen.) Nekem már sikerült kaktuszt is kinyírnom… (Nem viccelek!) Szegény növények, hova kerültek…
Kávét és reggelit készítek Édinek. Most pedig orvul felébresztem! Jó reggelt!
Harmadjára hallgatjuk végig az albumot. Pedig ez a zene nem is a stílusom, de bejön…
[youtube hlhPfFnstR4 nolink]
Ma Édikémmel vásárolgatni voltunk. Furi dolog, de ez eddig egyetlen pasimmal sem bizonyult jó közös programnak. Ímmel-ámmal elkísértek, de negyed órás válogatás után már ordított róluk, hogy a hátuk 
közepére sem kívánják az egészet. De Baby-vel ez teljesen más! Vele élvezet róni a Plázát. És abból a nem éppen elhanyagolható szempontból is egész különleges a dolog, hogy az ő ízlésében teljes mértékben meg tudok bízni, adok a véleményére, hagyom hogy ő legyen a harmadik szemem, aki a popómat is lecsekkolja, milyen a kiválasztott darabban. (Ezt a piszok nehéz és felelősségteljes feladatot eddig csak az anyukámnak hagytam ellátni.) Így hát ma, az én kedves Kedvesem segítségével sikerült is vásárolnom egy tuti kis farmert. Két napszemcsivel is (egész véletlenül) gazdagabb lettem. Aztán a Mac’Donaldsba is be kellett ugrani a HK-s tolltartóért. Így legalább lesz mibe beleraknom azt a rózsaszín tollacskát, amit ajcsiba kaptam. (Így megy ez! Ok-okozati összefüggések! :))
