Idejét sem tudom annak, mikor kellett valahova időre mennem. Hát, ma rájöttem, ez nekem nem igazán erősségem. Kapkodásból eredő törés-zúzás-cincálás. Röviden ez jellemezte a ma délutáni készülődésemet az angol tréningre. Amire persze semmi kedvem járni, de csak magamat szidhatom, hogy a 4 év fősuli alatt nem tudtam megcsinálni a kurva gazdasági angol nyelvvizsgát. És most itt állok egy szaros oklevéllel, amivel ktörölhetem a seggem/nem megyek sokra. Na de majd most…!

(Kurva rondán beszélek mostanában, a picsába! Meglehetősen ronda szavakat használok mostanság, hogy a macska rúgja meg! Le kell erről szoknom!)

Ma lemondtam a HősSzerelmest, de nem érti meg! Vagyis megérti, de sértődés lett belőle. (Ahhoz képest, hogy minden kapcsolatot meg akartam vele szakítani. Nem jött össze!) Aztán én buta, felhívtam, hogy: Na jó, attól még este talizhatunk, de gondolhatjátok… Hosszú egy beszélgetés volt. És most ott tartunk, hogy nem tudom. Nem tudom. Nem tudom. Szerintem ő sem…

Barinő ‘Sz’ férjhez megy. Le vagyok sújtva. A mindig bulizós, pasizós Sz. Nem hiszem el…

Apám rágja a fülem, hogy mikor tud már meglátogatni. De egyik napról a másikra tologatom. Hétfőről indultunk és most már a vasárnapnál vagyunk. Mit csináljak, ha nem vagyok rá túlzottan kíváncsi…?

Azt mondtam már, hogy a rózsaszín a legtutibb szín a világon?! És szép vagyok, okos és cuki! http://cukivagyok.hu

Imádlak Szivecske és nagyon várlak! Lehetne már 11…

Csókszi mindenkinek!

Rossz kedv: Huss! Boldogság: Kip-kop! És én tegnap este beengedtem. Őt. Most már újra minden rendben van!

Na tessék! És még a kedvenc bögrémet is összetörtem.

Brühühü!

A mai nappal megint valami összekavarodott, vagy megváltozott bennem. Még nem tudom pontosan, de érzem, hogy átalakul valami. Ez biztos. És még azt sem tudom, hogy jó vagy rossz irányba történik-e majd. De már annyira elegem van a velem történő rossz dolgokból (amik egy részét, mintha direkt provokálnám ki magamnak), és abból, ahogy ezek alakítgatnak. Nem akarok több ‘negatívságot’ körülöttem, babarózsaszín gondtalanságot szeretnék. Vicces, hogy pár napja még azt írtam, hogy boldog vagyok. De most?

Kell még a szó, mi becéz és szorosan ölel,
kell még a kéz, mi vezet, soha nem hagy el.
Kell még mosolyod s annak örök ragyogása,
kell szívednek ezer meg ezer dobbanása.
Kell édes illatod, mivel lelkemet simogatod,
S kell könnyed, mit bőrömmel felitathatok.
Kell az, hogy mond még mindig kellek Neked,
nem kell elmennem vagy, hogy Veled mehetek.
Csak ne kéne hallanom: nem engem, őt szereted,
lennék inkább kő, ne kéne Téged néznelek!

Ezt ma kaptam valakitől, akit nagyon szeretek, de nem szerelemből. Sosem éreztem szerelmet iránta, és úgy érzem, sosem fogok. De nem érti meg és szép lassan az idegeimre ment a nyomulásával. Mert próbálkozik, próbálkozik, próbálkozik. Ma azt kellett mondanom neki, nem bírom tovább, ne beszéljünk mostanában. Fáj, de nem tehettem mást…

Ma esti program-lehetőségek:

1. Jó buli, régi pasival és régi szöveggel.

2. Pezsizés sosem volt pasival, sosem unja meg szöveggel.

3. Angol tanulás és holnap hajnalban összebújás ÉdiBaby-vel.

Eddig míg le nem írtam nem ment a döntés. Most, hogy ez megtörtént, rájöttem, hogy igazából megint nem vagyok normális, mert egyáltalán gondolkoztam rajta. Még jó, hogy a harmadikat választom! Mert tudod, amit tudsz ÉdiBaby! Nagyon-nagyon!

Annyira, de annyira utálok veszekedni. Főleg olyannal, akit szeretek. De köti az ebet a karóhoz, és én is. Lényegében véve, ellehetetleníti a helyzetem. Se előre, se hátra, de így sem jó. Fél óra tömény visitozás, majd felhív, hogy: Tudod, hogy szeretlek, de nagyon ideges vagyok és… Kezdi előröl. Én meg csöndesen lecsapom a telefont. Anyucika Drága! Tudom, hogy sok mindenben igazad van és csak jót akarsz, de ez már egy pöttyet sokacska…

Néha kurva hülye tudok lenni. Ilyenkor valaki megszánhatna és adhatna egy kurva nagy pofont, mert ha ezt így folytatom, azt teszem tönkre, ami nekem most a legfontosabb az egész világon. És az viszont tényleg kurva nagy pofon lenne az élettől!

A tegnapi nagy ijedtségre barinőzés. Vagyis vásárolgatósbeszélgetős projekt, ami aztán 11-ig tartó ouzóssokatnevetősbeszélgetős estévé alakult át szinte észrevétlenül. Ami szintén döbbenetbe váltott, hiszen követtük a HírTv-n a történéseket. És erről ennyit… Mert mindenki okos, van vélemény-áradat rendesen, iwiw-en egymás véleményének szidása, anyázás, nagyon elszabadultak az indulatok, de én nem állok be a sorba...

Úgy tűnik kezdek visszarázódni a “rendes” életbe. Mert azért be kell valljam, kicsit hiányzott már a: tanulás (nem vagyok bolond, csak szeretek tanulni), barátnőzés, barátozás, bulizás, anyucizás, kutyizás, …  Persze ÉdiBabyzek is, de ez alap . Ha most ideröppenne hozzám egy tündér és azt mondaná, hogy teljesíti egy kívánságom, a csúnya-rossz-drága anyagias kívánságaimat leszámítva nem tudnék mit kérni. Valahogy most mindenem megvan, amit szeretnék/szeretek. És ez annyira jó!

Bár ma azért volt pár percem, ami óráknak tűnt -és majdnem eltört a mécses-, de tartottam magam, vagyis telefonon keresztül egy nagyon kedves, angyalka barátom “fogta a kezem” közben. Egyedül nem ment volna…Ezer hála és cupp Neki!

Most pedig egy angyalka barátnőmmel kibeszélem a döbbdöbbdöbb-öt! Pá-pá!