Komáromi János: …mert létezel
Más lett a nappal
és más lett az éj.
Más hangok hívnak
és más dal kísér.
Más vágyak gyúlnak
és más vagyok már.
Más utakon járok,
hiszen megváltottál.
Már remélek újra,
a hitem visszatér.
Már áramlik ereimben
újra az alvadt vér.
Már ébren álmodom
igaz álmokat.
Már merem látni
a csillagokat.
…mert a ködből hírtelen
a napfénybe értem.
…mert volt aki megállt
és lehajolt értem.
…mert újra szerető
szemekbe nézhetek.
…mert érinteni vélem
bársonyos kezed.
…mert…mert…
…és miért még?…
…kérdezel……mert létezel!
