Majoros Orsolya: Együtt
Néha csak ülünk,
kezünk csöndben pihen ölünkben,
nézzük egymást,
csodálkozunk saját tükörképünkben.
Nem kellenek szavak sem,
a száj már így is fáradt,
s nem kell most semmi sem,
csak hogy együtt legyünk néhány percet,
vagy akár százat…
és csak pillantással jelezzük
a gondolatokat,
és ne lássa rajtunk kívül senki sem,
hogy ott benned és bennem
vajon milyen világ állhat.
Csak ülni,
csak csodálni egymást…
Ehhez nem kell semmi más,
csak te meg én
és némi
fáradt zsongással teli csönd…
