Ha én hallagtok zenét, akkor a szomszéd primkó nőci részéről megy az anyázás. Most én is elkezdjem? A Kossuth Rádiót kakaón hallgatja, de gondolom ez egész más… Hajóvonták találkozása tilos! Ilyen még van??? Any_dat!

Tegnap délután a barinőmnél muffinozgattunk, isteni fincsi almás-fahéjas muffint sütött. Jó volt végre kicsit kimozdulni itthonról, beszélgetni. És még az is nagyon tuti volt, hogy náluk már totál karácsonyi hangulat van, karácsonyi izzósor, karácsony illat, karácsonyi zene. Az igaz, hogy már nálam itthon is van egy két ünnepre utaló jelecske, de annyira hamar elkezdtem karilázban égni, hogy mostanra szinte elfogyott a lelkesedésem, de ebből tegnap kicsit visszakaptam, és hazaérve én is előkotortam az Ashanti’s Christmas cd-met és jól meg is hallgattam vagy háromszor egymás után.

[youtube sdxY3_h0xao nolink]

Korán kelés, fejfájás, idegeskedés, szomorkodás, tévézgetés, olvasás, szomorkodás, telefonálás, dvd-zés, szomorkodás…

És ez a pár kérdés motoszkál bennem egész nap: Mennyi rosszat érdemes elviselni, hogy legyen egy egyébként összességében jónak, szépnek mondható kapcsolatom? Meddig lehet borzolni a másik és a saját idegeimet, és mikor jön el az a pont, hogy azt mondom, hogy köszike, de nem bírom tovább? És miért vagyok ennyire érzékeny? És miért nem tudom lazábbra venni az egészet? És miért, és miért…?

A mérgem átcsapott szomorúságba. Nem mondom azt, hogy túlzásba vittem a tanulást, de azért ennél sokkal-sokkal többre lettem volna képes. Körülbelül egymillió ember szorított nekem, ami nem bizonyult elégnek… Márciusban van a következő. Addig tanárhoz kéne mennem párszor. Jaj! Már most ezen agyalok, pedig megfogadtam, hogy ma több szó nem esik az egészről. De akkor is bánt… :( Mindenki azzal nyugtatott, hogy úgyis meglesz, most meg mindenki azzal jön, hogy nem történt tragédia, nem szokott ez általában sikerülni elsőre, márciusban úgyis síma ügy lesz, majd meglátom. Na igen… Iszonyat szomi vagyok… :(:(

Szarszemétköcsögbunkó vizsgáztatókat fogtam ki. Se kedvesség nem volt bennük, se segítőkészség, de ellenben jó parasztok voltak. Ennyi? Akkor köszönjük!

• Nagyon jó arra ébredni, pont akkor, amikor éppen sikerül végre elalulni, hogy ‘nem tudom hány koktélt ittam, hulla részeg vagyok’ pasi telefonál.

• Arra, hogy a telefonom fél 5-kor Kis Hableányt játszik.

• A nehézkes ébredezés után arra majdnem szívrohamot kapni, hogy nagy durranással kiég egy izzó a nappali lámpájában. (Megint!)

• Ez után fény hiányában a telefonommal zsonglőrködve nekiállni megkeresni a villanyóra szekrény kulcsát félkómásan, amit persze a harmincadik helyre szórtam el. (Megint!)

• A k_va hideg lépcsőházban villanyszerelőset játszani. (Megint!)

• Ezek után gazdasági folyamatok diagramjainak elemzését gyakorolni, angolul persze.

• És 6:45-kor elindulni a nyelvvizsgára.

Kb. 3 órát aludtam, de úgy tűnik, mintha csak 3 perc lett volna.

Az agyam és a szemem körülbelül egy szem borsó nagyságával vetekszik.

Bárcsak olyannyira felkészült lennék, mint amennyire ideges.

Jessssssssssssszus, ez de furi volt! :D:D:D Egy réges-régi ismerősöm az utcába költözött, réges-régen láttam utoljára és most meglátott az ablakban cigizni. Az ablakban lógva :) beszélgettem vele pár percet, nem változott semmit. Gyorsan megbeszéltük, hogy céges bulira megy, én meg tanulok és hogy a muskátlimon még mindig vannak virágok decemberben. 'Tartalmas' és érdekes beszélgetés volt… :D:D:D És, van netem! Hipphipphurrá!

• Nem értem meg, hogy mire föl ez az igazságtalanság. ‘A’ egyfolytában csesztetett msn-en, én természetesen párszor visszaszóltam neki, hogy azért tudja ‘mimerrehányóra’, erre visszavágott azzal, hogy le fog tiltani. Akkor tiltson le, maradjon magának – reagáltam vissza. Erre meg mégjobban megsértődött.

• És magamat sem értem, mi lett belőlem, mit hoz ki belőlem Édes. Nem tetszem magamnak, ez nem én vagyok. Hogy lehet az, hogy pont akit szeretek, az változtat olyanná (persze nem szándékosan), amit nem bírok elviselni, amiből elegem van, amitől futkos a hátamon a hideg? Elvesztettem saját magamat…

A nap egyik pillanatában cucu-malacnak érzem magam, a másikban pedig pont úgy jónak, ahogy vagyok. Vékony-duci-vékony-duci…. Ááááááá!

Holnap ilyenkor már az angol vizsgán fogok szenvedni. 8 órakor még magyarul sem szeretek megmukkanni, nemhogy angolul megnyilvánulni. Csudijó lesz!