Öt szál cigi, vagy nyolc bögre tea, huszonhárom gazdasági szituáció, két sorozat, nulla jókedv és nulla életkedv.

Sehova sem jutok, egy helyben toporgok. Ha erőt vennék magamon, lecsillapítanám magamban a haragom, a dühöm, ha valahogy vissza tudnám magamban/magamnak szerezni az önbecsülésemet… Talán… De ez nem megy varázsütésre… Idő kell, hogy rendbehozzam magam, de viszont úgy érzem minden perccel egyre nehezebb lesz megoldani.

Ellentétes érzelmek, ellentétes gondolatok. Egyszer úgy érzem akarom, egyszer úgy érzem semmiképpen sem. Egyszer úgy érzem megéri, egyszer úgy érzem nem ér ennyit. Egyszer magány kell, egyszer meg vele akarok lenni. Egyszer látni akarom, egyszer meg úgy gondolom, soha többet nem akarom látni. Egyszer mindent értek, egyszer meg semmit sem. Egyszer úgy érzem meg lehet oldani, egyszer úgy, hogy biztos nem.

Egyszer így, másszor úgy. Egyszer így, másszor úgy. Egyszer így, másszor úgy. Be fogok csavarodni. Vagy talán már be is csavarodtam teljesen…

A búcsúpercek könnyeimet isszák,
Keserűen kristálytiszták,
Ő az utolsó, kivel boldog lehetek.
Nem mehet még el, ennél több emlék kell
Szívem egy bezárt vár,
Senki nem jut be már!

Azt álmodom, hogy létezel,
Azt álmodom, fogod a két kezem,
Kérlek vigyél magaddal,
Egyetlen angyal!
Azt álmodom, hogy létezel,
Azt álmodom, fogod a két kezem,
Kérlek vigyél magaddal,
Egyetlen angyal!

Ahogy megtalálom benne
Mindazt, mit kerestem,
Végleg elmúlik a Szívárványország,
Mert ő is csak egy a sok lélek közül
Mégis mindennél több,
Mert mindenkinél több!

Azt álmodom, hogy létezel,
Azt álmodom, fogod a két kezem,
Kérlek vigyél magaddal,
Egyetlen angyal!
Azt álmodom, hogy létezel,
Azt álmodom, fogod a két kezem,
Kérlek vigyél magaddal,
Egyetlen angyal!

Fárad a szív
Már nem hallja meg
Bárhogy is hív
És ver a szíved

Nem lát több fényt
Behunyt szemem
Téged sem lát
Ahogy nyújtod kezed

Minden szó
Minden érzés
Minden elfejtett vágy
Minden lépés
Mindegy már

……………..

Ültünk egymással szemben a kanapén. Nem beszéltünk, csak hosszan néztük egymást.
Szavak nélkül is egyértelmű és biztos volt minden!

Ezt szeretném újra és mindig…

Ma délelőtt végre-valahára sikerült találkoznom a barátnőmmel: Westend-Leroy-sushi-forrócsoki-cigi-kari aji-beszélgetés. Jól esett!
Most meg nem tudom mit kéne csinálnom. ÉdiBaby: Találkozzunk-ne találkozzunk?

A legdrágább kő mindent karcol, de maga nem tűr karcolást. A legdrágább szív inkább vérzik, de nem sebez meg soha mást.

Kár, hogy szinte lehetetlen mindig ebben a szellemben élni. Nekem legalábbis nem megy, és ahogy észrevettem, másnak sem nagyon…

Határozottan tetszik, hogy reggel nem a benzinkútra mentem cigiért, hanem a gyógyszertárba nikotin tapaszért. Mondjuk az határozottan jobban fog tetszeni, ha reggel, éppen felébredve semmilyen nikotinnal kapcsolatos dologért nem kell majd sehova mennem. Majd idővel…Egyébként akkora szél van, hogy majdnem elfújt. A mostani lelki állapotomban talán jó is lett volna…

Lehet, hogy nem tudom felmérni, hogy mennyire fog fájni, ha véget vetek az egésznek. Lehet. De nem hinném… Igenis tisztában vagyok vele, hogy mit jelent egy szakítás akkor, ha szerelmes vagy. És én még az vagyok. Szerettem sok dolgot, de több volt a rossz oldalon. Vagyis nem több, csak számomra elviselhetetlen dolgok. Én bíztam, próbáltam, akartam… Nem ment… Gondolkoztam sokáig, mit kéne tennem… Nem jutottam sehova… Próbáltam átértékelni… De az értékrendemen nem tudok változtatni… Szenvedni fogok, de talán így akarom. Nem akarok mégközelebb kerülni valakihez, aki bánt. Mégha nem is szándékosan, de akkor is bánt. Talán az évek során sikerül annyira megkeményednem, hogy ilyeneket ne vegyek fel. Sajnálom… Nagyon sajnálom… Ennek nem így kellett volna véget érnie… Nem kellett volna egyáltalán véget érnie! De nem tehetek mást…

Nagyon jó kedvem van! Nem tudom mi szállt meg, de határozottan tetszik!

Tegnap Édessel túrótortát sütöttünk, majd be is faltuk. De ezzel párhuzamosan el is dőlt, hogy vége a késő esti lakmározásoknak. Nem tesz jót az egészségemnek sem, meg az alakomnak sem. Így egy ideig felhagyok a sütikkel és csokikkal (sajnos) és ‘husi salival’ projektbe fogok. Már épp’ itt volt az ideje. Ki is agyaltam pár receptet, amit a jövő héten fogok elkészíteni, szigorúan fogyókúrás finomságok. Szigorúan, szigorúan, szigorúan…

(Hihetetlenül szánalmas, hogy pár szál cigaretta visszahozta az életkedvemet. Ezen a fronton viszont ennyit az egészségről. Ez van!)