Miután a kozmetikusnál (ahova sajnos mostanában minden nap mennem kell) a recepciós nőt szolidan elküldtem a picsába a francba, mikulás ajcsit vettem a tesómnak (két nyakláncot és két fülbevalót, olyan kis szolidat, amilyet szeret), és Édesnek is vettem melepit (titkos ajcsit). Hatkor a szomszéd fiúval próbáltuk megbeszélni ezt a “hol volt-hol nem volt” net dolgot, mert már lassan kikészülnek tőle az idegeim. Hétfőre ígérte, remélem tartani is fogja magát hozzá. Aztán gyors bevásárlás, most meg lassan alcsi.  Szép álmi!

Ettől meg még mindig totál kész vagyok… My love…

[youtube fpfpON3IoeQ nolink]

Éhes vagyok. Száműztem itthonról a hízlaló kajákat, ami konkrétan azt jelenti, hogy nincs a hűtőben semmi. Talán joghurtot tudok enni, de minek, úgysem lakok tőle jól. Egyébként újra vega vagyok legalább egy hónapig (a tisztító kúra miatt és csak úgy, mert néha rámjön), bár karira azért szeretném/kénytelen vagyok felfüggeszteni. Mindenféle sütik és csokik járnak a fejemben, felváltva és egyszerre. Muffin és Twix kétpofára. Jól esne! Más most nincs.

Hívtam, nem volt elérhető, megsértődtem, Ő azt hitte nem hívom, talán Ő is megsértődött. Félreértettük egymást, félreértelemeztük a történteket, elbeszéltünk egymás mellett, veszekedtünk, megbocsátottunk a semmiért, kibékültünk, most átjön, mégis együtt alcsi. Talán nem vagyunk normálisak…

Nem vagyunk normálisak.

Annyira csúnya, szürke idő van kint és annyira nehezemre esett rászánni magam, hogy kidugjam az orrom a lakásból, hogy órákig noszogattam magam, míg sikerült. De már haza is értem, ma is voltam a kozmetikusnál, remélem lesz eredménye a dolognak. Fél hétre pedig fodrászhoz megyek, végre valahára. Úgyhogy ma egész nap szépülök, főleg ha a két bögre méregteleítő teát is belevesszük (fúj, de rossz az íze), amit ma nagy kínkeservvel megittam. Csak azt a fránya fogyást nem lehet elintézni egy nap alatt… Pedig de jó lenne!

Néha csak ülünk,
kezünk csöndben pihen ölünkben,
nézzük egymást,
csodálkozunk saját tükörképünkben.

Nem kellenek szavak sem,
a száj már így is fáradt,
s nem kell most semmi sem,
csak hogy együtt legyünk néhány percet,
vagy akár százat…
és csak pillantással jelezzük
a gondolatokat,
és ne lássa rajtunk kívül senki sem,
hogy ott benned és bennem
vajon milyen világ állhat.

Csak ülni,
csak csodálni egymást…
Ehhez nem kell semmi más,
csak te meg én
és némi
fáradt zsongással teli csönd…

Megoszlanak a vélemények. Bennem is körülbelül 3 különböző van…

Szenvedek. Fáj a pocim. :( Még a Jóbarátok sem tudott felvidítani… De nemsokára jön  Édesem, neki biztos sikerül. Neki mindig sikerül! Hoz magával gyógyító puszikat is… :)

Ez a karácsonyi ajándékozás már most kikészít. Mivel eléggé furcsa és szokatlan helyzetben vagyok pénzügyileg, így csöppet kilátástalan a dolog. Így megkértem Édest, hogy ne vegyen semmit nekem, mert így nem lesz annyira kellemetlen a szitu. De persze hajthatatlan, nem is akar ilyesmiről hallani. Én meg olyan nagy hülye vagyok! Fecsegek össze-vissza, hogy ilyen és olyan szép D&G és YSL karkötőt és nyakláncot láttam, és ezt célozgatásnak is lehet értelmezni, pedig egyáltalán nem annak szántam. Remélem nem értette annak, remélem nem vesz semmit nekem, remélem ezentúl be tudom fogni a nyafli számat. De azért ez így mégsincs rendjén. Szomi is vagyok miatta rendesen…

Hogy én mennyire utálok korán kelni. Főleg, ha ilyen kínzásos-nemakaromos program miatt kell. Szundi, szundi, szundi…