Tegnap éjszakába nyúlóan sikerült kenyeret sütni. Éjjel fél kettőig meg is alkottuk a remekművet, amiből sikeresen kifelejtődött a só. Részemről ehetetlen kategória. (A recept hozzávalóiban még szerepel a só, de az elkészítés leírásában már nem. Nos, belefutottam a csapdába, pedig már a múltkor megjegyezni szándékoztam, hogy alattomosan becsapós a recept. Na, majd jól át kell írni…) Így tehát minimális alvás után reggel nyolckor ágyból ki. De nagyon nagy kár volt. Már kiöntöttem a teámat (ujj leforrázása), aztán a földre (lustaságból) lerakott bögrét felrúgtam, ami ennek következtében átcsusszant az egész szobán, majd kicsorbult, megbotlottam az én egyetlen Mincsikémben, így kicsit összenyekkentem, de nem fájt (annyira). Szeleburdiságból és ügyetlenségből a mai napon eddig a percig csillagos ötös! Ebből  a csúnya álmos állapotból még az egy hektoliter elfogyasztott tea és az a kb. 1000 szál elszívott cigaretta sem lendített ki, így jobbnak látom, ha most kicsit visszabújok az ágyba és megszorongatom a dakszli párnámat… Bubu!