Más lett a nappal
és más lett az éj.
Más hangok hívnak
és más dal kísér.

 

Más vágyak gyúlnak
és más vagyok már.
Más utakon járok,
hiszen megváltottál.

 

Már remélek újra,
a hitem visszatér.
Már áramlik ereimben
újra az alvadt vér.

 

Már ébren álmodom
igaz álmokat.
Már merem látni
a csillagokat.

 

…mert a ködből hírtelen
a napfénybe értem.
…mert volt aki megállt
és lehajolt értem.

 

…mert újra szerető
szemekbe nézhetek.
…mert érinteni vélem
bársonyos kezed.

 

…mert…mert…
…és miért még?…
…kérdezel…

…mert létezel!

Mostanában nem nagyon jelentekeztem. Ennek nagyon egyszerű oka van. Az életemet szinte egy nap alatt “kissé” megbolondította egy ÉdiBaby. És én hagytam. Bár nem sok választásom volt, ha akartam sem tudtam volna ellene tenni semmit. Jött és legyőzött! Tehát nálam most rózsaszín minden. Totál rózsaszín!

Nagy-nagy ajcsit kaptam!

 

Missruby boldog!

 

És ez most jó!

 

Nagyon jó!

Tegnap ismét nagyon jó estém volt. Beülős, megismerős (vagy legalábbis próbálós), beszélgetős, mojito-zós, szupcsi este. Bár ma hulla fáradtan keltem, izomlázzal. Magas sarkúban gyalogoltam/gyalogoltatott egy Édike, de nem bánom. Az este pont úgy volt jó, ahogy volt!

Ma este találkozni fogok az ügyvéd pasival, ‘P’-vel, mert beindult az üzlet és mennem kéne dolgozni. Viccesen megint megkérdezte, hogy: Ugye nem változtam semmit? Újra nemmel válaszoltam, mint a múltkor. Tegnap azon filóztam, hogyan fogyhatnék le 5 kilót mára… Nem jött össze! Ha nem fogok beleférni a ruciba, nem tudom elvállalni a munkát, bár azt mondta, akkor csináltat nekem egy új kosztümöt. Köszi szépen, inkább neeee! Nagyon nincs kedvem dolgozni… Na megyek, megpróbálok elkezdeni készülődni. Kis szoli, kis fodrász, kis lelki felkészülés ‘P’-re (nagyon furcsa stílusa van) és a kék kosztümre.

Enyhe másnaposság, jókedv, nagy csokor virág, egy kis megfázás, forró csoki, sütemény illat.

Ma narancssárga napom van. Vettem egy narancssárga fürdőrucit, egy narancssárga nyakláncot, egy narancssárga papucsot, répát, sárgabarackot és sárgadinnyét ettem.

Egyébként nem szeretem a narancsot! De a pirosat sem!

‘Z’ hazajött. Hozott nekem ajcsit. De izgi! Mi lehet az?  A nyaralással kapcsolatban is sikerült előre lépnünk. Törökország, Antalya, augusztus vége, szeptember eleje. Már csak az egy hét, vagy két hét a tisztázandó. Kéééét héééét legyen! Persze nekem így, kötöttségek nélkül (már nem tanulás, még nem munka) könnyű erőszakolni a két hetet, de azért megpróbálom. Hátha összejön. Azért is lenne jobb, mert Isztambulba is szeretnék elmenni, ‘Z’ ismerőséhez, arra is kéne minimum két-három nap.

A buli ma elmaradt, Evetke nem veszi fel a telefonját. Nem szokott ilyet csinálni, remélem nincs vele semmi baj.  Bár, ahogy én ismerem, éppen a pasijával gyakorolják a francia nyelvet… 

Közben anyuéknál áll a bál. A hugim próbálgatja a szárnyait, és anyu idegeit is, hogy meddig repülhet el. Úgyhogy lehet, hogy ma anyunál fogom tölteni az éjszakát, elkél a támogatás neki. Én sem voltam egy mintagyerek, de a tesóm! Kis ördög fióka!

Jó éjt!

Ui: Napocska! Holnap tedd a dolgod!

Süss fel Nap! Süss fel Nap!

A kis MissRuby nagy sejhaja majd befagy!

3 évesen: Amikor tükörbe néz egy királynőt lát.

8 évesen: Amikor tükörbe néz Hamupipőkét látja.

15 évesen: Amikor tükörbe néz egy rémséget lát (Anya, ilyen fejjel nem mehetek iskolába!).

20 évesen: Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy “túl kövér/túl sovány,túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör” – de mégis úgy dönt,hogy attól még kimegy az utcára.

30 évesen: Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy “túl kövér/túl sovány,túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör” – de úgy érzi nincs már ideje változtatni rajta, szóval így megy ki az utcára.

40 évesen: Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy “túl kövér/túl sovány,túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör” – ám azt mondja, “de legalább tiszta vagyok” és kimegy az utcára.

50 évesen: Amikor tükörbe néz ‘saját magát’ látja és oda megy ahova akar.

60 évesen: Tükörbe néz és azokra az emberekre emlékezik, akik nem láthatják magukat a tükörben soha többé. Kilép az ajtón és meghódítja a világot.

70 évesen: Amikor tükörbe néz bölcsességet, tudást és vidámságot lát és élvezi az életet.

80 évesen: Nem nyűglődik a tükörrel. Csak felteszi a bíbor kalapját és megy, hogy nevessen a világgal együtt.

Talán mindannyiunknak korábban kellene megragadnia azt a bíbor kalapot…

Nagyed kettőkor szépen oda is értem az orvoshoz, de már nem volt ott! Előtte telefonon érdeklődtem a rendelési időpontokról, le is írtam, nem hinném, hogy annyira gügye lennék, hogy azt, hogy 8-tól 2-ig ne tudnám megjegyezni vagy pontosan leírni. Még a recepciósnak állt feljebb a dolog, hogy meg mertem kérdezni, miért kaptam én ezt az információt. Minek ül be valaki a recepcióra, ha nem tud normálisan kommunikálni?  Mivel a kiütések nagyon aggasztanak, úgy döntöttem, hogy elmegyek a gyógyszertárba, hátha ott tudnak rá valamit mondani. És igen. Napallergiám van! Fenistil gél, Calcium-Sandoz, pár nap, és elmúlik. Életben maradok!