Sz_rul vagyok
Úgy érzem csupán csak árnyéka vagyok önmagamnak. Levert vagyok, nem tudok mosolyogni, nincs semmihez erőm, se kedvem.. Nem jóóóóóóó!
Úgy érzem csupán csak árnyéka vagyok önmagamnak. Levert vagyok, nem tudok mosolyogni, nincs semmihez erőm, se kedvem.. Nem jóóóóóóó!
Valamivel mindig el kell foglalnom magamat is, és a számat is. :D Az előbb vacsit csináltunk Édessel, húsos, sajtos, spenótos tésztát sajtmártással. Most dvd-zni fogunk, de közben azt hiszem jól esne egy kis desszert. Ha ez így megy, akkor hiperaktívvá és hiperevővé fogok válni…
Cigit, cigit, cigit! Most megint cigizhetnékem van…
Körülbelül két órája volt egy pont, amikor ölni tudtam volna egy cigiért. Most pedig eszem ágában nem lenne még egyet sem beleszívni. Rosszul vagyok és szédülök. Állítólag ez most normális… Ez most normális?
A következő év az érzelmeid változékonyságáról szólhat, amelyet nem nagyon szeretnél felvállalni, mi több, még beszélni sem akarsz róla. A kapcsolataid egészen más színezetet öltenek, mint eddig, éppen ezért változnak az érzelmeid is.
Az első negyedévben: A munkahelyeden is sok változás várható, de az is előfordulhat, hogy Te váltasz ebben az időszakban. Azonban csak akkor döntesz így, ha már tarthatatlannak érzed a helyzetet. Sok időt és energiát megspórolnál önmagadnak, ha húznál egy határt, s eldöntenéd, hogy meddig tart a saját terhelhetőséged.
A második negyedévben: Nagyon mozgékony időszakodat éled majd, amikor elemi igényed támad arra, hogy törődj egy kicsit izomzatoddal, s tested állapotával. Olyan mozgásformát keresel, amely egyben szórakoztató is, s könnyel lehet, hogy végül a tánc valamelyik módját választod arra, hogy tegyél valamit a testedért.
A harmadik negyedévben: Ebben az időszakban főleg a családoddal érdemes többet törődnöd, s arra is lesz alkalom, hogy rendezd ezeket a szálakat az életedben. Ha éppen az otthonod szorul renoválásra, akkor ideje belevágnod, hiszen remekül sikerül majd a felújítás, bár az, tény, hogy elég sok munkával jár számodra.
A negyedik negyedévben: A munkád kapcsán köszönthet rád egy új szerelem, de a dolog természeténél fogva rengeteg bizonytalanságot is generál a lelkedben. Könnyen lehet, hogy ez a szerelem egy titkos viszony lesz, amelyben lehetetlen határokat, s kereteket szabni, hiszen éppen az a vonzereje, hogy titokban kell tartani.
Kell bele magány, kell bele társ is.
Kell bele élet, s kell a halál is.
Kell kicsi félsz és félelem is: nagy.
Kell bele nap, hold, s távoli csillag.
Szerelem is kell, ölelés és görcs.
Kell bele gyökér s vastagodó törzs,
meg a nőtt lomb és füttye madárnak.
Kell bele mosoly, kell bele bánat.
Retinák s a szem mögött az álom,
kell büszkeség és a szánom-bánom.
Kell utazás is, vad hullám-emlék,
kell a mennyország, és kell a nemlét.
Kell bele homlok s hajlabirintus,
kell gyönge járás, és kell a virtus.
Gondolat is kell, bele a lélek,
egy kis könny, kicsi bú, s kell egy vércsepp.
Messzi út is kell, várakozás, bölcs,
mint ki az erdő méhe-szülött tölgy.
Kell pihe szó és harang zúgása,
s kell, hogy ki megjön, valaki várja.
Kell egy háztető s padlás sötétje,
kell a gyerekkor virágos rétje.
Hancúrozás kell szénabogolyban,
s elrejtőzni kell kiflinyi holdban.
Kell fegyelem még: fénye alázat.
S kellesz, gyönyörűm, vesd le ruhádat.
Kell a kezed, szád szép íve is kell,
s vén szárnyú kamasz, aki nem ismer.
Kell hűvös este s ránca mosolynak,
hajnali forrás, őzike holnap.
Szemem becsuknám. Simogatnálak.
Vakon tanulnám, ma azt, hogy nálad.
Ha valaki mond valamit, akkor én “naív” módon általában el is hiszem. Gondolok itt most arra, hogy valamit saját magától felajánl, vagy megígér. De ha mégsem teszi meg, akkor elkezdem saját magam marcangolni, hogy vajon mi történhetett. A konkrét példát nem írom le, nem lenne értelme. Az viszont teljesen biztos, hogy nem időhiány az oka a nem megtevésének. És most jön a legrosszabb része a dolognak. A kérdés: Akkor miért nem? Talán amikor felajánlotta, akkor még méltónak tartott rá, de most már nem? És ha idő közben átértékelte magában a dolgot, és arra jutott, hogy mégsem akarja, akkor erről miért nem lehet szólni, miért nem lehet őszintén elmondani, hogy ilyen és olyan kételyek merültek fel benne és inkább mégsem szeretné? Nagyon nem szeretem az ilyet! Persze mindkét félnek nagyon nehéz egy ilyen dologgal előállni.
Gondolom ő sem tudja hogy fogjon hozzá, hogy elmondja. (Igen, megint kicsit naív vagyok. Miből veszem én azt, hogy egyáltalán gondolkozik rajta… Valószínű hidegen hagyja a dolog.) És én sem tudom, hogy kezdenék hozzá egy ilyen kellemetlen beszélgetésnek. “Te! Figyi csak! Mondtál valamit a múltkor. Jól beetettél vele, de azóta egy szó sem esett róla! Hogy is van ez akkor most?” Nem is gondolja az illető, hogy mekkora rosszat okoz. Mert azt okoz. A gondolatok kavarognak csak a fejemben, nem igazán jutok egyről a kettőre. Megsértettnek érzem magam, becsapottnak…
[youtube VI9xqRNjtxU nolink]
Ha a film is olyan jó, mint a cd-je, akkor kedvenc lesz, ez tuti!
Jógáztam. Tetszik. Nem könnyű, de tetszik! Vettem egy dvd-t, hogy kipróbáljam milyen is végigcsinálni 45 percet. Nem sikerült, de nem baj. Egyre több fog menni, ahogy egyre többször csinálom. A pózok kitartásához elég sok erő kell, ami ugye nekem nem sok van. Még! Remélem nem unok rá hiperszuper gyorsan, ahogy általában mindenre…
Megint sikerült arról álmodnom, hogy babát várok. Mostanában már ez a negyedik. A tudatalattim ismét szórakozik velem rendesen, hiszen azért itt még nem tart az életem, és valószínűleg erre elegendő késztetés hiányában nem is fog egyhamar. Mindenesetre a negatív oldalát éltem át újra, hiszen azon szenvedtem álmomban, hogy milyen nehéz járni és bármit is csinálni nagy pocakkal. tudatalattim ismét szórakozik velem rendesen, hiszen azért itt még nem tart az életem, és valószínűleg erre elegendő késztetés
Meg azt is álmodtam, hogy olaszul beszélek. Perfekt. Azért ezt viszont simán el tudnám képzelni.
Jó reggelt!