Azért a félreértések elkerülése végett, nem vagyok gyógyíthatatlan feminista és hiszem hogy lehet ép és tüncimünci pasit találni, hiszen nekem is sikerült. Szeretem is nagyon az  én Babym…

Igen, a cím nem tévedés. Én illetem ezzel a jelzővel a barátnőimet, akik elég durva pasihiányos állapotban vannak, és egyre többször tesznek e miatt elég durva baromságokat. Elhiszem, hogy nem jó ez nekik, elhiszem, hogy vágynak egy társra, elhiszem, hogy mindenkinek kell egy kis ciróka-maróka, de azért a tisztességet és méltóságot nem kéne elfelejteni. Nem védem a pasikat, nagyon sokuk megéri a pénzét, de azért teljesen palimadarat sem kell belőlük csinálni, hagyjuk csak hadd tegyék meg ezt ők maguk. A másik pedig a női méltóság. Ennek teljes sárba tiprását pedig mi nők is símán meg tudjuk oldani saját magunknak, ne adjunk rá módot. hogy holmi macsó puha pöcsök felültessenek minket a hullámvasútra, ami után természetesen kidobjuk a taccsot.

Konklúzió: nincs konklúzió.

Egy recepciós állás betöltésére sem alkalmas bárki. De azért nem hittem, hogy van olyan dilettáns recepciós nőci, akit én világosítok fel az aktuális szolgáltatásaikról. Mindegy. Azért sikerült dűlőre jutnunk, holnap megyek kilencre elrondulni, hogy szép lehessek…

• Nem is tudom hol kezdjem. Nyomaszt az, hogy Édivel egyre többször veszekedünk, és az is nyomaszt, hogy egyre durvábban és rondábban. Na nem kell azt gondolni, hogy a durva tényleg durva, csak magunkhoz (és talán a nem veszekedéshez képest) durva. Ez még éjszaka, az álmaimban sem hagy nyugodni és bizony egyre többször álmodok veszekedést, olyat, ahova a legrosszabb esetben vezethet ez az egész. Ma éjszaka pl. egymás után két nagyon durvácska összetűzést is sikerült végigálmodnom. Hát, nem volt valami kellemes. Soha nem szeretnék ilyet a valóságban megélni. De a legrosszabb az volt, hogy az én Édesem nem olyan volt, mint ahogy ismerem, hanem igazán gonosz, sőt mi tagadás szemét, nagyon szemét. Annyira elegem van az ilyen pasikból, remélem nem azért nem ismerem ezt az oldalát, mert még nem mutatta meg, hanem azért, mert tényleg nincs ilyen oldala.

• A másik, ami miatt ki vagyok egy kicsit, hogy nagyon begubóztam, nem megyek sehova. Részben természetesen a tanulás is tehet erről, de igazán nem foghatom csak arra. Igen, igen, én is hibás vagyok, lusta vagyok, meg nem is tudom mi még pontosan. A lényeg, hogy ez nekem sem jön be, én is érzem, hogy valahogy ki kéne robbantanom magam a punnyadásból, de hiába magyarázom ezt magamnak, nem sikerül.  Édesnek is mondtam, ő is tisztában van vele, hogy remetéskedek, de hiába találtuk ma is ki, hogy megyünk valamerre, nemet mondtam. Itthon ülök, netezek, takarítgatok, tehát a semmit csinálom. Pontosan azt.

• Utálom magam. Jó kis program. Kiteszi majdnem az egész mai napomat. Újfent nem vagyok elégedett magammal, és majdnem az összes problémám eredete ide vezethető vissza. Megint elgondolkoztam, hogy tényleg igénybe kéne vennem valami segítséget, mert elegem van ebből a bizonyos időközönként mindig felbukkanó sz_r érzésből. Kéne egy-két önbizalom erősítő tanács, vagy csak beszélgetés erről az egészről. Lényeg a lényeg, nem bírom én ezt egyedül megoldani…

Tévedtem. Többről  van szó…

Be vagyok korlátozva azt hiszem…

Túl vagyok az írásbelin. Szerintem nem lesz meg. Brühühü…

• A fordítás: Jó kis szöveg volt a kozmetikai iparról, kiélezve a szitut a L’Oreal ázsiai terjeszkedésére. (Pont nekem való kis téma.) Egész jól lefordítottam egy csöppke gazdasági szótárral, még büszkén mondtam is magamnak, hogy azért nem vagyok teljesen hülye. Talán kár volt…

• A szövegértés: Az első cikket nem értettem meg teljesen, az tuti, hogy ingatlan kereskedésről szólt. De a feladatok. Áááá! Mindenhez firkáltam valamit, de ez sikerült a legrosszabbul. A második cikk környezetvédelmi témakörbe tartozott, a műanyag és a papír zacskók lebomlását és ennek környezetkárosító hatásait taglalta. Ez elég könnyű szöveg volt, a feladatok is lazák voltak.
• Az üzleti levél: ami nem is volt kifejezetten üzleti levél. Persze meg kellett felelnie a hivatalos formai követelményeknek, de a téma… Szakmai gyakorlatra akarok menni egy brit bankhoz. Anyucikátokat! Azért jártam a tanfolyamra, hogy felkészítsetek a témakörökből. Na ez pont nem volt benne. És természetesen nem is tanultam meg. Ennek a témakörnek a szókincse a szóbelihez kell és az ugyebár jövőhét utáni szombaton van, ebből következőleg még nem sajátítottam el. Mindegy. Megcímeztem, írtam, írtam, blabláztam, yours faithfully, aztán beadtam.

Az agyamat mintha teljesen kiszippantotta volna ez a 200 perces folyamatos koncentrálás. A testem is a végletekig kimerült. Elfáradtam…

Felturbóztam magam egy kávéval, egy RedBullal,  öt szál cigivel, energia összpontosítással (hosszas magam elé bambulással), egy hideg zuhannyal és egy kis idegességgel.

Kapkodva átfutottam a kifejezéseket és szavakat, ezzel kellőképp’ összekutyulva mindent a fejemben. Ahol persze eleve káosz uralkodott. Ez természetesen nem igaz. Csak pozitívan! Tehát! Tudok mindent, felkészültem, nem fog ki rajtam egy szaros fordítás, két szövegértés és egy üzleti levél. Símán menni fog! Jah…

Fél kettő körül tudtam csak elaludni, forgolódtam össze-vissza, stresszeltem ezerrel. És igen, 6:00 és már fel is keltem. Tanulni (behozni a behozhatatlant) of course. Talán sikerül, talán nem. De legalább úgy megyek oda, hogy azért próbáltam felkészülni.

Egyébként nagyon jó Édes édes sms-ére ébredni. Vele álmodtam és most nem veszekedőset! Hihetetlen, hogy mennyire szeretem és mennyire nem esik jól az alvás nélküle…

Nah, megpróbálom felrázni magam agyilag egy kicsit…

Hívott a barátnőm (full bepiálva), aki ezekkel fársztotta a már-már ponttá zsugorodott agyképződményemet:

• minden pasi szemétláda mocskos állat,
• minden pasinak van valami kattanatja (egyáltalán van ilyen szó?) :),
• nem írt vissza az Umbi a kamu levelére,
• mivel már a húszas évei közepén jár (atya isten), és eddig nem vette feleségül senki, így már nem is számít rá,
• vesz magának egy húsz kilós gyémánt gyűrűt, ha már ilyet senki nem húzott az ujjára, és nem is fog,
• egyébként meg kapja be mindenki!

Nincs hozzáfűznivalóm…