Miután a kozmetikusnál (ahova sajnos mostanában minden nap mennem kell) a recepciós nőt szolidan elküldtem a picsába a francba, mikulás ajcsit vettem a tesómnak (két nyakláncot és két fülbevalót, olyan kis szolidat, amilyet szeret), és Édesnek is vettem melepit (titkos ajcsit). Hatkor a szomszéd fiúval próbáltuk megbeszélni ezt a “hol volt-hol nem volt” net dolgot, mert már lassan kikészülnek tőle az idegeim. Hétfőre ígérte, remélem tartani is fogja magát hozzá. Aztán gyors bevásárlás, most meg lassan alcsi.  Szép álmi!

Ettől meg még mindig totál kész vagyok… My love…

[youtube fpfpON3IoeQ nolink]

Éhes vagyok. Száműztem itthonról a hízlaló kajákat, ami konkrétan azt jelenti, hogy nincs a hűtőben semmi. Talán joghurtot tudok enni, de minek, úgysem lakok tőle jól. Egyébként újra vega vagyok legalább egy hónapig (a tisztító kúra miatt és csak úgy, mert néha rámjön), bár karira azért szeretném/kénytelen vagyok felfüggeszteni. Mindenféle sütik és csokik járnak a fejemben, felváltva és egyszerre. Muffin és Twix kétpofára. Jól esne! Más most nincs.

Hívtam, nem volt elérhető, megsértődtem, Ő azt hitte nem hívom, talán Ő is megsértődött. Félreértettük egymást, félreértelemeztük a történteket, elbeszéltünk egymás mellett, veszekedtünk, megbocsátottunk a semmiért, kibékültünk, most átjön, mégis együtt alcsi. Talán nem vagyunk normálisak…

Nem vagyunk normálisak.