‘Z’ hazajött. Hozott nekem ajcsit. De izgi! Mi lehet az?  A nyaralással kapcsolatban is sikerült előre lépnünk. Törökország, Antalya, augusztus vége, szeptember eleje. Már csak az egy hét, vagy két hét a tisztázandó. Kéééét héééét legyen! Persze nekem így, kötöttségek nélkül (már nem tanulás, még nem munka) könnyű erőszakolni a két hetet, de azért megpróbálom. Hátha összejön. Azért is lenne jobb, mert Isztambulba is szeretnék elmenni, ‘Z’ ismerőséhez, arra is kéne minimum két-három nap.

A buli ma elmaradt, Evetke nem veszi fel a telefonját. Nem szokott ilyet csinálni, remélem nincs vele semmi baj.  Bár, ahogy én ismerem, éppen a pasijával gyakorolják a francia nyelvet… 

Közben anyuéknál áll a bál. A hugim próbálgatja a szárnyait, és anyu idegeit is, hogy meddig repülhet el. Úgyhogy lehet, hogy ma anyunál fogom tölteni az éjszakát, elkél a támogatás neki. Én sem voltam egy mintagyerek, de a tesóm! Kis ördög fióka!

Jó éjt!

Ui: Napocska! Holnap tedd a dolgod!